Megelőztem a koromat
- Részletek
- 2014. március 06. csütörtök, 04:48
- Szabadi László
Angéla. Így hívták. Egy helyen dolgoztunk. Ájulás környékezett, ha ránéztem, olyan csúnya volt szegény. Persze, erről nem tehetett. Arról viszont igen, hogy szinte mindennap és mindenkinek elújságolta, hogy ő még lány. Azok után meg különös nyomatékkal, hogy a gyakori vállalati kirándulások során mindig akadt egy-egy kiéhezett hapsi, akivel egy szobában „hálta át” az éjszakát. Egyszer, már nem emlékszem, miért, meglátogatott bennünket. Erről-arról beszélgettünk, amikor a Csillagocska (a rendszerváltás után már Vitéz Sz. Csillagocska) névre hallgató – igen, hallgató – cicánk véletlenül rátaposott a tévé távkapcsolójára, és máris nézhettük a híradót. Angéla pedig őszintén, sőt ijedten figyelt, amikor elmeséltem neki, hogy a cicánkat nagyon érdeklik a hírek, különösen a nemzetközi események, ezért szokta fél nyolckor bekapcsolni a televíziót. De felvilágosítottam arról is, hogy Csillagocska nagyon szereti a klasszikus zenét, bár némelyiket, mint például a karácsonykor mindig bemutatott Diótörő virágkeringőjét vagy a szilveszteri Radetzky-indulót már kezdi unni. Ugyanakkor az irodalmat is szereti, különösen azt imádja, ha Szép Ernő műveiből olvasok fel neki valamit. És miközben csak mondtam, mondtam, rádöbbentem, milyen folyékonyan tudok hazudni, nem úgy, mint egy későbbi politikus, akinek volt képe azt hazudni, hogy ő még sohasem hazudott. Ekkor pedig, oldalt pillantván, azt kellett tapasztalnom, hogy szegény látogatónk kékül-zöldül, aztán meg elsápad az ijedtségtől, mert vagy egy fenemód kulturált fenevad ugrándozik körülöttünk, vagy pedig a vendéglátója megőrült, és még képes elorozni a leányságát. Pedig dehogy, egyik sem! Csupán az a helyzet, liebe Angéla, hogy megelőztem a koromat!
