Egy cannes-i sátorban bemutatták a DSK-filmet – Anne Siclair: Undor
- Részletek
- Szemle
- 2014. máj. 19. hétfő, 06:34
- (mzs)
Óriási érdeklődés mellett mutatták be Cannes-ban vasárnapra virradó éjjel Gérard Depardieu főszereplésével a Dominique Strauss-Kahn (DSK) bukott IMF-vezérről az amerikai Abel Ferrara rendezésében készült Welcome to New York című játékfilmet, amely erősen vegyes fogadtatásban részesült.
Miután a filmet nem hívták meg a fesztiválra, a francia producerek – szinte napra három évvel azután, hogy a cannes-i fesztivál idején a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezérigazgatójának szexbotránya kirobbant New Yorkban – a film világpremierjét és az azt követő sajtótájékoztatót a cannes-i Carlton Hotellel szemben, a tengerparton felállított sátorban tartották éjfélkor. A bemutatóra több mint kétszáz francia és külföldi újságíró volt hivatalos.
Strauss-Kahnt három évvel ezelőtt nemi erőszakkal vádolta meg egy manhattani szálloda alkalmazottja. A nagy port felkavaró ügyben a hatóságok felmentették ugyan a francia politikus-közgazdászt, de az ügy miatt Strauss-Kahn távozott az IMF éléről, és francia államfői ambícióinak is búcsút kellett mondania, majd felesége, a francia sztárújságíró Anne Sinclair is elvált tőle.
A beszámolók szerint Abel Ferrarát elsősorban a nemi erőszak kísérletének vádja miatt New York-i házi őrizetbe kerülő főhős és felesége közti párbeszédek érdeklik, amelyeket soha nem hallhatott senki, és amelyek ténylegesen a képzelet szüleményei. A Jacqueline Bisset francia színésznő által megformál Simone Devereaux-t, aki az eljárás alatt végig kiállt a volt IMF-vezér mellett, a filmben férje azzal vádolja meg, hogy valójában ő akart francia elnök(né) lenni. A férfi az izraeli államot támogató gazdag asszonyt – aki egy a második világháborúban felhalmozott vagyon örököse – teszi felelőssé saját bukásáért. A Le Monde és a Libération című lapok védhetetlennek és problematikusnak tartják a film üzenetét, amelyben a rendező „antiszemita képzelgéseinek” adott teret a pénz korrumpáló hatalmának allegóriáján keresztül.
A filmben alig beszélő Depardieu „állatias” alakításáról ugyanakkor valamennyi kritikus elismerően írt.
A film előzetese
Anne Sinclair, DSK volt felesége, a Huffington Post francia verziójának főszerkesztője a portálon közölte „Undor” című cikkét vasárnap délután.
A nézőkre és a kritikusokra hagyom a film megítélésének gondját, ha van kedvük megnézni. Sokan már ma is kifejezték kevéssé hízelgő véleményüket és azt, hogy unták a filmet. Nem szokásom, hogy ezeken a hasábokon hangot adjak személyes érzelmeimnek. Minthogy azonban a „Welcome to New York”-ban Simone figurája állítólag engem ábrázol, pusztán az undoromnak szeretnék itt hangot adni. Az undornak egy olyan filmtől, amelyben Gérard Depardieu testének állandó közszemlére tétele, amely merészségként van eladva, valójában hányingert okoz. Az undornak a hitvány és torz párbeszédektől. Az undornak attól a módtól, ahogyan Ferrara a nőket ábrázolja, ami nyilván a saját indulatait illusztrálja. Végül az undornak mindenekelőtt a két főszereplő úgynevezett négyszemközti beszélgetéseitől, amelyekben a film szerzői és a producerei a saját fantazmagóriáikat vetítik rá a pénzre és a zsidókra.
A családomra tett célzások a háború időszakából kifejezetten aljasak és gyalázatosak. Épp az ellenkezőjét állítják annak, mint ahogy volt. A nagyapámnak el kellett menekülnie a nácik elől, és francia állampolgárságától a Vichy-kormány fosztotta meg. Apám csatlakozott a Szabad Franciaországhoz [France Libre – a de Gaulle által 1940-ben Londonból szervezett francia ellenállási mozgalom – a szerk.], és egészen a felszabadulásig harcolt. Mást állítani a rágalmazás kategóriája. Nem gondoltam, hogy ma kell majd megvédenem az emléküket ennyire nyilvánvalóan antiszemita támadások ellen, amelyeket kétségkívül a rendező saját problémái motiválnak, a producernél pedig a nyereségvágy.
Én ezzel együtt sem teszem meg Ferrara és Maraval uraknak azt a szívességet, hogy bíróság elé citálom őket. Megmondták, hogy más vágyuk sincs. De én nem megtámadom a mocskot, hanem lehányom.
Anne Sinclair és DSK – még a régebbi időkből
És a filmbeli páros: Depardieu–Bisset
A producer panasza és a megosztott sajtó
Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a film társproducere panaszkodott a franciákra, a francia sajtó pedig megosztott a film ügyében.
Vincent Maraval, a film társproducere azt állította, hogy a múlt héten nagy nyomásnak volt kitéve. „Nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve. De itt a tények beszélnek, és igazolják, amit már három éve ki kell állnunk, hogy miféle vérfertőző viszonyokat tart fenn ennek az országnak az elitje, a politika és a média”, mondta vasárnap a francia sajtó képviselői előtt. „Bárhol a világon lehet olyan filmeket csinálni, mint Nanni Moretti „Il Caimano”-ja Berlusconiról vagy a Fahrenheit 9/11 George Bushról. Franciaországban képtelenség elérni, hogy a jelenkori történelmünkről beszéljünk”, sajnálkozott, és megerősítette, hogy egyetlen francia tévécsatorna sem akarta finanszírozni a filmet, és hogy most „amerikai gyártásúnak” tekintik.
Az óriási várakozás láttán azonban, amely a filmet megelőzte, a Wild Bunch filmforgalmazó úgy döntött, a hivatalos indoklás szerint a kísérletezés jegyében, hogy a művet már szombattól az interneten és nem a mozikban mutatja be. Ezzel meg akarják törni a hagyományos „médiakronológiát” is, amely azt írja elő, hogy egy film először a mozikban, majd DVD-n és videón kerüljön a nézőkhöz, ez után következnek a fizetős, a végén az ingyenes tévécsatornák.
A megosztott sajtó
Néhány privilegizált sajtótermék, a filmipar „bibliái” már megnézhették a filmet. A Hollywood Reporter azt írta, hogy a film „botrányos, szórakoztató és néhol unalmas”. A Variety üdvözölte „Depardieu belső zsenialitását, akinek merész alakítása kétségkívül a film erőssége”, hiszen „dagadt disznó-testét odatárja a kamera kíméletlen vizslatásának”.
A francia sajtó már kevésbé lelkes. „A néző nem hihet komolyan ennek az egésznek. Minden menekülésre ösztönöz, a lassú ritmus, a gyakran nevetséges párbeszédek”, írja a Le Nouvel Observateur, amely egyenesen „silánynak” minősíti a filmet. A Le Monde szerint „a Welcome to New York azért nézhető, mert éppoly faragatlan és öngyilkos fajta, mint a főhőse, akinek vannak nagyszerű és igencsak esetlen pillanatai, és aki folyamatosan azt kockáztatja, hogy önmagát számolja fel.”
A New York-i ügyről szóló 2011-es hírösszefoglalónk
– Dominique Strauss-Kahn: a vád, a vélemények, a korábbi ügyek
– A Dominique Strauss-Kahn-ügy: hétfői fejlemények
– A DSK-ügy: médiakivégzés, politikusi számítások, sajtó
– Dominique Strauss-Kahn lemondott, megvádolták, szabadlábra helyezték – fejlemények
– A DSK-ügy: látványbíróság vagy a nyilvánosság demokratikus kontrollja?
– Ma áll bíróság elé Dominique Strauss-Kahn
– DSK megnyitotta az utat a jogi procedúra előtt
– A Dominique Strauss-Kahn elleni vádak összeomolhatnak
– DSK-ügy: feloldották a háziőrizetet, az ügyészség még nyomoz
– DSK-ügy: „…ennek a fazonnak sok pénze van, tudom, mit csinálok”
– A DSK-ügy kronológiája; a francia erkölcsök – ahogy az amerikai Newsweek elképzeli
– Pascal Bruckner: Amerika és a szexualitás
– Lezárultak a Dominique Strauss-Kahn-büntetőügyek
– A DSK-ügy tisztázatlan kérdései: az eltűnt okostelefon és az örömtánc
– DSK-ügy: Epstein ellentámadásba lendül az Accor-csoport cáfolata nyomán
És írásaink:
Lángh Júlia: DSK és a szobalány – igaz? nem igaz?
Mihancsik Zsófia: Collateral damage – a Dominique Strauss-Kahn-ügyről
Lángh Júlia: Dominique Strauss-Kahn afrikai szemmel
Hanák András: Gauche caviar – a DSK-ügyről
Lángh Júlia: DSK-ügy: Nafissatou, a szobalány az afrikai honlapokon
