rss      tw      fb
Keres

Ha én kormány lennék 14




Ha én kormány lennék, és azt akarnám csinálni, amit csak akarok, először ravaszkodnék és óvatoskodnék. Kipuhatolnám, hogy kinek kell kedvére tennem. Azoknak, akiktől pénzt kaphatok, vagy azoknak, akiktől szavazatot?

Mondjuk, megkönnyítené a dolgomat, hogy tudom: azok, akik a pénz adják, használják a fejüket, viszont azok, akik a szavazatot, könnyen hülyére vehetők. Azt adhatok be nekik, amit csak akarok, ráadásul különböző csoportjaik könnyen egymás ellen uszíthatók. Egymás ellen uszítanám a fiatalokat és az öregeket, a falusiakat és a városiakat, a gazdagokat és a szegényeket, az autósokat és a gyalogosokat, a bennem hívőket és a másban hívőket – a választék végtelen. Amíg egymással vannak elfoglalva, addig sem a kezemet nézik.

A puhatolózást olyan intézkedéssel kezdeném, amelynek a hatását csak húsz-harminc év múlva fogják megérezni, ezért csak azok tiltakoznának ellene, akik tudnak gondolkodni. Például azzal a felkiáltással, hogy megvédem a nyugdíjukat, elvenném az öregkorukra eddig megtakarított pénzüket. Ha nem csapnának nagy botrányt, akkor folytathatnám. A következő valami olyasmi lenne, aminek a hatását ugyan rögtön érezni lehetne, de nem érintene mindenkit. Például kipécéznék egy várost, megbízható embereim segítségével működésképtelenné tenném, lakóinak panaszai süket fülekre találnának nálam, majd kíváncsian lesném, eszébe jut-e más városok lakóinak, ha ezt hagyják, holnap esetleg ők következhetnek. Ha gondolkodnának, eszükbe jutna, és országos botrány kerekedne. Ha a botrány elmaradna, akkor folytathatnám.

Tennék még néhány próbát, és ha mindegyik ezzel az eredménnyel járna, akkor már tudnám: azokkal, akiktől a szavazatot kapom, bármit megtehetek. És akkor odadobnám őket azoknak, akiktől a pénzt kaphatom. Megnövelném a heti munkaidejüket, fizetetlen túlmunkára kötelezném őket, megkurtítanám a szabadságukat, és hogy minél nagyobb bizonytalanságban tartsam őket, meghosszabbítanám a munkahelyi próbaidejüket. Ha pedig előhozakodnának gyenge kis tiltakozásokkal, hazudnék nekik – reggel, délben, este. Az sem érdekelne, hogy elhiszik-e, amit mondok, hiszen akkor már tudnám: azt csinálok, amit csak akarok. (Meg amit engednek azok, akiknél a pénz van.)

(Andor Mihály)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!