Az ártatlanság vélelme és a médiatörvény – a pécsi püspökség esete
- Részletek
- Fazekas Csaba
- 2011. március 05. szombat, 07:08
Fazekas Csaba
Ahogy várható volt, lassan lecsengenek a médiatörvénnyel kapcsolatos viharok, a kormány javaslatára a parlament módosítja az európai szervek által tételesen kifogásolt pontokat. Az Európai Unió tehát akár érezheti is úgy, hogy eleget tett kötelezettségeinek, a magyarok médiatörvénye ezentúl – ha nem is jó, de legalább – kevésbé vitatható lesz. Mi viszont itt maradunk a jelenlegi parlament által elfogadható, a demokratikus sajtószabadságot preferáló újságírók és újságolvasók által viszont mindig is elfogadhatatlannak tartott médiatörvényünkkel. Ha a szöveg változott is, az ezt megalkotó kormányzati szándék bizonyosan nem, és csak találgathatjuk, hogy szorosabbra vagy tágabbra vonják-e a nem kormánypárti vélemények közzétételének mozgásterét. Az EU-elnökség lejártával a kabinet joggal számíthat arra, hogy kevésbé figyelnek ránk, végre alkalmazhatjuk e fideszes szíveknek oly kedves paragrafusokat a renitensek megfékezésére, a kritikai hang háttérbe szorítására. Ne legyenek kétségeink: lesznek komoly és követhetetlen szigorúságú szankciók, hiszen az egy kézben összpontosuló kormányszerv büntetési rendszerének egyszerűen nem tud logikus gyakorlata kialakulni. A médiaszabályozás nagyon is alkalmas arra, hogy hamisítatlan pártállami fílinget kölcsönözzön a sajtórendészetnek, vagyis világos játékszabályok helyett „a” hivatal jóindulata fog így vagy úgy dönteni. Logikát vélhetően csak abban találhatunk majd, hogy a kormánynak kedves álláspont legfeljebb mutatóujj-lengetéssel súlyosbított ejnyebejnyére számíthat, akármilyen szélsőséges is.
Mindez azért jutott eszembe, mert a médiatörvényt pártoló megnyilatkozások száma eltörpül az ellenzőké mellett, néhány napja viszont érdekes helyről kapott támogatást – a templomi szószékről. Azon persze nem lepődhetünk meg, hogy a katolikus egyház, amely a baloldali-liberális kormányok ennél jóval kisebb súlyú intézkedéseire is azonnal tiltakozó közlemény megfogalmazásához, tüntetés szervezéséhez vagy diktatúra emlegetéséhez folyamodott, most hallgat. Történt, hogy a botrányoktól hangos pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Veres András szombathelyi püspök körlevélben fordult híveihez, hogy magyarázatot és útmutatást adjon a Mayer Mihály püspök lemondásától illetve a pénzügyi és egyéb visszaélések hírei közt tájékozatlanul tébláboló katolikusoknak. (A körlevelet az egyházmegye minden templomában, vasárnapi istentisztelet keretében olvasták fel.) Veres András így ír: „Az elmúlt hónapokban, de a legutóbbi hetekben is Egyházmegyénk a sajtó érdeklődésének középpontjába került. Úgy tűnik, ez a megkülönböztetett érdeklődés nem volt mindig célzatosság nélküli, de kétségtelen, hogy erre az Egyházmegyében történt események is okot adtak. Ezek a híradások jó néhány esetben nélkülözték a tárgyilagosságot és az ártatlanság vélelmezését legalább addig, amíg ennek az ellenkezője be nem bizonyosodik. De ez ellen nem tudunk mit tenni, annak ellenére sem, hogy nagyon sürgető igény lenne arra, hogy a személyi méltóság tisztelete és az információhoz való jog ne kerüljön összeütközésbe ismét és ismét. Reméljük, az új médiatörvény e területen is rendet fog tenni!”
A felkiáltójeles mondat azért is érdekes, mert jövő időt használ, holott a törvényt már rég aláírta a köztársasági elnök: „a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról” szóló 2010. évi CLXXXV. törvényként bevonult a Corpus Jurisba, január elsejétől hatályba is lépett. A rendteremtést tehát az egyház a törvény alkalmazásától, várható szigorának kibontakozásától reméli. (Azt sugallva: eddig nem tudtunk mit tenni a kellemetlen híradások megakadályozására – de majd most…) A püspökségben történt, legalábbis nyomozás elrendelésére okot adó feljelentések sora hosszú, gazdasági és szexuális visszaélések vádja egyaránt található benne. A sajtóban nagy visszhangot kapott a Veres-körlevél azon passzusa, miszerint nagyon burkoltan, de elismeri, hogy „egyes események is” okot adtak a közvélemény érdeklődésére, vagyis tudja, hogy – ilyen vagy amolyan mértékig – de a Mayer-féle előző püspöki vezetéssel szembeni vádak jogosak. (Amit mellesleg abból is ki lehetett okoskodni, hogy a püspök lemondását elfogadta a pápa, és nem a főpapért való kiállás stratégiáját választotta.)
Demon of the hypocrisy (Conques, France) – flickr/Sacred Destination
De Veres nyíltan is megerősíti mindezt („anélkül, hogy bárkit vádolnánk, vagy elítélnénk, be kell látnunk, hogy a sajtóban is tárgyalt esetek nem mindegyikében ért bennünket alaptalanul a vád”), majd az éppen ide illő bibliai citátum alapján leszögezi, hogy a katolikus hívek nem ítélkezhetnek, akkor sem, ha „a tényeket a maguk teljességében” ismerik. (Ez érdekes, máskor az egyházat nem tartotta vissza az ítélkezéstől óvó krisztusi parancs attól, hogy a közélet nekik nem tetsző személyei felett „ítélkezzenek” akár sekélyesebb információk alapján is, de ez más kérdés.) Nem tudom, a szentmisére összesereglett hívek mennyire vették észre a Veres püspök körlevelében szereplő bődületes ellentmondást. Többször is szerepel benne ez, például: „Egyrészt nem eshetünk abba a hibába, amelybe néhány sajtóorgánum esett az elmúlt időszakban, amikor tényszerű ismeretek hiányában, nemcsak feltételezésekbe, hanem állításokba is bocsátkoztak. Ez súlyos hiba, mert a vizsgálatok befejezése, vagyis az igazság megismerése előtt mindenkinek jár az ártatlanság vélelme. Másrészt azért sem szolgálhatok információkkal, mert az Egyházmegye átmeneti vezetését azzal a feltétellel fogadtam el, hogy nekem ne kelljen a múlttal foglalkoznom, ezért ezt nem is teszem.” Egyrészt ugyanis elismeri az egyházmegyével szereplő vádak egy részének jogosságát, majd kijelenti, hogy senki nem mondhatja bűnösnek Mayerékat a vizsgálatok lezárulta előtt. Veres András követeli az ártatlanság vélelmét elődje számára, miközben maga már nemcsak vélelmezi, hanem állítja is a vádak – részleges – megalapozottságát. (Külön pikánssá teszi ezt, hogy a Pécsi Egyházmegye Kommunikációs Irodája fenyegető hangvételű közleményben állt ki a teljes ártatlanság mellett: „A Pécsi Egyházmegye vezetése bűncselekményt nem követett el, ezért már most bejelentjük, hogy az esetleges bűntető eljárás természetszerű megszüntetése esetén a bejelentőkkel szemben – amennyiben végre ismertté válik személyük – a büntetőjog eszközeivel fel fogunk lépni.” Ha összevetjük a fenti körlevéllel, akkor ide az internetes kommunikációban megszokott „smiley” kívánkozna…)
Veres püspök érdekes érveléssel tér ki a bővebb információk kiszolgáltatása elől (mondván, csak úgy vállalta az egyházmegye ideiglenes vezetését, ha neki nem kell a „múlttal” foglalkoznia), sejtetve, hogy talán neki azért vannak nem publikus információi. De a híveket érdeklő kérdések részletesebb megválaszolása helyett inkább lépten-nyomon a sajtó felelősségére tér ki. Úgy véli, túlzottan kritikus hangvételű írásaikkal mélyítették el az egyházmegye válságát. Átolvasva a vonatkozó híradások jó részét, aligha fedezhetünk fel uszítást, alapvetően tényszerűen számolnak be a feljelentésekről, a megindult nyomozásról, Mayer lemondásáról, és még a volt püspök luxusautójáról, a püspökség kastélyáról, ingatlanairól szóló híradások is nyilván valósak. Más kérdés, hogy az egyháznak rendkívül kínosak. (Ráadásul megint „kívülről” érkezett a nyomás, ami felveti azt a lehetőséget, hogy az egyházban szemet hunytak volna Mayerék viselt dolgai felett.) A mostani körlevélből úgy tűnik, Veres kevésbé (vagy legalábbis ugyanannyira) sajnálja az elődje idejében történteket, mint azt, hogy a szabad sajtó mindezt ország-világ elé tárhatta. A továbblépést az egyház számára úgy tűnik, a belső gazdálkodási fegyelem szigorítása mellett az Orbán-rendszer gyöngyszemének számító médiatörvény alkalmazásába vetett bizalom jelenti. A médiatörvény tovább rontotta Orbánék megítélését a nemzetközi sajtóban, úgy tűnik, erősíti viszont a történelmi egyházakkal való kapcsolatukat. A kormánynak nyilván ez a fontosabb.
Írásai a Galamusban:
A hatodik alternatíva
Egy az Isten – egy a tábor
Csodatétel után – csodavárás előtt
Déjà vu (Hozzászólás a Jobboldali-e Magyarország-vitához)
A fehér falú közhivatalok ellenforradalmának letöréséről
Előhang a „nemzeti együttműködés alkotmányához”
Nemzeti egységtankönyv
G-7
„Ha máshol nem”
Áldástól a szánakozásig
Az istenadta
A türelmetlenség termése
Ugyanott sarkallik
Nagytakarítás
A horgonylánc dilemmái
A búvópatak sodrása
