Nihilisták legyünk vagy demokraták?
- Részletek
- Napi apró
- 2011. február 02. szerda, 04:20
- Lánczos Vera
Nézőpont kérdése csak, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) jogkörével miként játszadozik egy kétharmados többség? Nézőpont kérdése csak, ha az alkotmányozás pártpolitikai taktikává degradálását javasolja egy elemző intézet? Kérdezhetnénk úgy is: csak nézőpont kérdése, hogy nihilisták akarunk lenni vagy demokraták?
Ha a Nézőpont Intézet honlapján megjelent szövegeket olvasgatjuk, ezek a kérdések óhatatlanul felmerülnek. Legutóbbi, úgynevezett elemzésük címe például így hangzik: Alkotmányozás: elszigetelhető MSZP.
Majd következik a kifejtés: „Az Országgyűlés kormánypárti többsége tavaly novemberben egyes gazdaságpolitikai tárgykörökben korlátozta az Alkotmánybíróság felülvizsgálati és megsemmisítési jogosítványait. A széles körben kritizált lépés azért történt, hogy a költségvetési hiánycélok tartásához elengedhetetlenül szükséges különadók és a magán-nyugdíjpénztárak ’ügye’ gyakorlatilag ne kerülhessen a testület elé. Azonban már akkoriban történtek utalások arra, hogy e ’megoldás’ nem végleges és a leendő alkotmányozás során megváltoztatható. Az Alkotmánybíróság hatáskörét érintő kérdéseket pedig nyitva hagyta az alkotmány-előkészítő bizottság által a parlamentnek benyújtott határozati javaslat is.”
Az „elemzők” tehát magától értődő természetességgel állapítják meg, hogy az Alkotmánybíróság felülvizsgálati és megsemmisítési jogosítványait a kormánypárti többség azért korlátozta, hogy a testület ne tudja vizsgálni egy olyan döntés alkotmányosságát, amely a kormányzók szerint is alkotmányellenes. Nem fűztek elemzői észrevételt a dologhoz, de mi azért mondjuk meg, hogy más kormányok, jogállamokban, történetesen úgy szokták a költségvetési hiánycéljukat tartani, hogy közben nem csorbítják az alkotmánybíróságuk jogkörét. Az elemzők e helyett inkább arra emlékeztetnek bennünket segítő igyekezettel, hogy a kormányzók jó előre jelezték, hogy nem marad ám ez mindig így: „e ’megoldás’ nem végleges és a leendő alkotmányozás során megváltoztatható”. Vagyis még világosabbá teszik, hogy elsőre is jól gondoltuk, nihilista felfogásban mindez azt jelenti, hogy ha kétharmadom van, akkor ma csorbíthatom az Alkotmánybíróság jogkörét, mert ez áll érdekemben, holnap meg visszaállíthatom, ha az áll érdekemben. És ne essék tévedés, a visszaállításban sem az alkotmányos alapjogok védelme, az alapértékek megőrzése a javasolt fő szempont. Az Ab teljes jogkörét az alkotmányellenes törvények megsemmisítésére azért célszerű visszaállítani, mert ezzel meg lehet zavarni az ellenzéki bojkottot. Mert, mint az elemzők erre ugyancsak emlékeztetik olvasóikat: „Eredetileg mindkét ellenzéki párt azért lépett ki az alkotmány-előkészítő bizottság munkájából, mert a Fidesz-KDNP korábban korlátozta a taláros testület jogait. Az LMP azonban még nem határozott arról, hogy az új alaptörvény koncepciójának vitájában részt vesz-e: szemben a kérdésre igent mondó Jobbikkal, illetve az alkotmányozás egészét elutasító MSZP-vel. Ha a gesztus hatására az LMP visszatérne, az kétségtelenül növelné a parlamenti vitát övező politikai konszenzus esélyeit. Ugyanakkor makacsságukkal a szocialisták magukra maradnának, esetlegesen a pragmatistábbak szembekerülhetnek a totális bojkottot hirdető Gyurcsány-szárnnyal.”
Természetesen meglepve nem lehetünk. Már nem várjuk el a kétharmados többség kormányától, hogy megértse, a jogállamiság nem olyan ruházata a magyar köztársaságnak, amelyet időnként szegre lehet akasztani, majd újra a vállunkra lehet teríteni, anélkül, hogy közben ne legyen ország-világ előtt világos, hogy bohócgúnya lett belőle. Minél jobban belemélyedünk akárcsak a Nézőpont Intézet által elénk tárt alkotmányozási elképzelésekbe, annál világosabb, hogy miről van szó. Az Alkotmánybíróság jogkörének ide-oda alakítgatása, átszabása periférikus érdekeket, pillanatnyi taktikai célokat szolgál csupán. Az ő dolguk pedig az, hogy „a lépés szimbolikus-kommunikációs üzenetét” kiemeljék a számunkra „ egyféle bizonyítékként” „a Fidesz-KDNP demokratikus és jogállami elkötelezettségét illetően”.
Milyen kár, hogy közben egyértelmű, hogy az Ab megsemmisítési jogkörének „teljessége”, csak úgy lenne biztosítva ismét, ha más módon vonnák ki hatásköre alól azokat a speciális tárgyú törvényeket*, amelyek miatt a megsemmisítési jogot nemrég szűkítették. Milyen kár, hogy a sajátos jogkör-visszaállításra hivatkozással más szűkítési ötletek merültek fel, például az, hogy eltörölnék, bárki kezdeményezhessen utólagos normakontrollt vagy megszüntetnék, hogy az OVB döntéseit az Ab vizsgálja felül. Milyen kár, hogy ezek a szűkítések éppen az olyan állampolgári jogosítványokat korlátoznák, amelyekhez eddig nem volt szükség egyéni érintettségre ahhoz, hogy bárki fellépjen bármilyen ügyben. Milyen kár, hogy mindazokat a posztokat, ahonnan a jövőben is kezdeményezhető lenne az Ab ilyen-olyan alkotmányossági alapú közbelépése, már szinte kizárólag olyan személyek töltik be, akiket a Fidesz választott meg saját köreiből.** Milyen kár, hogy minél közelebb kerülünk az országra erőltetett alkotmányozás lezárulásához, annál nagyobb demagógia lesz úrrá a kormányzati kommunikáción,*** és annál távolabb kerülünk attól, amit egy alkotmányos jogállam stabil és kiszámítható jogrendjének nevezünk.
Milyen kár, hogy egyre inkább egy paródiához hasonlít mindaz, ami ma a magyarországi közállapotokat jellemzi, de nevetni egyáltalán nincs kedvünk rajta.
(Lánczos Vera)
* „…a kormánypártok közpolitikai céljai egyébként is elérhetőek az ’alkotmányos mérce igazításával’: azaz olyan irányú konkrét rendelkezésekkel, amelyek alaptörvényi szinten garantálják a különadókkal vagy a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos döntések alkotmányosságát.”
** Az Alkotmánybíróságról szóló 1989 évi XXXII. tv.
Az Alkotmánybíróság hatásköre
1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:
a) a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata;
b) a jogszabály, valamint a közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;
c) a jogszabály, valamint a közjogi szervezetszabályozó eszköz nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata;
d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása;
e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése;
f) az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése;
g) az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése;
h) eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal.
21. § (1) Az 1. § a) pontja szerinti eljárást - a 33-36. §-ban foglalt megkülönböztetés szerint - indítványozhatják:
a)
b) a köztársasági elnök,
c) a Kormány.
(2) Az 1. § b) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja.
(3) Az 1. § c) pontja szerinti eljárást indítványozhatják:
a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő,
b) a köztársasági elnök,
c) a Kormány vagy annak tagja,
d) az Állami Számvevőszék elnöke,
e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke,
f) a legfőbb ügyész.
(4) Az 1. § d)-e) pontja szerinti eljárást bárki indítványozhatja.
(5) Az 1. § f) pontja szerinti eljárást azok a szervek indítványozhatják, amelyek között a hatásköri összeütközés felmerült.
*** A habot a tortán Gulyás Gergelynek, az alkotmány-előkészítő bizottság alelnökének az a javaslata jelenti, hogy ne kapjon fizetést az, aki nem vesz részt az egy hónapra magát alkotmányozó országgyűlésnek átkeresztelő parlament munkájában. Mi tagadás, az ötlet jól illeszkedik az eddigi nonszenszek sorába. Lásd például: aki nem hagy fel „önként” magánnyugdíjpénztári tagságával, elveszíti a szolgálati idejét, vagy a nemzeti együttműködés létrejön, ha erről kötelező egy nyilatkozatot kifüggeszteni a középületek falára.
