Szégyenlista
- Részletek
- 2014. március 06. csütörtök, 04:49
- Kóbor György
Az amerikai jogászprofeszor szíves előzékenységgel alaposan kivesézte a fideszes torz választási törvény egetverő demokrácia-ellenességét.
Olvasom, hogy a Választás 2014 – Alapjogokért Központ (ez meg mi fán terem? Ki áll mögötte félelmetes jogtudásával, de leginkább hallatlan igyekezetével, csak nem a CÖF? – még a Google segítségével sem sikerült rájönnöm) próbálta cáfolni Scheppele alapos elemzését – föltehetőleg Gulyás képviselő úr, Főjogász Mester más irányú elfoglaltságai végett nem tudott rá időt szakítani.
Egy momentum a szépnevű központ értékes meglátásaiból:
„…a választókerületi határok törvényi szinten történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő és az nem a jogalkotó önkényes döntése volt. Scheppele cikkeiben figyelmen kívül hagyja, hogy a korábbi választókerületi beosztást még egy 1990 óta változatlan minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan a baloldalnak kedvezett.”
Ez az érvelés annyira ostoba és szánalmas, vérzik ezer sebből, hogy szinte fáj ellene szólni. Az 1990-es minisztertanácsot (igen, a rendszerváltás előtt!) baloldali elfogultsággal gyanúsítani, finoman szólva: anakronizmus, a bal-, jobboldal visszavetítve értelmezhetetlen.
Inkább úgy tűnik, hogy arányos, praktikus, természetes kerületi beosztást csináltak, amely azóta is jól funkcionált, egyetlen kivétellel: ebben a kerületi beosztásban nyílt lehetőség a mostani uralgó párt-diszpinty választási győzelmére is (ezt viszont a szépnevű központ értük ágálva a legkevésbé nehezményezheti).
Meglehet, hogy az Alkotmánybíróság javasolta a választókerületek ésszerűsítését, attól még az átszabás a jogalkotó lehető legönkényesebb döntése volt, pedig az Ab felől akár demokratikusan is lehetett volna csinálni.
Valami szépreményű főjogász a Központban hagymázos rohamot kaphatott. Csak, mert a Központ többi érveinek minőségét ez a megcsillantott momentum is jól jelzi.
Közben meglett a pártlista, mind a 31 országos listát állítóval, ami a professzorasszony teoretikus alapvetésének kvázi experimentális dokumentuma, az ország újabb szégyene. Silabizálva fogalmat alkothatunk a jelenleg uralmon lévők impertinenciájáról, ahogy olcsó, ócska bohózatot csinálnak a meggyalázott demokrácia ünnepéből, a választásból, s ide züllesztik a „nép okos gyülekezetét”: ez is cinizmus és anómia, mint ez is.
Három politikai erő van, az immorális antidemokraták (Fidesz-KDNP; a 9-dik), az amorális antidemokraták (a 31-dik; Jobbik) és az Összefogás (Kampányolni egyszerű lesz: Szavazz a 30-asra! – vajon ezt is sikerül elbénázni?)
Az összes többi bűnöző, ha jogilag még nem is, bűnsegédként vétkes a (poszt)modern despotizmus megvalósítási kísérletében (a szépkorúak gyámola Andor, a szép Bernadett, az okos András), az apró-cseprőt ne is említsem.
Lám, a valóban humoros, intelligens Kétfarkú Kutya Párt nem tolakodott. A Fidesz-gyanús gyermekded vállalkozáshoz annyit, hogy a tiltakozás és panasz erkölcsi alapját nem a bojkott adja, hanem a részvétel és az ellenszavazat.
