Rákosi és Kádár kultúrpolitikusainak legjobb tanítványai
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2011. január 22. szombat, 05:23
Az ifjú kereszténydemokratákról
Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek új elnöke van, Stágel Bence, és ahogy a közmondás tartja, új seprő jól seper. Vagy másképpen fogalmazva, Stágel Bence nyüzsög. A harminchárom éves kereszténydemokrata politikus különösen a közerkölcs érdekében tesz komoly erőfeszítéseket, és az új, sokat kritizált Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordult segítségért az RTL Klub Való Világ című sorozata ellen. Ugyanakkor arra ösztökélte az embereket, hogy tegyenek bejelentést a hasonló „család- és erkölcsromboló” műsorok miatt. Nem kellett sokáig várni, két héten belül 65 panasz érkezett a médiahatósághoz csak a Való Világ ellen. Világos, hogy Stágel Bence azt szeretné elérni, hogy betiltsák a Való Világ közvetítését. Tehát a magyar állam tiltson le egy olyan programot egy nem közszolgálati csatornán, aminek a felmérések szerint egymillió nézője van.
Mint ahogy megtudhattuk Stágel Bencétől magától egy interjúban Bolgár Györggyel, a nem olyan nagyon fiatal kereszténydemokrata politikus „családbarát” televíziót szeretne kötelező érvénnyel bevezetni Magyarországon. Minden csatornának családbarátnak kellene lenni. Szerinte tíz ember közül kilenc elfogadhatatlannak tartja, hogy a Való Világhoz hasonló műsorok menjenek a tévében. Lehet. De a Való Világnak akkor is egymillió nézője van. Igaz, hogy nem tízmillió. Vagy itt is csak azt szabad, amit a többség diktál? Különösen, ha az egybeesik a Fidesz-KDNP hivatalos erkölcsével és ízlésével?
Valószínűleg erről van szó. Állami népnevelésről. Mert milyen programokat ajánlana Stágel Bence a magyar közönségnek? Olyanokat, amelyeket, lássuk be, csak nagyon kevesen, az intellektuális elit tagjai élveznének. Híres színészek jelennének meg a monitoron valószínűleg a magas kultúra apostolaiként. Erre mondta ezt Bolgár György: „Nem tudom, hogy hallott-e már a Magyar Szocialista Munkáspártról. Annak idején volt egy központi bizottsága, aminek különböző osztályai, alosztályai, voltak: kulturális bizottság és így tovább. A központi bizottság megszabta, hogy milyen kulturális politikát folytasson a Magyar Televízió, hogyan erősítse a hagyományos családi, szocialista és egyéb értékeket. Gyakorlatilag ugyanezt hallom Öntől.”
Én még távolabb kezdeném. A Rákosi-korszaknál, és persze nem televíziónál, mert az akkor még nem létezett, hanem az irodalomnál. Doktriner kultúrharcosok nekiálltak a „fordulat éve” utáni időkben megtisztítani a könyvtárakat a „szennytől.” Nem csak az ideológiailag gyanús könyveket száműztek, illetve zúzták be, hanem a könnyű, szórakoztató irodalmat is. Csak klasszikusokat és persze a magyar és szovjet szocialista realizmus remekeit lehetett a könyvtárakban és könyvesboltokban találni. Eszi, nem eszi, nem kap mást alapon. „Ha beledöglesz, akkor is megregulázzuk az ízlésedet.” Ez volt a cél. Mindenáron új szocialista embereket akartak nevelni, akiknek egy része ugyan alig tudott olvasni hat elemi elvégzése után, de hát egy kis erővel azért majd képes lesz, gondolták ők, Tolsztoj Háború és békéjét óriási élvezettel olvasni. Mint tudjuk, sem Rákosiéknak, sem Kádáréknak nem sikerült megváltoztatni a közízlést. Mihelyt lett valami más, hívjuk szennynek, az emberek többsége visszatért a könnyű, olvasmányos könyvekhez, ha egyáltalán olvas valamit. Nem régen figyeltem fel egy újságcikkre, amelyben egy könyvesbolt tulajdonosa beszámol arról, hogy az emberek most is olvasnak „csak mást.”
Gimnazista koromban ingyen és bérmentve dolgoztam délutánonként a pécsi megyei könyvtárban. Elég szánalmas kis gyűjteménnyel rendelkezett akkoriban a könyvtár, de a társaság ragyogó volt, élén Csorba Győző költővel. És ott voltak az olvasóink, akik szerettek volna olvasni, de nem éppen azt, amit minálunk meg lehetett találni. Jöttek idősebb női olvasóink, akik valószínűleg leginkább Erdős Renée-t vagy Kosáryné Réz Lolát olvastak volna, de őket addigra már eltávolították a könyvtárakból. A férfiak pedig az útleírásokhoz menekültek, miután nem akartak különösebben művelődni. Szórakozásból olvastak. Illetve olvastak volna. A hölgyeknek az egyik könyvtáros próbált Maupassant és Zolát ajánlani Erdős Renée helyett, de nem hiszem, hogy pontosan ilyen könyvekre vágytak. Ezt hívták kultúrpolitikának, és mint tudjuk, mindez az erőfeszítés tökéletesen sikertelen volt.
Valami ilyesmin töri a fejét Stágel Bence. A forradalom után majd jön az új forradalmi magyar ember is, akinek még akkor sem kell a Való Világ, ha utána dobják. De ezt nem sikerült elérni a kommunista doktrinereknek, mint ahogy a keresztény doktrinereknek sem fog sikerülni. Tegyenek le róla. Nagyon remélem, hogy a nagy hatalmú médiahatóságnak még véletlenül sem jut eszébe megregulázni az RTL Klubot, ami a BBC után Európa legnagyobb cége. Ráadásul német tulajdonban van. Van elég baja a magyar kormánynak a német cégekkel. Nem hiszem, hogy szükség lenne még egy támadási felületre.
Hogy mennyire nem értik ezek az emberek, miről is van szó, itt van egy példa. Az ember alig hisz a szemének, amikor a Magyar Nemzetben ezt olvassa: „Nemsokára komoly konkurenciát kap a Való Világ.” És mi ez a konkurencia? A Mindentudás Egyeteme! Hát hacsak kötelezővé nem teszik…
A Klimó-könyvtár – kulongyujtemenyek.lib.pte.hu
Ja, és még valami, ha már könyvtáraknál tartunk. Egy másik történet az ötvenes évekből. A Pécsi Tudományegyetem könyvtárának jogelődje az 1774-ben alapított Klimó-Könyvtár volt, amit Klimó György pécsi püspök nyitott meg a szélesebb olvasóközönség előtt. Az eredeti gyűjteményt későbarokk könyvespolcokon tartják, és mint a képen látható, a polcok tetejét fából faragott mellszobrok díszítik. Ókori filozófusok szobrai. A fáma szerint amikor megjelent az újonnan kinevezett párttitkár, felháborodott, hogy egy könyvtárban szentek szobrait látja az olvasó. Le akarta fűrészeltetni őket. Jó időbe telt, mire sikerült a túlbuzgó párttitkárt meggyőzni, hogy „mindössze” filozófusokról van szó. Semmi új a nap alatt. Mostanában nem lefűrészelni akarják filozófusok mellszobrait, hanem őket magukat akarják lehetetlenné tenni.