rss      tw      fb
Keres

Ha én kormány lennék – 11.




Ha én kormány lennék, és ingerelne minden öntevékeny szerveződés, tennék róla, hogy ne legyen. Persze nem sok vizet zavarnak. Az sem döntötte meg a médiatörvényt, hogy az elmúlt hetekben több ezren tüntettek ellene, de kicsit bosszantott, hogy nem örülnek a törvényeimnek. A szabad és önkéntes nyugdíjválasztás kicsikarását sem befolyásolta, hogy egy csomóan elmentek maradni, és ott teát főztek, de kicsit bosszantott, hogy pöttyöt ejtettek a kormányzásomtól boldog nép szívemet melengető képén. Ahelyett, hogy imába foglalták volna nevemet, kellemetlenkedtek, mint a piaci légy. És mivel ez a tiszteletlenség akármivé kinőheti magát, jobb idejében elfojtani.

Meg nem tilthatnám, de elvenném a kedvét mindenkinek az olyan öntevékenységtől és spontaneitástól, amit nem én szervezek. Ehhez jó módszer lenne, ha először mindenkinek elvenném a kedvét a szolidaritástól. Ha például kitörne egy sárgaiszap vulkán, és beborítana egy falut, akkor a lakók megsegítésére spontán összegyűlt pénzt lenyúlnám. Kíváncsi lennék, hogy a következő sárgaiszap kitöréskor hányan adakoznának. Nem mintha olyan nagy szükségem volna arra az egymilliárdra, hiszen az bakfitty a költségvetésemhez képest. Sokkal fontosabb, hogy lássák az emberek, hiába spontánkodnak itt, még arra is képtelenek, hogy megvédjék a saját adományukat. Minél durvábban adnám ezt tudtukra, annál könnyebben látnák be, hogy nem érdemes itt semmit kezdeményezni öntevékenyen. Megteremteném a közhangulatot. Közben nagyokat kuncognék magamban, hogy a lapok a pénz lenyúlásáról cikkeznek, és senkinek nem jut eszébe, mire megy ki a játék valójában. A tétova ellenállás megtörésére.

(Andor Mihály)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!