Helyzetkép – 2014. december – 2015. január
- Részletek
- 2015. március 20. péntek, 02:47
- Katona Tamás
A szerk. megj.: Katona Tamás statisztikus, közgazdász, volt pénzügyminisztériumi államtitkár 2010 óta havi rendszerességgel készít elemzéseket a gazdaság és a társadalom helyzetéről. Az alábbiakban a januári elemzésből olvashatnak részeket, Katona Tamás a Galamus olvasói számára válogatta őket a teljes jelentésből, amely itt olvasható pdf-ben.
A világgazdaság helyzete 2014-ben
A múlt évben ellentétes tendenciák hatottak a globális gazdaságra. Érzékeny területeken bontakoztak ki újabb, illetve erősödtek fel korábbi regionális konfliktusok. Több ok együttes hatására a világpiaci energia- és nyersanyagárak számottevően mérséklődtek, különösen a kőolajár zuhanása hatott a gazdasági folyamatokra. A Nemzetközi Valutaalap globális árindexet készít az alapanyagokról. Ez a mutató a múlt évben jelentősen, 6 százalékkal mérséklődött, az energiaárak pedig 7,5 százalékkal csökkentek. Az élelmiszerárak 3,8 százalékkal estek az előző évihez képest. A fejlett országokban a laza monetáris politika és – különösen az Európai Unióban – a magas államadósság, valamint az államháztartási szigorítás befolyásolta a gazdasági növekedést.
A világgazdaság a tavalyi évben összességében 3,3 százalékkal növelte a teljesítményét, éppen annyival, mint a megelőző évben. Változatlanul érzékelhető különbség volt a fejlett gazdaságok és a fejlődő országok növekedési üteme között. Az OECD-országok gazdasága a múlt évben 1,8 százalékkal bővült. Ebben komoly szerepet játszott az Amerikai Egyesült Államok növekvő gazdasága: a bruttó hazai termék volumene 2,4 százalékkal emelkedett a megelőző évi 2,2 százalékkal szemben. A japán gazdaság a múlt évben nem bővült; a 2011-es kismértékű zsugorodást követő két évben a bruttó hazai termék 1,4 százalékkal, illetve 1,5 százalékkal növelte a teljesítményét, tavaly az év egészében stagnált, a második félévben pedig recesszióba került. Ebben közrejátszott az is, hogy a japán kormány az államháztartási nehézségek hatására 5 százalékról 8 százalékra emelte az általános forgalmi adót, amely visszafogta a lakossági fogyasztást.
Gyorsult a növekedési ütem az Európai Unióban is. Az egyesített GDP 1,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, míg 2013-ban stagnált az Európai Unió gazdasága. Az eurózónában a múlt évben 0,9 százalékkal nőtt a gazdaság teljesítménye az előző évi 0,5 százalékos zsugorodást követően. Az Európai Unió a nehézségek ellenére kikerült a válságból: a tagországok döntő többségében – ha lassú ütemben is – bővült a gazdaság. A negyedik negyedévben a teljes unióban – szezonálisan kiigazított adatok szerint – 0,4 százalékkal nőtt a GDP az előző negyedévhez, és 1,3 százalékkal a megelőző év azonos időszakához képest. 2013 utolsó negyedévében az uniós gazdaság 0,9 százalékkal bővült az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Az eurózónában a múlt év utolsó negyedében 0,3 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék az előző negyedévhez, és 0,9 százalékkal az egy évvel korábbihoz képest. Ez utóbbi index 0,5 százalékponttal meghaladja a 2013. negyedik negyedévében mértet.
Magyar gazdaság: dinamikus, de nem fenntartható növekedés – növekvő lemaradás a régióhoz képest
A magyar gazdaság a múlt évben kiemelkedő dinamikával bővült. Az első előzetes adatok szerint a bruttó hazai termék a negyedik negyedévben 0,9 százalékkal nőtt az előző negyedévhez viszonyítva, ami a harmadik legmagasabb ütem az Európai Unióban. A GDP az előző év azonos időszakához képest 3,4 százalékkal, míg a múlt év egészében 3,5 százalékkal emelkedett. Az eddig ismert adatok szerint különösen jó évet zárt a mezőgazdaság, és érzékelhetően nőtt az ipar teljesítménye a járműipar és a beszállító ágazatok kibocsátásának markáns bővülése nyomán. A felhasználási oldalon – a rendkívül alacsony bázishoz képest – jelentősen nőtt a beruházási tevékenység, amely az uniós források 2007–2013 közötti ciklusának záró időszakára koncentrálódó, sokszor kockázatoktól sem mentes felhasználására vezethető vissza.
Amikor a magyar gazdaság helyzetét, tavalyi eredményeit értékeljük, akkor figyelemmel kell lenni a korábbi időszakra is. 2013 végén a lengyel gazdaság teljesítménye 14,2 százalékkal, a szlováké 5 százalékkal a meghaladta a 2008. évi válság előtti szintet, a magyar GDP ugyanakkor 4,9 százalékkal még a válság előtti szint alatt volt. Azaz az előző öt évben a magyar gazdaság növelte lemaradását a szlovák gazdaságtól, a lengyel gazdaság egy főre eső teljesítménye pedig 2012-ben elérte, és azóta meghaladta a magyar gazdaságét. Fokozódó lemaradásunkat mutatja, hogy 2013-ban az egy főre eső GDP mutatóját tekintve Magyarország az Európai Unióban a 24. helyen állt, ennél alacsonyabb teljesítménye volt a lett, a horvát, a román és a bolgár gazdaságnak. 2010-ben a 28 tagú Európai Unió adatait tekintve Magyarország még a 21. helyen állt, gazdaságunk teljesítményét azóta elérte és meghaladta Lengyelországon kívül Észtország és Litvánia is.
A magyar gazdaság tavalyi növekedési üteme nem fenntartható. Az alacsony bázison kívül komoly szerepe volt olyan egyszeri tényezőknek, mint az egymás után a második évben is kiemelkedő termésátlagokat felmutató mezőgazdaság, a járműipari nagyberuházások lezárultával a személygépkocsi-gyártás és a beszállító ágazatok felfutása, és főképp az uniós forrásból finanszírozott kiemelkedő volumenű közösségi beruházások megvalósítása. Ahhoz, hogy az idei évben is a tavalyit megközelítő dinamikájú maradjon a bővülés, gyökeres váltásra van szükség. Az ötödik éve tapasztalható dilettáns, konfrontatív kormányzati gazdaságpolitika nem ad esélyt az ésszerű váltásra. Sőt a magyar politika egyre inkább elszigetelődik, nő a bizalmatlanság a kormány iránt a saját szövetségi rendszerünkben, míg a keleti nyitás látványos kudarcot vallott.
A kérdés: képes-e a kormány korrigálni az eddigi szabadságharcos, illetve a dilettáns, unortodox gazdaságpolitikát
Az utóbbi időszakban új elem a hazai gazdaságban korábban is létező, illetve gerjesztett konfliktusok minőségének változása. Az előző ciklust az jellemezte, hogy a gazdasági szereplők gyakorlatilag mindent lenyeltek, a bankadóktól az ágazati különadókon át a visszaható hatályú jogalkotásig, a teljes bizonytalanság körülményeinek kialakulásáig. A kormány a jogalkotás és az államapparátus eszközeinek felhasználásával avatkozott be az üzleti életbe, és döntötte el erőszakkal a számára valamiért nem tetsző versenyhelyzeteket. Ezen túlmenően jogalkotási kényszerrel több fontos területen a számára kedvező módon alakította át a tulajdonviszonyokat, vagy éppen zsarolástól sem tartózkodva vásárolt meg, illetve államosított magántulajdont.
Az utóbbi hónapokban bizonyos gazdasági szereplők, köztük a kormány korábbi kifejezett kedvezményezettjei és a hatalom között egyre élesebb konfliktusok keletkeznek, pontosabban válnak nyilvánvalóvá. A politikai viták mélységét természetesen nem szabad lebecsülni, de a valódi okok abban rejlenek, hogy fogyóban vannak a kormány forrásai az eddig folytatott gazdaságpolitika továbbviteléhez, és a gazdaság mértékadó – a kormánytól egyáltalán nem távolálló – képviselői a kudarc olyan mértékű kockázatát látják, amelynek fejleményei már őket is maguk alá temethetik. Ez mindenképpen új helyzetet teremt a gazdaságpolitikában – természetesen az általános politikában is –, amelynek a következményei csak később lesznek felmérhetők; nevezetesen a kormány hajlandó és – nem elhanyagolható szempontként – képes-e a szükséges korrekció végrehajtására, vagy éppen ellenkezőleg, még konfrontatívabb eszközök alkalmazásával folytatja a szabadságharcot, illetve a dilettáns, unortodox gazdaságpolitikát. Az utóbbi eshetőség valószínűsége kétségtelenül nem elhanyagolható mértékű, miközben a kihatásai beláthatatlanok.
Törékeny a foglalkoztatás helyzete
A korábbi évek csökkenő-stagnáló foglalkoztatottságát követően a múlt évben jelentősen, 200 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. A tavalyi évben – igaz főként egyszeri tényezők hatására – megindult gazdasági növekedés következtében 100 ezer főt igényelt a versenyszféra, főként az ipar és az építőipar, kisebb részben a kereskedelem. A munkaerő-piaci bővülést ugyanakkor megkétszerezte a közmunkások számának másfélszeresére emelése, valamint a külföldön dolgozók számának 30 ezres bővülése. Az utóbbi hónapok adatai világosan mutatják, mennyire törékeny a foglalkoztatás helyzete: látszólag a szezonális hatások következtében csökkent némileg a foglalkoztatottság, valójában a közfoglalkoztatás számainak legkisebb változása is érzékenyen hat a mutatókra, azaz a mai foglalkoztatottsági arányokat nem a munkaerőpiac, hanem az állami akarat determinálja.
A múlt év negyedik negyedévében a magyar gazdaságot is elérte a világgazdaságban terjedő dezinfláció. Az ipari termelői árakat a világpiaci energiaár-zuhanás, valamint az utóbbi hónapokban már lanyhuló kereslet tartja kordában, míg az exportárak a forint árfolyamának markáns romlása következtében némileg emelkedtek. A mezőgazdaságnak tavaly másodszor is kiváló termése volt, míg a fogyasztói árakat a lakossági energia hatósági árának mesterséges leszorítása befolyásolta igen nagymértékben. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az utóbbi fél évben az energiaárak olyan mértékben zuhantak a világpiacon, hogy kormányzati beavatkozás nélkül akár a jelenlegi áraknál alacsonyabb is lehetne a lakossági energia ára.
Növekvő költségvetési kiadások
A költségvetési szervek kiadásai januárban 318 milliárd forintot tettek ki, 1,9 százalékkal többet az egy évvel azelőttinél. Az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások 17 milliárd forintot tettek ki, jelentősen, 76,6 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. A kiemelkedő növekedés oka, hogy a kormány az év elején megkezdte a paksi beruházás finanszírozását olyan módon, hogy 14 milliárd forintot fordított a Paks II. Atomerőmű Fejlesztő Zrt. tőkeemelésére.
A bruttó konszolidált államadósság nem változott, a GDP-arányos értéke ugyanott van, mint öt évvel ezelőtt
Az MNB előzetes adatai szerint a múlt évben az államháztartási hiány a bruttó hazai termék 2,2 százaléka volt, azaz – miként várható volt – jelentősen elmaradt a költségvetési törvényben kitűzött 2,9 százalékos hiánycéltól. Valószínűleg az ilyen mértékű szigorításnak az volt az oka, hogy a bruttó államadósság csökkenését legalább látszólag ki lehessen mutatni. Az MNB által becsült tavalyi GDP-adat szerint ez nem sikerült, a bruttó hazai termék feltételezett folyóáras értéke szerint az adósságszint nem csökkent. Ez bizonyos értelemben új elem, a korábbi években valamilyen mértékű mérséklődést tükröztek a statisztikai adatok. Ez még a múlt évre vonatkozóan is megtörténhet, mert a KSH a folyóáras GDP-adatot még többször is átalakíthatja a jövő nyáron esedékes véglegesítésig. Természetesen az esetleges néhány tizedszázalékos mérséklődés nem befolyásolja érdemben az államadósság helyzetét, az utóbbi években rendre közölt változások alig haladták meg a statisztikai hibahatárt. Lényegében ugyanis a bruttó konszolidált államadósság nem változott, a GDP-arányos értéke ugyanott van, mint öt évvel ezelőtt. Legalábbis statisztikailag; közgazdaságilag jelentősen nőtt, mert a 3 ezer milliárdos magánnyugdíj vagyont a kormány úgy vette el a tulajdonosaitól, hogy az államadósság érdemben nem csökkent, miközben ezzel az összeggel az állam jövőbeli kötelezettsége nőtt.
Idén jelentős pénzkivonás a közszolgáltatásokból: tovább szakadhat a magyar társadalom
Ami az idei év államháztartási kilátásait illeti, a költségvetési törvény a közszolgáltatásokból jelentős pénzkivonással számol. Különösen súlyos helyzetet eredményez a szociális ellátások meglehetősen cinikus átalakítása. A szociális törvény módosításával a második negyedévtől több fontos ellátás – amelyet eddig jelentős részben a központi költségvetésből finanszíroztak – önkormányzati hatáskörbe kerül. Ezzel a változtatással érzékelhetően tovább csökken az államháztartás szociális kiadásainak előirányzata, amely visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Az előző négy évben hatalmas összeget, több mint 300 milliárd forintot vont ki a kormány a szociális ellátásokból. Ennek az lett a következménye, hogy az európai tendenciákkal ellentétesen Magyarországon gyorsan terjed a szegénység, sőt a mélyszegénység. A jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya 2013-ban a népesség egyharmadát, 33,6 százalékát érintette, míg 2010-ben ez az arány 29,9 százalék volt; az érintett népesség száma három év alatt 11,5 százalékkal nőtt. Ilyen mértékű romlás az Európai Unió egyetlen tagországában sem ment végbe az utóbbi öt esztendőben, sőt az országok döntő többségében – ha szerény mértékben is – javult a helyzet. Az áprilistól érvényes szabályozás az önkormányzatok hatáskörébe utalja a szociális ellátások jelentős részét. Ennek az lesz a következménye, hogy tovább szakad a magyar társadalom. Az önkormányzatok egy része – ez az abszolút kisebbség – a kieső központi forrást pótolja; igaz, ennek az az ára, hogy a korábban deklaráltan fejlesztési célokat szolgáló iparűzési adóból finanszírozza a szociális ellátásokat: az elfogadott idei költségvetések szerint az érintett településeken a szociális ellátásokra fordítható források a múlt évihez képest csökkennek ugyan, de a fejlesztésekre fordítható források rovására a rászorulók a tavalyit megközelítő támogatásban részesülhetnek. Az önkormányzatok számottevő részénél azonban erre az átcsoportosításra nincs lehetőség, és a kormány rendkívül cinikus ajánlása ellenére nem tudnak újabb adókat sem kivetni. Így ezeken a településeken drasztikusan csökkennek a szociális ellátások. A központi költségvetésben szerepel ugyan egy 30 milliárd forintos előirányzat, amelyre a rászoruló önkormányzatok pályázhatnak, de az elnyerésére vonatkozó rendelkezések nem ismertek, és a keret is rendkívül szűkös.
Egészségügy: jelentős forráskivonás után koncepció nélküli átszervezés
Komoly konfliktust hordoz a költségvetés egészségügyi szolgáltatásokra szánt előirányzata. Az egészségügyi ellátásokra fordított kiadásokat az előző négy évben igen jelentős összeggel, 300 milliárd forinttal csökkentette a kormány. A folyamatos pénzkivonás a működőképesség határára sodorta az intézményrendszert. Ennek ellenére az idei költségvetés nem szán több forrást az egészségügyre, hanem az intézményi kapacitások érdemi szűkítésével kívánja feloldani az ellentmondást. A koncepció nélküli átszervezés súlyos következményekkel fenyeget. Olyan mértékű átgondolatlan szolgáltatás-visszafogást tervez a kormány, amely veszélyezteti az ellátás minimális biztonságának fenntartását, miközben a rögtönzésekre épülő átszervezés a költségvetésben nem hozhat érdemi megtakarítást. Hiába tartalmaz az idei költségvetési törvény egy 60 milliárdos előirányzatot, amely a kórházi konszolidációt célozza meg, ez nyilvánvalóan nem oldja meg az alapproblémát, az adósság újratermelődését. Nem véletlen, hogy a konszolidációra szánt forrás még az első hónap végén regisztrált lejárt határidejű tartozásállomány kiegyenlítésére sem nyújt fedezetet.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
