Hit és árulás
- Részletek
- 2015. március 20. péntek, 02:51
- Lángh Júlia
Van egy tanulságos történetem egy francia újságíróról, aki a belfasti polgárháború idején a Libérationnak tudósított, és közben szerelembe esett az ír üggyel, az országgal. Ez lett a lelki otthona, a választott hazája, és az egyik híres IRA vezérkari tag, majd Sinn Fein-vezető, egy szabadságharcos nemzeti hős pedig atyai barátja és példaképe. És erről az emberről, akit Denis Donaldsonnak hívtak, egyszer csak kiderült, hogy 25 éven át brit ügynök volt. Ő, az ünnepelt forradalmár, a rajongott szabadsághős! Huszonöt éven át.
Sorj Chalandon erről a földbetipró csalódás-élményéről írt egy 2008-ban megjelent „Mon traître” (Az én árulóm) című, gyötrődő, dühös, szenvedélyes könyvet a becsapott, elárult és elárvult ember vallomását, aki nemcsak egy barátot, igaznak hitt bajtársat veszített el, de egy életre szólónak tartott Ügyet is, amelyben odaadó bizalommal hitt.
A gyötrő emlék nem hagyta nyugodni, meg akarta érteni, mi történt. Ehhez bele kellett bújnia az áruló bőrébe. És megírta az előző kötet ellenpárját, az áruló barát szemével és lelkével mutatva be az egész történetet. Azonosult vele, és megértette.
A történet 2011-ben megjelent regényesített leírásában csak néhány apróság, nevek, dátumok, életkorok térnek el a megélt változattól, a lényeg, a történelem és a lélektan, marad. Az újságíró és regényíró mélységes empátiával mutatja be a forradalmár életútját a nyomorúságos gyerekkortól a lángoló és ölni képes hazaszereteten át az árulásig és tovább. Közben harcok, robbantások, rettenetes börtönévek, kínzás, halálos éhségsztrájkok, börtönben kivégzett, jeltelen sírba temetett hősök, titkosszolgálati manőverek és sok minden, ami mindebből következik, harag, bosszúszomj, megszállott hazafiság, hithűség és párthűség, vallási köntösbe öltöztetett végletes nacionalizmus, halálra szánt szabadságvágy, férfias bajtársiasság, alkoholszag, kocsmaszag, a félelem szaga, egy egész, rettenetes élet súlya.
Ezt a második könyvet Visszatérés Killybegsbe címmel most megjelentette a Göncöl kiadó*; jól tette.
A hős, aki áruló lett, visszatér Killybegsbe, a szülőfalujába, a villany és víz nélküli öreg ház falai közé, ahol hajdan alkoholgőzös apja vagy őt verte, vagy üvöltve követelte az ír szabadságot, vagy mindkettőt tette egyszerre. Az ír szabadság megöregedett hőse ugyancsak alkoholgőzben, a társadalomtól félrevonulva várja, hogy jöjjenek érte, akik az árulásáért majd kivégzik; addig is leírja az életét.
A Tyrone Meechan nevű hős az egyik utcai tűzharcban véletlenül lelövi egyik harcostársát és jó barátját. A rettenetes titkot megőrzi magának, nem bír vele kiállni bajtársai elé, akik a halottat a lojalisták áldozatának, mártírnak tudják. Évekkel később a britek ezzel zsarolják meg: a mindenütt jelen lévő titkosszolgálat két ügynöke látta a lövést.
Az áruló – akit az elárult ábrázol mély beleéléssel – illúziók nélkül, tárgyilagosan mondja el a tényeket, leszámol és elszámol a múltjával. Nem mentegetőzik, nem vádaskodik, nem is sajnáltatja magát, csak elmondja a sorsát, amelyet nem kerülhetett ki. A mindennapjait, harcos forradalmár életét a besúgás tudatával. Bemocskolódott tudat, szenvedés, kibillent lelkiismeret. A lélek megszürkülése, a szégyen magánya, a jeges undor önmagától.
Nem protestánsok és katolikusok háborúja folyik, különben is, az ír republikánus forradalmi mozgalom atyja protestáns volt (tudjuk meg szinte mellékesen). Ír hőseink között katolikus hitről alig esik szó, nem az számít, hanem az ír függetlenség, a sokat idézett jelszó, „Írország mindörökké”. Az Ír Köztársaságért harcolunk, nem a papokért, mondják.
A magyar olvasónak minden sora ismerős, a rajongó forradalmi hittől az árulásig. Mert ilyen az ember.
A könyv szívszorító mottója: Azoknak, akik egy árulót szerettek.
__________________________________________________________________________________
* Sorj Chalandon: Visszatérés Killybegsbe. Fordította Boros Krisztina. Göncöl kiadó, Budapest, 2014.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
