Gyurcsány Ferenc és az MSZP
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2011. február 22. kedd, 05:30
A Magyar Nemzet szerint február 26-án lesz az MSZP sorsdöntő napja. Akkor lesz ugyanis az a választmányi ülés, ahol eldől, hogy kénytelen lesz-e Gyurcsány Ferenc új pártot alapítani, vagy elfoglalja az MSZP-t. A Magyar Nemzet egy Puch Lászlóval készített interjú alapján jutott erre a következtetésre. Egy hosszú interjú jelent meg ugyanis a Figyelő onlájnon Puchhal, aki tíz éven át volt a párt pénztárnoka, ma pedig pártigazgató. Puch az interjúban kifejtette, hogy jobban örülne, ha Gyurcsány Ferenc az MSZP-n kívül keresné politikai szerencséjét.
Puch már régen nem csinál titkot abból, hogy ki nem állja Gyurcsány Ferencet, és az ellenszenv kölcsönös. Gyurcsány is többször panaszkodott arra, hogy mint pártelnöknek sokszor nem volt döntéshozatali lehetősége, mert Puch, aki a pénzek felől döntött, egyszerűen keresztbe tett a pártelnöknek. Ilyesmi nem fordul elő a Fideszben, ahol Simicska Lajos régi barátja és feltétlen híve Orbán Viktornak (vagy fordítva).
Az interjúból kiderül, hogy Puch támogatta Mesterházy Attilát abban, hogy megkapja a pártelnöki posztot. Gyurcsány így jellemezte Mesterházyt 2005-ben Debreczeni Józsefnek: „Ő egy hagyományos politikusi mentalitást képviselt, kétféle értelemben is. Ne akarjuk megváltoztatni a világot, ne vállaljunk konfliktusokat, mert a politikai túlélésnek épp az ellenkező módszer kedvez. Általában alkukat kell kötni … engedni kell, hogy a status quo fennmaradjon, mert az azzal való szembemenetel a politikai túlélés egyik legnagyobb kockázata. Én ennek a mentalitásnak egyetlen elemével sem értek egyet, őszintén szólva”.* Erre valaki persze mondhatná azt, hogy talán mégis Mesterházynak volt igaza, mivel láthatjuk, hogy mi történt Gyurcsánnyal, aki szembe próbált menetelni. Ugyanakkor a Mesterházy-féle stratégiának is megvannak a hátulütői, mint az a mai MSZP politizálásból világosan látszik. Talán kormánypárti politikusként az alkukötés még hasznos is lehet, de ellenzékben ilyen mentalitással nem lehet politizálni.
És ez után a kis kitérő után lássuk, hogy mit mondott Puch László Gyurcsányról. „Neki nemcsak ambíciói vannak, hanem víziói is.” Gondolom ez megbocsáthatatlan bűnnek számít az MSZP-ben. A másik ellenvetése, hogy Gyurcsány Orbán-ellenességre akarja építeni politikáját, és ez „alkalmatlan a hosszú távú politizálásra.” Csakhogy Orbán Viktor a Fidesz vezetője 1989 óta. Egyfolytában. Semmi nem történhet semmi a pártban az ő akarata ellenében. A Fidesz nem létezik Orbán nélkül. Ha ő ebben a pillanatban valami csoda folytán eltűnne, a Fidesz néhány hónapos agónia után darabokra esne, és idővel semmivé válna. Tehát jelen pillanatban lehet, sőt talán kell is Orbán-ellenességre építeni. Talán még azt is mondhatnám, hogy ez jó taktika lenne, hiszen nagyon valószínű, hogy a Fideszen belül hamarosan meg fognak jelenni az elégedetlen hangok, és ha Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy mi az igazi konzervatívokat is tárt karokkal fogadjuk, hiszen nekünk nem a Fidesz egészével, illetve a szavazóival van problémánk, hanem mindössze Orbán Viktorral, mivel ő rossz irányba vitte a Fideszt és az országot, akkor nagyobb az esély rá, hogy éket tud verni a jobboldalba.
Míg Tölgyessy Péter az alkotmányozás csapdájáról szóló előadásában arról beszélt, mindössze egy nappal Gyurcsány beszéde előtt, hogy bár logikus lépésnek tartja az ellenzéki kivonulást a vitából, attól tart, ez a helyzet elfajulhat: az ellenzék nem a kormány, hanem a rendszer ellenzékeként határozza meg magát. „Afelé rohanunk, hogy az ellenzék kívül helyezze magát az alkotmányos berendezkedésen”, ami újabb és újabb rendszerváltásokhoz vezethet. Tehát egy túlságosan erőszakos kormánypolitika erőszakos reakciókat fog kiváltani. Ez szerintem elkerülhetetlen. De mit mond erre Puch? Tölgyessynek „biztos igaza van, nálam sokkal jobban ismeri a Fideszt. Én békességet szeretnék.” Békességet szeretne, most? Ő? Ellenzékiként?
Míg Gyurcsány szerint Orbánnal nem lehet megegyezni, egyrészt mert nem hajlik a kompromisszumra, másrészt mert nem demokrata, hanem önkényuralmat épít ki Magyarországon, addig Puch így reagált a fideszes politikusokhoz fűződő viszonyát firtató kérdésre: „Mindig megegyezéspárti voltam. Igaz, amikor valamely parlamenti ügyben, gazdaságpolitikai kérdésben közel álltunk a közös állásponthoz, rendszerint elbuktunk. Részben a Fidesz kompromisszumképtelenségén, részben azon, hogy néhányan olykor a mi oldalunkon is igényelték az ellenségképet.” Ezt én egy kicsit másképpen látom. Ahányszor az MSZP hajlandó volt a Fidesz követeléseit támogatni, rossz döntések születtek.
Szanyi Tibor a másik fontos MSZP-politikus, aki nyíltan hangoztatja Gyurcsány ellenességét. Az utóbbi időkben többször is. Legutoljára február 17-én egy MSZP-sajtótájékoztatón, amit a HírTV nagy örömmel azonnal be is mutatott a híradójában. Érdekes módon az MSZP honlapján Szanyi sajtótájékoztatójának ez a részlete nem található meg. Itt Szanyi szokása szerint erős szavakkal közli, hogy Gyurcsány árt a baloldalnak és hogy „el fognak válni útjaink”. Szanyi és Puch ádáz ellenfelei Gyurcsánynak. A kérdés csak az, hogy sikerül-e meggyőzniük a pártvezetés többségét az igazukról. Nem hiszem. Sőt azt sem hiszem, hogy minden el fog dőlni február 26-án.
flickr/Ars Electronica
Az MSZP-n belüli Gyurcsány-ellenes baloldal szövetségesekre talált a jobboldalon. Kósának is nagyon tetszenek a balosok elképzelései Gyurcsány kiebrudalásáról. Így Kósa már néhány perccel Gyurcsány február 18-i beszéde után megszólalt: „Ha jól értem, Gyurcsány Ferenc egy új párt megalapítását látja szükségesnek, és ketté akarja szedni a baloldalt. Ez baloldali belügy, majd kezelik a baloldali politikusok, de az látszik, hogy ennek leginkább az a motívuma, hogy Gyurcsány Ferencnek az MSZP-ben már nincsen helye, vagy legalábbis már a saját elvtársai sem nagyon szeretik maguk körül látni.” Hogy miképpen olvasta ki Gyurcsány beszédéből Kósa Lajos, hogy Gyurcsány új pártot akar alapítani, a jóisten sem tudja. Talán valamiféle vágyálom diktálhatta neki ezeket a szavakat. Mivel minden ellenkező híresztelés ellenére Gyurcsány az MSZP-t akarja megreformálni, és nem új pártot akar alapítani. Legalábbis egyelőre.
Persze vannak liberálisok is, akik azt szeretnék, hogy Gyurcsány hagyja ott az MSZP-t. Ezek közé tartozik Bartus László, az Amerikai-Magyar Népszava főszerkesztője. Ő például nem tartja jó döntésnek, hogy Gyurcsány Ferenc az MSZP-ben marad. A harc szerinte a párton belül nem Mesterházy és Gyurcsány között van, hanem Gyurcsány és Puch között, és ebben a harcban Gyurcsány könnyen veszíthet. Még ha nyer is Puch ellen, a rendszer megmarad. El kellene válni, de ha „Gyurcsány Ferenc mégis marad, és megvívja az elkerülhetetlen harcot, akkor neki egy esetben van esélye: ha leteszi a nyilvánosság elé, ki adta át a Fidesznek az őszödi beszédet. Ha tud valamit, és demokrata, ezt meg kell tennie. Joga van tudnia az országnak, hogy ki idézte elő ezt a katasztrófát, ami Magyarországon bekövetkezett. Az őszödi beszéd átadása megbénította a kormányzást, soha nem látott belpolitikai válságba sodorta az országot, csatatérré változtatta Budapestet, kevés híján államcsínyt, puccsot hajtottak végre, végezetül pedig a demokrácia felszámolásához vezető kétharmados fülkeforradalmat idézett elő. Ki volt az, aki képes volt elárulni a pártját, feláldozni az ország jövőjét, aki képes volt saját miniszterelnökét odadobni az ellenségnek, csak azért, mert a párton belüli pozícióját gyengíteni akarta, meg akarta ő buktatni?”
Hogy ki is volt az az MSZP-s politikus, aki átadta az balatonőszödi beszédet Orbán Viktornak, talán sosem fogjuk megtudni. Voltak, akik biztosra vették, hogy „az öregfiúk Puch László közvetítésével eladták az őszödi beszédet a Fidesznek.” Voltak, akik Szili Katalinra tippeltek. Nem csoda, hogy ezek a nevek jelentek meg először, hiszen tudvalevő volt, hogy ezek az emberek voltak Gyurcsány ellenlábasai a párton belül. Természetesen az is lehetséges, hogy egy teljesen ismeretlen „backbencher” volt az „áruló.” Az biztos, hogy jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba.
Ami a saját véleményemet illeti, mármint ha Gyurcsány Ferenc megkérdezne, hogy van-e értelme az MSZP-ben maradnia, annak ellenére, hogy világos, nemcsak a Puchok és a Szanyik nem örülnek annak, hogy vissza akar térni a politikába, hanem valószínűleg sokan mások sem: én azt ajánlanám neki, hogy feltétlenül próbálja meg. Az lehet, hogy a felsőbb vezetés nem szimpatizál vele, de úgy tudom, hogy a párt egészén belül népszerű. Szerintem a pártvezetés, ha elutasítja a Gyurcsány kínálta megoldásokat, valószínűleg tönkreteszi az MSZP-t. Mert ha elutasítják Gyurcsány programját, ami lássuk be, jóval több, mint amivel eddig az MSZP jelenlegi vezetése előállt, akkor Gyurcsánynak nem lesz más választása mint egy új, igazi szociáldemokrata pártot – egy konkurens pártot – alapítani.
* Debreczeni József, Az új miniszterelnök, Budapest: Osiris, 2006, 242-243 old.