Egy kis rendszertan
- Részletek
- 2014. október 30. csütörtök, 05:45
- Szüdi János
Mint ahogy a két világháború között, úgy korunkban sincs sok esélye az ellenzéknek arra, hogy átvegye az ország irányítását. Mint ahogy a két világháború között, úgy napjainkban sincs sok esélye a szegényeknek, a tanulatlanoknak arra, hogy megváltoztassák a helyzetüket. Lehetséges, hogy az elmúlt hetven év, benne a proletárdiktatúra, benne egy parlamentáris jogállami demokrácia érintetlenül hagyta a közgondolkodást? Lehetséges, hogy hetven év után vissza lehet hozni a dzsentrivilágot? Egy olyan világot, amelyben a legfontosabb a párthűség, a jó kapcsolatrendszer. Egy olyan világot, amelyben a hatalmi elit a törvények felett áll, amelyben a kiskirályok élet-halál urai, amelyet az uraság-szolga kapcsolatrendszer, a cseléd-kiszolgáltatottság jellemez.
A válasz egyszerű: igen. Háromszor kérdezték meg az országot, és háromszor válaszolta a nép azt, hogy igen. Valójában a nép nagy része meg sem szólalt. Hagyták, hogy azok döntsenek a sorsukról, akik azt szeretik, ha van valaki, aki leveszi a terheket már itt a földön a vállukról, s megmondja, mi a helyes irány az élet minden területén. Az önmagukat nemzeti, keresztény középosztályba tartozónak vallók elmentek szavazni. Elmentek szavazni, hogy áldásukat adják annak a kornak a visszahozatalára, amelyben apáik, nagyszüleik voltak valakik, s amelyben ők is nagyságosak, méltóságosak lehettek volna, ha egy másik diktatórikus rezsim nem forgatja ki az egész világot a helyéből. Azok, akikre a nemecsek-szerepet osztották az ország új urai, nem voltak olyan bátrak, mint az, akiről sorsuk alapján a nevüket kapták. A szociális problémából rendészeti problémává silányított, szegénységbe és reménytelenségbe taszított koldusok, hajléktalanok, munkanélküliek, közmunkába taszítottak nem hittek és nem is kockáztattak a szavazáson való megjelenéssel. Ha mégis az urna elé kényszerültek, tudták, hol az X helye. Megjelentek viszont az urnák előtt szép számban azok, akik azt tudták, hogy a fair bankok megnevezésen valójában a zsidó bankárt kell érteni, s akik úgy tesznek, mintha nem lennének tisztában azzal, mit is jelképeznek a budapesti Duna-parton a fémcipők sorai. Azok a cipőszobrocskák, amelyeknek egy-egy darabja emlékeztet a csontig hatoló, metsző szélben, vizes ruhában halálra várók magányosságára. Míg így csoportosan a legkézzelfoghatóbb cáfolata annak a szoborszörnynek, amelyik néhány száz méterrel arrébb azt akarja bizonyítani, hogy ez az ország nem felelős a jéghideg vízben leúsztatott véres holttestek ezreiért. S hová lettek azok, akik úgy gondolják, az emberi méltóság nem árucikk? Azok, akik tudják, hogy ez a hatalom nem értük, hanem önmagáért építi fel a Jó Államot. Ők is otthon maradtak? Többségükben igen!
Tanácstalanság, közönyösség, reménytelenség, mindez együtt? Az otthon maradottak kire is támaszkodhatnának? A mai ellenzék a rendszer részévé vált. Biztos állás, jó fizetés, a morgás joga, sőt kötelessége. Az ellenzék részévé vált a színdarabnak: itt jogállam, itt demokrácia van. Mi kell még? Úgy tűnik semmi. Nem kell valóságos választ keresni és találni a társadalom problémáira. Csak így lehetett megszavazni a jogállamisággal összeegyeztethetetlen törvényeket, legutóbb a devizahiteleseket mentő törvényt. Csak így lehetett célként megfogalmazni: nem a rendszert, azt kell legyőzni, akivel össze kellene fogni a rendszer leváltásáért. Aki a rendszer részeként működik, nem foghat össze a rendszer más részével. Azt kell eldönteni, kinek mekkora falat jut a kormányzati kegyelemkenyérből.
Mi lesz a sorsa a távollétükkel protestálóknak? Sok jóra nem számíthatnak. A Horthy-rendszert huszonöt év után sem az ellenzék, hanem a háborús összeomlás sodorta el. Senkinek nem lenne jó, ha egy fordulatot ismét véres események előznének meg. Külső segítségre azonban feltehetően szükség lesz. Talán huszonöt év alatt felnő hazánkban egy új nemzedék, amelyik változást szeretne. Talán huszonöt év múlva azok a külföldön élő magyarok, akiket ez a rezsim űzött el, megteszik azt a szívességet, hogy anyagi áldozatot vállalva, a nehézségeket leküzdve, új hazájukban elmennek szavazni. Szavazataikkal talán többségbe kerülnek azok, akik az szeretnék, hogy újra felépüljön a demokratikus Magyarország.
