Puffogás
- Részletek
- 2014. április 08. kedd, 06:29
- Rátesi Margit
Önvédelmi okokból sose hallgatok betelefonálós műsort, még „adrágabolgárurat” se. Őszintén szólva nem annyira a betelefonálók gyakran lefegyverző naivitása zavar, hanem a műsorvezetők megbocsáthatatlan tájékozatlansága. Tudom, nehéz munka udvariasnak maradni minden körülmények között, de hát akkor nem kell vállalni.
Szombat délután azonban bekapcsolva maradt a tévé, és miközben rakosgattam, óhatatlanul tanúja lettem a magasröptű eszmecserének. A megszólalók többsége a vasárnapi szavazás körülményeinek eddigi anomáliáit emlegette, míg egyszer csak egy felháborodott hölgy kezdte taglalni az általa felfedezett csalás mibenlétét. Ez szerinte abból állna, hogy a levélszavazók két külön borítékot küldenek el, egyiken az azonosítójuk, másikban a szavazatuk. Szerinte az a felháborító, hogy a két borítékot különválasztják, majd a voksokat tartalmazókat beöntik a többi szavazat közé, így azután nem lehet tudni majd, hogy ki hogyan szavazott!
Rendben, a telefonokat fogadó – egyébként az egyik vezető, baloldalinak elkönyvelt hetilap! – munkatársa nem ordított fel fájdalmasan, hogy mégis, érti-e a telefonáló, hogy a szavazás általános és TITKOS! De az már végképp nincsen rendben, hogy egyetértőleg kezdett bólogatni, hogy hiába, csalás mindenütt van. És szemmel láthatólag fel sem merült benne, hogy a betelefonálónak nincs igaza. Hiteltelenítve ezzel a kormány egyéb, csalásra igencsak alkalmat adó, és ki is használó sunyiságainak bírálatát.
Szokás ostorozni a baloldal csapnivaló kommunikációját. Ami ebből a lehetetlen körülmények ellenére is eljut a közönséghez, az tényleg borzasztó. És bár megengedő vagyok a nehéz feltételek között dolgozó sajtómunkásokkal, azért nem lehet nem látni, hogy legismertebb figuráik kifáradtak, régebben emblematikus személyiségeik egyre másra hajtogatnak lényegtelen apróságokat, miközben a valódi ziccereket kihagyják. Néhányan egészen belesüppedtek a saját, „független” dumájukba, üres fecsegéssel fedve el a gondolattalanságot.
Ez a szombati eset azonban más volt: itt nem rutinból, hanem felkészületlenségből – mondjuk ki – ordító butaságból ejtettek foltot, nemhogy a demokratikus elkötelezettségen, de kétségessé tették, hogy tudják-e egyáltalán miről beszélnek, amikor a parlamentáris demokráciát emlegetik.
