Kik akarták megszüntetni Tölgyessy műsorát?
- Részletek
- Napi apró
- 2010. december 21. kedd, 04:51
- Lánczos Vera
Megszűnik Tölgyessy Péter közéleti műsora a Magyar Rádióban, tette közzé vasárnap értesülését a Hírszerző. „Az erről szóló döntést, a hír szerint, pénteken közölte az érintettel Gazsó L. Ferenc, a Kossuth Rádió vezetője. Tölgyessy nemet mondott Gazsó L.-nek a műsor folytatásának feltételéül szánt követelésére, amely szerint egy Fidesz-közeli elemzővel kellett volna folytatnia műsorát, így eltűnik a Kossuth Rádióból.”
A drámainak szánt bejelentés rám valahogy nem hatott megrendítően. Az sem, hogy hétfőn reggel valóban nem jelentkezett a szokásos műsorszám. Tölgyessy Péter hét elejei értékeléseit ugyanis már régen nem tartottam érdemi elemzésnek. Ezért lepett meg – ha igaz – a háttérben álló okokról szóló magyarázat: amiatt kell távoznia, mert elutasította, hogy egy Fidesz-közelinek tekinthető elemzővel vitatkozva adja elő a teóriáit. Ugyanis nem nagyon emlékszem a korábbiakban olyan alkalomra, amikor ne talált volna mentséget vagy magyarázatot arra, amit a Fidesz ellenzékben vagy kormányon tett. Másrészt, őszintén szólva, azt sem tartom skandalumnak, ha egy elemzőt olyan helyzetbe hoznak, amelyben kiderül, képes és hajlandó vitában is megvédeni az álláspontját. Vagyis valóban elemez, mert van egy kritériumrendszere – Tölgyessynél történetesen lehetett volna mindig is mérce annak az alkotmánynak az értékvilága, amelynek megalkotásában kulcsszerepe volt, s amelyhez mindenkor viszonyíthatta volna a politikai történéseket és magatartásokat. Igaz, akkor másképpen kellett volna felépíteni a mondandóját. Akkor nem ment volna, hogy minden politikai irányban megfogalmazott ugyan bíráló gondolatokat (s ezzel egyfajta objektivitás látszatát keltette), de ügyesen leplezte, hogy a logikus vagy evidens következtetéseket csak szelektáltan vonta le belőlük, vigyázva, hogy ne zavarjanak bele a már kész végkövetkeztetésbe.
Tölgyessy legutóbbi értékeléseiben gyakran foglalkozott az alkotmányozási folyamattal. Véleménye már nem volt mindig megengedő. Becsúszott egy-két komoly kritika is, így például megállapította, hogy az új alkotmány könnyen válhat csak a Fidesz alaptörvényévé. Lehet, hogy ez már túlment a tűréshatáron?
Természetesen abban maximálisan egyetérthetünk a Hírszerzővel, hogy a politika ne szerkesszen műsort, de az is legalább ennyire fontos, hogy egy újság meg ne „csináljon” politikát azzal, hogy igazolhatatlan „értesüléseket” hírként tálal. A hírt közölje, és ne „szerezze”. Ne akarjon egalizálni, relativizálni akkor, ha feltételezéseket képes csak párhuzamba állítani tényekkel. Ha például arról informál, hogy tudomása szerint nyomást gyakoroltak a közrádióra, akkor egy ilyen súlyú állítást ne csak sejtetésekkel támasszon alá, hanem közöljön tényeket, vagy hallgasson.
Tölgyessy távozása igazolta, hogy a hír a műsor sorsáról igaz volt. Az nem igazolódott, amit a távozás okairól állított a cikk. Amit a hírhez hozzáfűzött az előző kormányra visszautalva, annak ellentmond az a tény, hogy a műsort éveken át zavartalanul sugározták, és egészen mostanáig nem szűnt meg. Ennek ellenére hosszabban foglalkozik az írás az akkori állítólagos befolyásolási kísérletekkel, mint a jelenlegi helyzetből levonható következtetésekkel. Íme egy részlet, amely jól illusztrálja, miről beszélek.
„A Hírszerző úgy tudja … korábban Gyurcsány Ferenc környezetében ugyanúgy elégedetlenek voltak Tölgyessy Péter műsorával, mint most Orbán Viktoréban. Gréczy Zsolt, Gyurcsány egykori főtanácsadója feljelentés-számba menő cikkeket írt Tölgyessy Péter ellen a Népszavában; a bukott kormányfő környezetéből pedig igyekeztek nyomást gyakorolni Such György volt rádióelnökre, hogy Tölgyessy egy Gyurcsánnyal szimpatizáló politológussal párban folytassa műsorát. Annak idején Such visszautasította Gyurcsányék nyomásgyakorlását; a Rádió jelenlegi vezetése a jelek szerint másképp viszonyult az intézmény önállóságához.”
Nem nagyon értelmezhető, mit jelent „feljelentés-számba menő” cikket írni egy elemzésről egy napilapban. Kinek lenne címezve a cikkben foglalt feljelentés? Mitől vitathatatlan egy elemzés? Ha nem vitathatatlan, akkor mikrotól kezdve számít feljelentésnek egy vitacikk, legyen a szerzője bárki?
A feljelentésnek minősített vitacikket persze meg lehet spékelni a nyomásgyakorlásról szóló sejtetésekkel: „úgy tudják”, hogy megtörtént (ami kb. annyit jelent: vagy igaz, vagy nem, de jól hangzik); ha még azt is hozzávesszük, hogy a „bukott” miniszterelnök köreiből vetemedtek ilyesmire, akkor az állítások kombinációjából nyilvánvaló az üzenet: a relativizálás, az egalizálás, vagyis a most történtek jelentőségének csökkentése. Hogy miért? Mert ez a trend. Meg kell felelni az elvárt narratívának, hogy nincs különbség demokráciafelfogásban. Gyurcsány is megpróbálta vagy szerette volna megtenni azt, amit Orbán meg is tett. Az a pici nüansz, ami egy tény és egy feltételezés között van – nem számít. Jól hangzik, illeszkedik az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz áligazságába: igaz, nem demokratikus az, amit most a műsorral tettek, na de az sem volt az, „amiről úgy tudjuk”, hogy meg akarták tenni, nincs itt semmi különbség, kérem.
De nagyon nem így van. Vonjuk le tehát mi a megfelelő következtetéseket a Hírszerző helyett, ússzunk szemben az árral. Ha igaz lenne is a sugallt hír, hogy volt kísérlet nyomásgyakorlásra a korábbi kormány idején szintén, de a közrádió korábbi vezetésénél ez nem volt eredményes, az nem pusztán azt jelenti, hogy a Rádió akkori vezetése másképpen fogta fel az intézmény önállóságát. Ennél sokkal többet jelent. Azt jelenti: megtehette, hogy másként fogja fel. Volt rá módja, mert az akkori kormány is másképpen fogta fel az intézmény önállóságát, tiszteletben tartotta mind a vezetés, mind az intézmény függetlenségét.
(Lánczos Vera)
