Wiener Zeitung: A bevándorlók – köztük a magyarok – menthetik meg az osztrák nyugdíjrendszert

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2014. november 06. csütörtök, 05:36

(hj)

A Wiener Zeitung című bécsi lap A bevándorlók megmentik a nyugdíjrendszert címmel közölte Clemens Neuhold cikkét. A szakértői jelentés előtt: a Németországból és Kelet-Európából érkező nagy bevándorlás évtizedekre megmenti a nyugdíjrendszer finanszírozhatóságát.

A gazdaság bénázik, a munkanélküliség nő, adóreformot aligha engedhet meg magának az ország. Ilyenkor éppen kapóra jön a váratlan jó hír.

Mint a Wiener Zeitung a Nyugdíjbizottság köreiből megtudta, a nyugdíjak finanszírozhatóságának 2060-ig szóló, közepes távú kilátásai jelentősen javulnak. Az ok: a nagyarányú bevándorlás. A Statistik Austria statisztikai hivatal szerint a nettó bevándorlás 2013-ban egynegyeddel, 54 728 főre nőtt. Ez a legmagasabb érték a keleti nyitás és a boszniai háború óta.

Az Eurostat európai statisztikai hivatal, amelynek adatai belefolynak a nyugdíjprognózisokba, folyamatosan aktualizálja a bevándorlási trendeket, ami annyit tesz, hogy a 2013-as rekord bevándorlás nyomán a jövendő számokat erősen felfelé módosítja.

„Erőteljes hatás”

„A Nyugdíjbizottság prognózisainak az egyik lényeges paramétere, hogy hányan lesznek a járulékot fizetők a jövőben” – mondja Bernhard Schwarz, aki 2012 végéig vezette a Nyugdíjbizottságot. „Erőteljes kihatása lehetne annak, ha megemelik a jövőre vonatkozó bevándorlási prognózisokat”. Schwarz szerint a bevándorlás 2012-ig nem töltött be jelentős szerepet, csak aktualizálták.

Ulrich Schuh, Az EcoAustria munkatársa, a Nyugdíjbizottság tagja kérdésre szintén azt mondja: „Ha aktualizálják a jelenlegi magas bevándorlási számokat, akkor az természetesen javítja a következő évtizedekre vonatkozó kilátásokat”. És ez így marad? „A demográfia értékelése nagyon megváltozott. Középtávon nem látom jelét annak, hogy miért kellene csökkennie a dinamikus bevándorlásnak.”

A nyugdíjjárulékok szempontjából persze az a döntő, hogy a bevándorlók dolgoznak-e, és ezzel fizetnek-e a nyugdíjrendszerekbe, vagy sem. Erről Schwarz azt mondja: a korábbi előrejelzéseknél nagyobb volt azoknak az aránya, akik nem dolgoznak. Ez vonatkozott például a nőkre, akik családösszevonás során érkeztek az országba. Ma a legtöbb bevándorló Németországból és a kelet-európai új uniós tagállamokból jön. Az ő esetükben klasszikus munka-migránsokról van szó. Miközben Magyarországról kereken 8500, és Németországból közel 6800 ember költözött Ausztriába, Törökországból már csak alig valamivel több mint ezer ember érkezett. Törökország esetében a hatvanas és hetvenes évek vendégmunkás-hulláma állította előtérbe a családösszevonást.

A Nyugdíjbizottság november 25-én teszi közzé éves szakértői jelentését. A szociális minisztériumban nem kívánnak spekulálni az eredményekről. Az egyik szóvivő azt mondta arról, hogy mennyiben tényező a bevándorlás a nyugdíjrendszer stabilitása szempontjából: „Többnyire fiatalabb, keresőképes emberekről van szó, akik előtt még 20-30 évi munka áll. Ez természetesen belátható időre kedvező hatással van”.

A probléma csak elhalasztódik

Schuh azonban óva int a túlzott derűlátástól. „Hosszú távon a probléma persze csak elhalasztódik, mert a bevándorlók is szereznek jogokat.” Akkor aztán – mint már ma is – felmerül a döntő kérdés, hogy mikor vonulnak nyugdíjba Ausztriában a munkavállalók. Ausztria mindig is olyan ország volt, és olyan is marad, amelynek a szociális rendszere a „korai nyugdíj” betegségben szenved. Miközben az életelvárás erősen nő, a jelenlegi nyugdíjba vonulási időpont 59,1 évnél van, miközben az olyan államokban, mint Németország, ez már 61 év, és tovább fog emelkedni a 67 éves korban való nyugdíjazás törvényben való rögzítésével. Ezzel Németország határozottabban reagál a növekvő életelvárásra, amely a legerősebb valuta a nyugdíjhelyzet hosszú távú alakulásának kiszámításában. „A növekvő életelvárás okozta pénzügyi megterhelés egyértelműen többet számít, mint a nagyobb foglalkoztatással és a bevándorlással járó tehermentesítés” – mondja Schuh.

Úgy véli azonban, hogy az osztrák kormány a javuló prognózisokat arra fogja felhasználni, hogy szünetet tartson a reformigyekezetében. „Nem hiszem, hogy a nyugdíjak ügyében még intézkedések történnének a kormányzati ciklus végéig. Ez politikai öngyilkosság lenne, mert a hatása a választások időpontjára lenne érzékelhető.”

Kozmetika, vagy reform

A kormány már ma is hivatkozhat arra, hogy az eddigi nyugdíjreformok lassan hoznak némi eredményt. 2014 első kilenc hónapjában a nyugdíjba vonulás időpontja a munkások és alkalmazottak körében az előző évhez képest egy évvel, 59,1 évre emelkedett. Jelentősen csökkentek a munkásoknak járó és a rokkantsági, erősen megnövekedtek viszont a nehéz munkát végzőknek járó nyugdíjak.

A nyugdíjba vonulás időpontjánál szembetűnő, hogy különösen nagy mértékben emelkedett a rokkantsági nyugdíjasoknál. Ennek azonban mindenekelőtt az az oka, hogy az 50 éven aluliak számára alapvetően megszüntették a rokkantsági nyugdíjat, az érintettek ehelyett úgynevezett rehabilitációs pénzt kapnak, és az nem kerül bele a nyugdíj-statisztikákba. Ez több szakértő kozmetikázásként bírálja, mert a költségek csak máshová helyeződnek.

A kormány programja 2015-re a nyugdíjak monitorozását irányozza elő, hogy a nyugdíjba vonulás időpontja 2018-ra 61 évre emelkedjen. Ezt azonban Schuh hatástalannak tartja. „A monitoring kezdettől kudarcra volt ítélve, mert mindenki mást ért rajta.”