A 21. század megnyerése
- Részletek
- Napi apró
- 2015. február 03. kedd, 02:07
- Huszár Ágnes
Megszokhattuk már, hogy amit Orbán nem akar legyőzni, azt megnyerni akarja. Most éppen a 21. századot „mind morális, mind gazdasági értelemben”. Elég ambiciózus projekt a jelenlegi kormánytól a század második évtizedének közepén. A miniszterelnök nagyívű koncepciójáról Bogárdi Szabó Istvánnak dunamelléki püspökké való újraválasztása alkalmából írott gratuláló leveléből értesülhetünk. „A mai irányvesztett világban szükség van azokra a szellemi és erkölcsi igazodási pontokra, amelyeket számunkra az egyház és annak vezetői is közvetíthetnek. Ahhoz, hogy mind morális, mind gazdasági értelemben megnyerjük a 21. századot, ezt az irányt szellemi párbeszédekben, a jó célokért együttműködve kell megtalálnunk.”
A levelet a püspök ünnepélyes beiktatásakor Balog Zoltán EMMI-miniszter és református lelkipásztor olvasta fel. Balog a kormánynak az egyházakkal való kapcsolattartásért felelős tagja. Érezhető büszkeséggel mondta el, hogy a fideszes-KDNP-s kormány alatt szélesedett az állam és az egyházak együttműködése: „Az egyházi iskolákba járó gyerekek, valamint az egyházi oktatási intézmények száma az elmúlt négy évben csaknem megduplázódott. A szociális rendszer fenntartásának 30 százalékát az egyházak végzik.”
Balog az egyházak közül kiemelt jelentőségűnek látja a reformátust: „A református egyházat mindig a közéletben való részvétel jellemezte. Magyarország jövője anélkül a történelmi, kulturális és hitbeli örökség nélkül, ami az elmúlt öt évszázadban minket (reformátusokat) jellemzett, nemcsak szegényebb lesz, hanem sikertelen is.”
Balog hihetetlen magabiztossággal tulajdonítja a mai magyar reformátusságnak, benne saját személyének az elmúlt öt évszázad örökségét. Ezért a kulturális kincsért prédikátorok, bibliafordítók és kollégiumalapítók dolgoztak keservesen, sokszor életük és testi épségük kockáztatásával. Persze könnyű kisajátítani a múltat akkor, amikor a reformátusságot nem gályarabsággal büntetik, hanem miniszteri bársonyszékkel jutalmazzák. De az EMMI-miniszter még a jövőre is igényt tart, amely a reformátusság nélkül „nemcsak szegényebb lesz, hanem sikertelen is”.
Ettől azonban nem kell tartanunk, mondja Balog, mert „ha a püspöki szolgálat a mérce felmutatásában jól működik, akkor a részvétel erősödni fog”.
Minden szöveg üzenetének pontos megértéséhez azt kell tudnunk, hogy kinek a nevében és kikhez szól az üzenet megfogalmazója. A miniszterelnök és a miniszter a magyarság és a kereszténység nevében, annak kvázi képviseletében szólítja meg a címzetteket, akik nyilván nem pusztán a Ráday utca 28. dísztermében összegyűlt egyházi személyek. A megszólítottak köre sokkal tágabb.
Ne tévedjünk, a szöveg címzettjei mi magyar polgárok vagyunk, mindannyian. Orbán és Balog szövegében a kulcsszó a „mérce”, ezt kívánják az egyházakkal, azon belül is ebben a környezetben a református egyházzal azonosítani. Azt sugallják, az egyházak állítják mindannyiunk számára a mércét, amelynek meg kell felelnünk. Ha nem tesszük, nem vagyunk méltók rá, a jövőt, a 21. századot is elveszítjük „mind morális, mind gazdasági értelemben”.*
Ezt a kvázi-keresztény retorikát Gábor György így jellemzi: „Orbán szövetségi rendszere [...] az egyházat mércének tekinti, amelynek bírálatától óva inti a jobboldalt. A keresztényeket örök győzteseknek vallja, akik képtelenek a gyűlölködésre, s az ellenfelet – az ellenséget – a gyűlölködés visszataszító és mindeneket megrontó állapotába taszítja.”
Orbán levelének és Balog beszédének általános üzenete ez: csak a keresztény egyházak útmutatásával, csak az ő általuk felállított „mércének” megfelelve építhetünk sikeres jövőt, a miniszterelnök szavával: „mind morális, mind gazdasági értelemben”. Ennek az üzenetnek az érdekében mindketten bátran élnek kvázi-teológiai frázisokkal, hiszen számukra a keresztény tanítás, ahogy Gábor György írja: „kizárólag politikai relevanciája, a politikai gyakorlatban való felhasználhatósága, magyarul: közvetlen praktikuma”** szempontjából érdekes.
De van Orbán levelének és Balog beszédének egy helyhez és időhöz kötött konkrét üzenete is. Mostanában zajlottak le a négy magyarországi református egyházkerületben a püspökválasztások. A következő hetekben ül össze a MRE legfőbb tanácskozó testülete, a zsinat. Az ő feladata lesz a négy új püspök közül megválasztani az új főpásztort, a zsinat lelkészi elnökét.
A miniszterelnök mind a négy új püspöknek küldött gratuláló üzenetet, de ennyire hangsúlyosan szívélyeset csak Bogárdi Szabó Istvánnak. Vele a személyes kapcsolata is kiváló: láttuk a püspök urat palástban megáldani a felcsúti stadiont.
Bogárdit Balog EMMI-minisztehez is személyes jó viszony fűzi. Bogárdi rendszeres meghívottként vesz részt a Hold utcai templomban a Magyarország jelenéről és jövőjéről szóló beszélgetéseken, amelyeket maga a miniszter moderál.
Azt hiszem, a zsinat tagjai is megértették az üzenetet, ha nem is a Mindenhatótól érkezett, és nem is harsonás angyalok hirdették ki, hanem a miniszterelnöki irodából a miniszter hirdette ki. Abban is csaknem biztos vagyok, hogy eleget is tesznek neki a saját jövőjük érdekében.
Ami az ország, a mi jövőnket illeti, az, ahogy mondani szokták: Isten kezében van.
_________________________________________________________________________
* Gábor György, A kisajátított Isten országa. Szakrális politikai szimbólum – a szimbolikus politikai szakralitás. In: Magyar Bálint (szerk.) Magyar polip. Posztkommunista maffiaállam. 2013, Budapest: Noran Libro, 299.
** Uo. 313.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
