rss      tw      fb
Keres

Kém, nem kém




Már napok óta zajlik közmédiában a kémvígjáték Kovács Béla személye körül. Hétfőn több hírműsorban is elhangzott, hogy az EU-s képviselő hivatali ideje alatt rendszeresen találkozott egy KGB-s ügynökkel. Aminek annyi a relevanciája, mintha Kovács képviselő Csukkal és Gekkel, vagy Timurral és csapatával találkozott volna.


Egy közepesen tájékozott újságolvasó is tudhatja, amit a hírszerkesztők nem, hogy a KGB-t 1991-ben megszüntették, mégpedig akkora vehemenciával, hogy még a jogelőd Csekát megalapító Feliksz Dzerdzsinszkij szobrát, Vucsetics gigantikus alkotását is ledöntötték. (Újabban egyébként tervezgetik a restaurálását.)


Kedden a pontos híradásairól híres Magyar Nemzet már „most is aktív, volt KGB-tisztként” jelölte meg Kovács kapcsolatát. Talán valamelyik sztárújságíró megnézi a Wikipédiát, és még arról is sugallata támad, hogy Kovács kapcsolata a KGB (Államvédelmi Bizottság) utódszervezetei közül a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokkal foglalkozó Szövetségi Biztonsági Szolgálatnál (FSZB) vagy a hírszerzésre szakosodott Külső Hírszerző Szolgálatnál (SZVR) tevékenykedik-e.


Gyanús momentumként értékelte a sajtó, hogy Kovács a bulvár által egyszerűen KGB-egyetemnek vagy kémfőiskolának titulált MGIMO-n (a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében) végezte a tanulmányait. Felróják neki feltűnő vagyongyarapodását, valamint azt, hogy „konspiratív” módon szervezte a találkozóit, és nagyon ügyelt rá, hogy senki se lássa, hová megy.


A média villámgyorsan meghozta a döntését, nem bajlódott elvitathatatlan dokumentumok beszerzésével és hézagmentes bizonyítási láncolat levezetésével: Kovács kémkedett az EU-ban az oroszok javára. Mirkóczki Ádám, Kovács párttársa pedig így értékelte a helyzetet: még ha mindez igaz is, Kovács akkor sem kém, hiszen nem Magyarország ellen kémkedett, az Európai Unió pedig nem Magyarország. Ami éles fényt vet a jobbikos újbeszél szemantikájára.


A későtavasz tizenhét pillanata Magyarországon, 2014-ben.