Szalonon belül?
- Részletek
- 2014. szeptember 11. csütörtök, 07:16
- Bauer Tamás
Négy hónapja, május 8-án immár tizenhetedik alkalommal tartottak Berlinben a WDR, az észak-rajna-vesztfáliai közszolgálati televízió szervezésében Európa Fórumot, amelyen fellépett a német és európai közélet számos vezető személyisége: Angela Merkel kancellár, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, Manuel Barroso bizottsági elnök, Martin Schulz európai parlamenti elnök és mások. Díszvendégként szólalt fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Orbánnak feltettek kemény kérdéseket, Merkel is finoman, de érthetően jelezte fenntartásait vele kapcsolatban, de mindez másodlagos volt ahhoz képest, hogy meghívták, meghallgatták, tudomásul vették, amit mondott, aminek a központi gondolata ezúttal is az volt, hogy Magyarország nem másolhatja azt, amit a Nyugat csinál. Nem az a kérdés, hogy egyetértettek-e vele – senkivel nem értenek mindenben egyet –, hanem az, hogy szalonképes európai politikusként kezelték.
Néhány napja, augusztus 30-án a Bund der Vertriebenen, a Kitelepítettek Szövetsége tartotta éves konferenciáját Berlinben. Mint mindig, ott volt a kancellár asszony, és ott is volt díszvendég, mégpedig Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke, aki a szülőföldhöz való jogot mint alapvető emberi jogot hirdette meg beszédében. Meghívták, meghallgatták, megtapsolták. Persze, a szülőföldhöz való jog mást jelent a szülőföldjükről kitelepített németeknek, mint a szomszéd országokban kisebbségben élő magyaroknak, de ez a különbség senkit nem zavart, a történelmi sérelem közös.
Ezek a példák nem a német állam és nem a német pártok, hanem egy közszolgálati televíziós csatorna és a jobboldalhoz közel álló nem kormányzati szervezet gesztusai. Én értem – ha nem is értek vele egyet –, hogy a demokratikus normák iránt bizonyítottan elkötelezett német jobboldal nem kíván szakítani Orbánnal és pártjával. A hírek szerint Angela Merkel nem jön Budapestre, hiába szeretné azt az Orbán-kormány, de olykor-olykor fogadja őt Berlinben, és még azt is elismeri, hogy javított a kifogásolt törvényeken. Az, hogy a Fidesz vezető politikusait ilyen rendezvényekre hívják, és ezzel azt demonstrálják, hogy minden fenntartás dacára szalonképesnek, a demokratikus határokon belül levőknek tekintik őket, nem megmagyarázható.
Azért idézem ezt fel most, mert a demokratikus európai politika kemény próbatétel előtt áll. Navracsics Tibor, korábbi igazságügyi, jelenlegi külügyminiszter előbb maga jelentette be, hogy őt jelöli a kormány EU-biztosnak, majd ezt Orbán hivatalosan is megerősítette. Szanyi Tibor, az MSZP EP-képviselője szeptember 4-én sajtótájékoztatón fejtette ki: Navracsics nem alkalmas európai biztosnak. Sokszor furcsállom Szanyi nyilatkozatait, ezúttal azonban maradéktalanul egyetértettem vele. A DK már egy hónappal korábban, augusztus 1-jén közleményben mondta ugyanezt, alapos érveléssel alátámasztva. Navracsics, aki évek óta a „jó rendőr” szerepét játssza Orbán mellett Kövérrel, Lázárral és másokkal összehasonlítva, valójában közvetlenül felelős a jogállam magyarországi szétveréséért: igazságügyi miniszterként asszisztált mindahhoz, ami az igazságszolgáltatás függetlenségének megkérdőjelezésére, a sajtószabadság korlátozására, a kormánynak nem tetsző egyházak státuszának visszavonására az elmúlt öt évben történt. Ő perlekedett nyilvánosan az illetékes EU-biztosokkal. Az Európai Parlament a Tavares-jelentés megszavazásával már véleményt mondott Orbán rendszeréről, és ezzel Navracsics tevékenységéről is. Tudom, Navracsics végül az egyik legkevésbé jelentős tárcát kapta Junckertől, de ezzel a probléma nincs megoldva – mégis csak az Unió biztosa lenne. Ha az Európai Parlament olyan bizottságot választ, amelynek Orbán korábbi igazságügyminisztere is tagja, önmagát köpi szembe.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a bizottság összetételét ismerteti – MTI/AP/Geert Vanden Wijngaert
Szanyinak Deutsch Tamás válaszolt, példátlan hátbatámadásnak minősítve Szanyi fellépését. Nem az, hiszen a Fidesz is megtámadta korábban Kovács László, illetve Andor László jelölését. De ha nem így lett volna, akkor sem az a példátlan, ahogyan Szanyi fellép, hanem az, ahogy az Orbán-kormány fordul szembe az európai normákkal: ez az, amire nem volt még példa a huszonnyolc tagországban. Leginkább pedig az példátlan, hogy olyan embert jelöljenek biztosnak, akinek egész miniszteri tevékenysége mindenekelőtt arról szólt, hogy országa lerázza magáról Európa jogállami normarendszerét.
Magyarország tagja az Uniónak, ezért a bizottság egyik tagját a magyar miniszterelnök jelöli. De nem kell feltétlenül kormánytagot jelölni biztosnak. Emlékezetes: noha Veres János korábbi szocialista pénzügyminiszter nagyon szeretett volna biztos lenni, és pártja is támogatta ebben, Bajnai Gordon akkori miniszterelnök nagyon helyesen nem volt kormánytagot, nem pártpolitikust jelölt, hanem a kormánypárthoz gondolatilag közel álló, de nem politikus szakembert, Andor Lászlót. Orbán is jelölhetne olyasvalakit, aki mondjuk hozzá hasonlóan – használjunk egy vele összefüggésben talán túl elegáns kifejezést – euroszkeptikus, de nem terheli korábbi kormánytagként közvetlen felelősség a jogállam lebontásáért. Juncker megválasztott bizottsági elnöknek és a többi európai vezetőnek módja lett volna rá, hogy szelíden rábeszélje erre. Nem tette. Most az Európai Parlament demokratikus elkötelezettségű tagjaira, a Tavares-jelentés megszavazóira vár, hogy kinyilvánítsák: nem szavaznak meg olyan bizottságot, amelynek Orbán korábbi minisztere az egyik tagja, mert nem tekintik őt szalonképesnek. Elvégre nem kis dologról van szó: a demokratikus Európa hiteléről.
Bauer Tamás közgazdász, a Demokratikus Koalíció tagja
