NYT: Orbán Putyin felé kormányozza Magyarországot
- Részletek
- Szemle
- 2014. november 09. vasárnap, 05:04
- (hj)
A The New York Times című amerikai lap Szembeszállt a szovjetekkel, aztán Putyinhoz húzta Magyarországot címmel közölte a címlapján Rick Lyman és Alison Smale budapesti keltezésű cikkét. Orbán Viktor 25 évvel a berlini fal leomlása után Oroszország felé kormányozza Magyarországot.
Negyed századdal ezelőtt, amikor Magyarország segített elindítani azokat az eseményeket, amelyek később a kommunizmus összeomlásához vezettek, az erjedésből új politikai csillag született.
Orbán Viktor akkor 26 éves, hosszú hajú, jogot végzett fiatalember volt. 1989 júniusában, öt hónappal a berlini fal leomlása előtt a szabad demokrácia megteremtésére és a 80 ezer szovjet katona kivonására irányuló követelésével lángra gyújtott egy megemlékezést, amelyet a Moszkva elleni, kudarcba fulladt 1956-os felkelés emlékére rendeztek.
Most, amikor vasárnap a berlini fal leomlásának 25. évfordulójáról emlékeznek meg, Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja, és Orbán a harmadik mandátumát tölti miniszterelnökként. De ami valaha olyan utazásnak indult, amely a demokratikus kapitalizmus diadalát testesíthette volna meg, egy ország és egy olyan vezető sokkal bonyolult történetévé lett, aki az eltelt időben eljutott odáig, hogy megkérdőjelezi a nyugati értékeket, nacionalizmust gerjeszt és Oroszországot egyre nyíltabban tekinti modellnek.
Orbán, miután jobboldali pártját általános és helyi választási győzelmek sorozatához vezette, gyors ütemben centralizálja a hatalmát, haveri oligarchák csapatát neveli ki, lesújt a másként gondolkodásra, bővíti Moszkvához fűződő kapcsolatait, és nyugati vezetőkből, illetve belső ellenfeleiből általában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel való kellemetlen összehasonlításokat vált ki.
„Ő az egyetlen putyinista, aki az Európai Unióban kormányon van” – mondta Joschka Fischer volt német külügyminiszter.
Néhány más kelet-európai ország, különösen Lengyelország hosszú idővel a hidegháború vége után továbbra is nyugati orientációjú, és mélységes gyanakvással tekint Oroszországra.
Magyarország azonban a volt szovjet szféra azon néhány államának egyike, amelyek most a Szovjetunió bukása után egyre nagyobb befolyásúnak tűnő nyugati megoldások és a mai Oroszország keményen ellenálló hatalma között őrlődnek. A régió legtöbb országát ma is pénz, kultúra és energiaforrások kötik Oroszországhoz, ugyanolyan erősen, mint Európához. Putyin harcos nacionalizmusa itt népszerűbb, mint az, amit sokan nyugati demokratikus szklerózisnak tekintenek.
Orbán olyan filozófiai víziót és indoklást fejtett ki a tekintélyelvűség felé hajló szemléletéhez, amely azt sugallja, hogy hosszú távon elkötelezett amellett, hogy Magyarországot olyasvalamivé változtassa, ami meglehetősen eltér attól, mint amit a Nyugat akkor feltételezett, amikor leomlott a vasfüggöny és a berlini fal.
Idén nyáron Orbán egyik beszédében megállapította, hogy a liberális demokrácia hanyatlóban van, és olyan tekintélyelvű, „illiberális demokráciákat” dicsért, mint Törökország, Kína, Szingapúr és Oroszország.
Nézeteit arra vezette vissza, amit úgy festett le, hogy a nyugati kormányok képtelenek voltak előre látni a 2008-ban kezdődő pénzügyi válságot, és megfelelően kezelni a válságot is az azt követő mély recessziót. Ezt az időszakot az elmúlt évszázad negyedik nagy sokkjának nevezte, az első és a második világháború, valamint a hidegháború vége után, és az mondta, ez volt az elindítója annak, amit a jelen kulcsfontosságú harcának nevezett: „verseny egy olyan állam kitalálásáért, amely a leginkább képes sikeressé tenni egy nemzetet”.
A nyugati demokráciák „a következő évtizedekben valószínűleg képtelenek lesznek fenntartani globális versenyképességüket, hanyatlani fognak, hacsak nem változnak meg jelentősen” – mondta Orbán beszédében a kormány honlapján olvasható angol fordítás szerint.
Azt mondta, Magyarország „szakítani fog a Nyugaton elfogadott dogmákkal és ideológiákkal”, és helyettük „új magyar államot fog építeni”, amely „versenyképes lesz a következő évtizedek nagy, globális versenyében”.
A vízió beteljesítésében keményebb álláspontra lesz szükség a külső erőkkel szemben, ideértve a civil szervezeteket, az Európai Uniót és a külföldi hitelezőket, befektetőket – mondta.
Orbán még 2008-ban is Putyin heves bírálója volt. A hang azonban megváltozott, és ők ketten baráti viszonyra léptek, Oroszország pedig sokat fektet be Magyarországon.
„Orbán olyan populista, aki cselekszik, nemcsak beszél”, mondta Krekó Péter, a budapesti Political Capital Intézet, egy független kutató szervezet igazgatója. Hozzátette: ennek eredményeképpen „Magyarország modellként szolgálhat Kelet-Európában”, tekintélyelvű út követésére csábítva olyan országokat, mint Románia és Bulgária.
Orbán és más országok tekintélyelvű politikusai között Krekó Péter szerint mindössze annyi a különbség, hogy a többi, „amikor a Nyugat felé fordul, igyekszik mosolyogni, Orbán pedig meg sem próbál”.
Budapest előkelő belvárosa, ahol a kivilágított paloták tükröződnek a Dunában, kifinomult kávéházak, zsúfolt színházak vannak, és a turisták elárasztják az utcákat, keveset árul el a tekintélyelvű gyötrelemről. Mégis, a dizájner butikok mögött fiatal és nehezen élő művészek aggódnak amiatt, hogy megszüntethetik az állami támogatásukat, ha nem tudják megütni a megfelelő hangot, a kormányt ellenőrző csoportokat pedig támadások érik az állami ellenőrzés alatt álló médiától, miközben aggódva várják a nyomozók érkezését.
Magyarország nyugati részén német autógyárak és más külföldi befektetések a nyugat-európaihoz hasonló életstílus látszatát teremtik meg. De egészen más érezhető a vidékies keleten, ahol nyomorgó, többnyire roma családok gürcölnek Orbán közmunkaprogramjaiban, és lankadó reménnyel várják a gazdaság javulását.
Még Budapest ikonográfiája is Orbán bélyegét viseli magán, amit jól példáz egy nyáron leleplezett, sokat gúnyolt szobor a parlament közelében: egy német sast ábrázol, amely egy angyalt támad meg, és az angyal a magyar embereket hivatott képviselni. Ezt az emlékművet a magyar nacionalisták kísérletének tekintik arra, hogy tisztára mossák az ország második világháborús szövetségét a nácikkal.
Orbán alárendeltjei a kormányzó pártban, amelyet erősen ellenőrzése alatt tart, azt mondják, Orbán nem változott egykori kommunistaellenes lázítása óta, és hogy a kezdődő diktatúráról szóló vádak baloldali fantáziák.
„Ugyanaz a fickó, aki 25 évvel ezelőttt. Szabadulni akar az egykori rendszer attitűdjeitől, maradványaitól, szabadulni akar attól az attitűdtől, hogy az emberek inkább szociális juttatásokból akarnak élni, mint munkából” mondja Kovács Zoltán, a miniszterelnök nemzetközi szóvivője.
Még legélesebb bírálói is elismerik, hogy Orbán messze nem ment el addig az ellenfelek elhallgattatásában, mint Putyin. Senkit sem vetettek börtönbe azért, mert bírálta a kormányt. Nincs nyílt cenzúra. A tervezett internetadó elleni minapi tömeges tiltakozásokat engedték megtartani, és azzal végződtek, hogy Orbán visszavonult.
Mindazonáltal a külföldi bírálatok egyre élesebbek. Amikor Obama elnök nemrég olyan államokat sorolt fel, amelyek elhallgattatják a civil társadalom szerveződéseit, Magyarország volt az egyetlen európai állam, amelyet megnevezett. Washington hat meg nem nevezett köztisztségviselőt beutazási tilalommal sújtott, mert túlságosan korruptnak ítélte őket ahhoz, hogy beléphessenek az Egyesült Államokba.
Az 1990-es első szabad választások után Orbán egyike volt azon személyiségnek, akik segítettek megdönteni a kommunizmust, hogy aztán hatalomért és befolyásért tülekedjenek. A legtöbb magyar – mint mások is Közép- és Kelet-Európában – irreális elvárásokkal volt teli, hogy a demokráciával és a kapitalizmussal gyorsan beköszönt a jó élet.
A NATO-tagságot választották, amely 1999-ben el is érkezett, az Oroszországgal való szembenállás és a koszovói háborúban való harc azonnali kötelességével. Felháborodtak a hosszú tárgyalásokon, de a korábban a szovjet tömbhöz tartozó hét további nemzettel együtt üdvözölték 2004-ben az európai uniós tagságot.
A magyarok talán keserűbben élték meg az átalakulás nehézségeit, mint a többiek, mert a kommunizmus alatt a szovjet tömbben jobban éltek, mint mások.
Magyarországon „gulyáskommunizmus” volt – mondja Ablonczy Bálint, a Heti Válasz című kormánypárti hetilap belpolitikai szerkesztője. A liberális demokrácia meghozta a szólásszabadságot, de a munkahelyek és a biztonságérzet elvesztését is – mondta.
1998-ban a választók kidobták a szocialista kormányt, és Orbánra és pártjára bízták a hatalmat.
De az első periódusban miniszterelnökként „túlzásba vitte a nacionalista ideológiát” – mondja Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemező Központ budapesti kutatócsoport elemzője. 2002-ben a szocialisták újra megnyerték a hatalmat.
2010-ben azonban a szavazók újra Orbán felé fordultak, és úgy tűnt, tanult a korábbi hibáiból.
A bírálók állítják, hogy a kormány az erszény zsinórját használja a művészetek ellenőrzésére és arra, hogy szolgálatkésszé tegye a médiát. Az egyet nem értést támadják a hivatalos sajtóban, és néha nyomoz miatta a kormány.
Még néhány konzervatív támogató is némileg óvatos, látva, Orbán milyen mértékben építette ki szisztematikusan a hatalmát: hozzá lojális emberekkel töltötte fel a bíróságokat és a legfőbb ügyészi hivatalt, megváltoztatta az alkotmányt és a törvényeket úgy, hogy a pártja domináljon.
„Olyasvalakiként indult, mint aki össze fogja hozni a két oldalt a magyar politikában, de amikor bejutott, azt mondta, nem, most a jobboldal ideje és a baloldal ellen a bosszú ideje jött el. Számára a politika harc. Én jobboldali vagyok, de ebben a kormányban a legmélyebb csalódást az a logika okozta nekem, hogy folyton harcolni kell” – mondta Ablonczy, a szerkesztő.
A Fidesz áprilisban megnyerte az egymást követő második négyéves mandátumot, koalíciójának újra kétharmados parlamenti többsége van, amely lényegében lehetővé teszi, hogy bármilyen törvényt elfogadtasson, amilyet csak akar. A párt megnyerte az európai választásokat is májusban, valamint az önkormányzati választásokat október 12-én – ez ritka hármas a mai civakodó Európában.
Nagyon sok jele van annak, hogy milyen messzire távolodott el Magyarország a kommunizmus bukása óta.
Magas László részt vett az 1989-es, Pán-Európai Piknik szervezésében Sopronban, az osztrák határon, amely elsőként kongatta meg a lélekharangot a Berlini Falnak. Kelet-németek százai használták fel az alkalmat arra, hogy átmenjenek az egykor lezárt határon.
Most Magas, aki a soproni városi önkormányzat Fideszes képviselője, elzárkózott attól, hogy egyáltalán politikáról vitatkozzon, mert – mint mondja – a külföldiek nem értik meg az országot. A nyugati sajtó csakis az Orbánnal szembenállókat keresi meg, akik ma parányi kisebbséget alkotnak Magyarországon – mondja.
