A bojkott sikeres volt
- Részletek
- Napi apró
- 2011. április 25. hétfő, 04:55
- Lánczos Vera
„A szocialisták és az LMP bojkottpolitikája megbukott, kudarcot vallottak és most visszakullognak a parlamentbe. Nyilván azt hitték, hogy bojkottal és nemzetközi botránykeltéssel meg tudják akadályozni az új alaptörvény elfogadását, de beigazolódott, hogy bojkottpolitika demokráciában nem tud sikeres lenni.”
Ezek Szijjártó Péter szavai, ma nálunk ennyi és ilyen formájú egy miniszterelnökségi közlemény tartalma. A szöveg úgy hangzik, mintha még mindig egy ellenzéki párt nevében született volna. Indulati alapú, sértett válasz egy helyzetre, egyetlen célja, hogy csattanjon. Ám hogy Szijjártó, a miniszterelnök szóvivője az ő gondolatait tolmácsolta, az kiderült Orbán Viktornak a Magyar Nemzet ünnepi számában közzétett írásából, amelyben ezt olvashattuk:
„Az újjászületés dokumentumának küldetése az tehát, hogy visszaadja a nemzet önbecsülését, növelje az emberek erejét, s egyúttal csökkentse a politika szerepét. Ezért prüszkölnek tőle azok, akik eddig úgy érezték, hogy az emberek felett állnak, felhatalmazás nélkül láthatatlan építményeket emelhetnek, kiváltságosok és kivételezettek, bennfentes szakértők, vagyis mindazok, akik demokrácia helyett elitizmust vagy pártokráciát akarnak. Nem tetszik nekik, hogy az emberek ereje, befolyása nő, az övék pedig csökken. Semmi okunk nincs arra, hogy engedjünk nekik. A kívül- és felülállás politikája, a bojkottpolitika megbukott. Ideje visszakullogni az Országgyűlésbe és visszasomfordálni a közélet sűrűjébe, ha azt akarják, hogy valaki egyáltalán még odafigyeljen arra, amit gondolnak és mondanak.”
A „visszakullog” szó mellett szerepel az ellenzéki politikusokra nézve hangulatilag hasonlóan lekezelő „visszasomfordál” is, a vád pedig éppen az velük szemben, amit a kormánypártokról ők állítanak, pontosan az elmúlt egy év tapasztalatai, például az egyoldalú alkotmányozás okán, s ami miatt a bojkott eszközéhez nyúltak. Önleleplező szavak ezek. A szavak megválogatása ugyanis akkor is jellemzi a megszólalót, ha spontán a szóválasztás. Akik „visszakullogást”, „visszasomfordálást” mondanak, nem örömüket fejezik ki a másik részvétele miatt. Sőt, még csak sajnálatukat sem amiatt, hogy a másik fél korábban távozott. Inkább a „na ugye, hogy nem sikerült megakadályozni” érzületét tükrözik, megfeledkezve arról, hogy ők akartak a „nemzet nevében”, mindenki nevében „felkentként” alkotmányozni. Szijjártó szerint „beigazolódott, hogy bojkottpolitika demokráciában nem tud sikeres lenni”. Demokráciában valóban nem tudna. Demokráciában értelmetlen lenne, mert ott párbeszéd zajlik egymást egyenrangúként elfogadó felek közt. A bojkott azonban itt és most sikeres volt, mert a sikeressége nem azon mérhető, hogy felülkerekedett-e vele szemben a többség zsarnoksága, hanem azon, hogy a többség zsarnokságára sikerült felhívnia a figyelmet. A nemzetközi botrányt nem a bojkott keltette, hanem az, ami a bojkottra okot adott. Láthatóan ez fáj a miniszterelnöknek.
Külön figyelmet érdemel az a mondata, miszerint az új alkotmány egyik küldetése, hogy csökkentse a politika szerepét. Ráadásul ezzel körítéssel: „…visszaadja a nemzet önbecsülését, növelje az emberek erejét, s egyúttal csökkentse a politika szerepét.”
Vajon miként hozható összefüggésbe a nemzet önbecsülésének visszaadása vagy az emberek erejének növekedése a politika szerepének csökkenésével? Mit is jelent eredetileg a politika szó? Nem azt, hogy közügyeink intézésében részt veszünk? Nem az jelentheti éppen a nemzet önbecsülésének növekedését, a nagyobb demokráciát, ha minél több ember gondolkodik aktívan a közéleti kérdésekről? Nem az jelenti a nép erejének valóságos növekedését, ha sorsának formálásában valóságosan részt vesz?
Ezt a kérdést tekintsük költőinek, bár a miniszterelnök válasza kiolvasható az írásából: „Ahhoz, hogy az emberek ereje növekedjen, a politikának hátrább kell lépnie. Ezért feleztük meg a politikusok számát, ezért üzenünk hadat a kiváltságoknak, a bürokráciának, ezért vontuk be az embereket az alkotmányozás folyamatába, és ezért fogjuk megkérdezni és meghallgatni őket ezen túl is minden fontos ügyben. A politika és a politikusok szerepe nélkülözhetetlen, de végső soron csak az emberek tudják megújítani Magyarországot, és csak az emberek ereje gátolhatja meg, hogy a múlt, a hatalommal visszaélő politika visszatérjen, és újra tönkretegye az életünket.”
Az emberek ezen túl úgy lesznek bevonva a politikába, ahogy ez az alkotmányozásnál történt. Mondhatnánk a példa jellemzően kifejezi a minőséget. Miként az is, hogy mi a valódi cél: a „múlt visszatérésének” megakadályozása.
Ehhez képest valóban idegesítő lehet az a jövő, amelyben az ellenzék esetleg bele fog szólni a sarkalatos törvények vitáiba. Ugyanis a nemzetközi reakciók menetrendszerűen erre is meg fognak érkezni, mert természetesen most meg az derül majd ki, hogy ha az ellenzék jelen van a vitákban, akkor is lesöpörik a javaslatait. A kormány politikusai viszont napi gyakorisággal lesznek kénytelenek – a bírák nyugdíjazásának újraszabályozásakor előadott magyarázkodáshoz hasonlóan – álságos és mellébeszélő okfejtésekbe bocsátkozni. Országos és országhatárokon túli figyelem közepette ez egyre kínosabb lesz. Ne legyen kétségünk, a Fidesz–KDNP-kormány természetesen a sarkalatos törvényeket is le fogja nyomni az ország torkán, de még világosabb lesz a világ számára, hogy saját játékszerének tekinti a közjogi rendszert. Magatartása visszamenőleg még érthetőbbé teszi majd az ellenzéki bojkottot, és még kevésbé legitimmé az alkotmányt. Egyúttal még világosabbá minden ellenzéki erő számára, hogy ha változtatni akarnak a Fidesz–KDNP pártszövetség által kialakított illiberális hatalmi berendezkedésén, akkor egy közös célra összpontosítva szövetséget kell kötniük már a következő választás előtt. Választási együttműködésben azt kell elhatározniuk, hogy vissza fogják állítani az alkotmányos rendet. Ez az első lépés. Minden további azután következhet, ha már ismét működik a hatalommegosztás elve, a fékek és ellensúlyok rendszere, a független igazságszolgáltatás és az Alkotmánybíróság csorbítatlan jogkörrel. A jogállami intézmények legfőbb pozícióinak betöltésekor pedig valóban a szakmai hitelesség és a politikai függetlenség szempontjai érvényesülnek újra. A miniszterelnök és a szóvivője már érzik a maguk teremtette csapdahelyzetet. A sértettségre ez a magyarázat.
(Lánczos Vera)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
