Az újságcímek kifürkészhetetlen útjai
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 26. péntek, 12:58
- Lánczos Vera
(tűnődések egy Népszabadság-cikk apropóján)
A tegnapi Népszabadság gazdasági rovatában a brüsszeli tudósító, Blahó Miklós arról számol be, hogy az Európai Bizottság, illetve a pénzügyi biztos, Ollie Rehn megvizsgálta huszonnégy ország, köztük Magyarország stabilitási és konvergenciaprogramját, hangsúlyozottan a világgazdasági válság fényében. Ennek megfelelően összegezte úgy az álláspontját, hogy az összkép, „kicsit derűs, kicsit halogató, de a mienk”.
A tudósítói beszámoló korrekt. Megtudhatjuk belőle, hogy „ez nagyjából vonatkozik a magyar előrejelzésre is, amelyről a brüsszeli vélemény az, hogy számos kockázatot rejt magában, s 2011-től nem részletezi a hiánycsökkentés menetét. De az idén teljesíthető a 3,8 százalékos hiánycél, jövőre pedig meglehet a 3 százalék alatti deficit, s ennek elismerését a Pénzügyminisztérium nyugtázta.”
Kiderül az is a többi országról szóló értékelések alapján, „hogy a krízisre adott válaszok miatt a tagországok zöme átlépte a költségvetési deficit háromszázalékos határát …az egyes államoknak a rájuk szabott határidőre vissza kell térniük a határérték alá. Ollie Rehn pénzügyi biztos szerint (…) az unió átlagban 2013-ra teljesíti ezt a tervet. A kivétel Nagy-Britannia, amely… kétszámjegyű deficittel bajlódik. Jól érzékelteti a helyzet súlyát, hogy szakértői számítások szerint húszévnyi államháztartás-rendezési vesződség ment kárba.”
És most jön a furcsaság: a nyomtatásban megjelent újságban a cikk címe: „Húsz évnyi vesződség ment kárba”. Az alcíme pedig ez: „Maradtak kétségek az uniós szakértőkben a magyar költségvetési pályával kapcsolatban”
Álljunk meg egy pillanatra a két címnél!
Jól beazonosítható a fenti szöveg alapján, hogy mely mondatok ihlették meg a szerkesztőséget a cím megfogalmazásakor. A főcím az összes tagországra vonatkozó általános megállapításból lett, az alcím pedig a magyar helyzetről szóló mondatok közül abból, amely némi negatív felhangot is tartalmazott, ám - ha figyelmesen olvassuk a beszámolót – magyarázatot erre is kapunk, amennyiben a Pénzügyminisztérium észrevételezte: egyetért a megállapítással, miszerint 2011-től nincs részletezve a hiánycsökkentés menete, de a részletek kitöltése már a következő kormány feladata.
Mi juthat eszünkbe, ha a két címre esik a tekintetünk, még a cikk elolvasása előtt? Főleg, ha egy olyan politikai erőtérben élünk, ahol a gazdaságról, konkrétan a költségvetés számairól, a hiány meghatározásáról folyamatosan ömlenek ránk a valós adatokat megkérdőjelező, tagadó, kétségbe vonó politikai nyilatkozatok, anélkül, hogy ezekkel a nyilatkozatokkal szemben, hasonlóan vitális formában, markáns kritika is megfogalmazódna a pontos tájékoztatás érdekében. Miért kell egy pontos tájékoztatást nyújtó írás élére a tartalmával ellentétes asszociációkra alkalmas címet választani?
Minden bizonnyal a levegőben fog maradni ez a „miért”. Marad nekünk az elmélkedés. Vajon élhetnek-e külön életet az újságcímek és az alattuk olvasható írások? Vajon van-e önálló üzenetük? Költői kérdések ezek, és tudjuk a választ is rájuk. A címek önálló üzenetek. Orientálnak, például befolyásolják azt is, hogy érdemesnek tartjuk-e elolvasásra azt, ami alattuk következik. Ha nem, a cím akkor is megragad az emlékezetünkben, s gyakran éppen ez a címek célja. Fontosak a címek. Nem véletlenül tartja fenn magának minden újság szerkesztősége, hogy a címet meghatározza.
***
Utóirat: a cikk címe a lap online változatán más. Ez: „Óvatosan derülátó az EU”. Hm.
Talán mégse annyira világtól elrugaszkodott a fenti gondolatmenet?
(Lánczos Vera)
