Ki lesz a bűnös és miben? – Parlamenti vizsgálóbizottság Gyöngyöspata ürügyén
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2011. máj. 08. vasárnap, 04:06
Május 5-én Kocsis Máté és Németh Szilárd, a Fidesz képviselői önálló indítványként benyújtottak az Országgyűlésnek egy határozati javaslatot arról, hogy fel kellene állítani egy olyan bizottságot, amely megvizsgálja „az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét” és feltárja a gyöngyöspatai eseményeket, valamint „elősegíti” az egyenruhás bűnözés felszámolását. Nehéz feladat és tiszteletre méltó cél – lenne, ha a javaslat valóban erről szólna. Elolvasva a szöveget erős kétségeink támadhatnak, mintha a két, valószínűleg igen bölcs honatya egészen mást akarna elérni. Komikus, ahogyan valódi szándékaikat nagyon is ügyetlenül igyekeznek elrejteni.
Az első, ami szinte kiböki az olvasó szemét, hogy a képviselő urak nem tudnak magyarul. Mert mit jelent az, hogy „fontosságot tulajdonít […] a közbiztonság fenntartása, valamint az ehhez szükséges eszközök megteremtése iránt”? Lehet, hogy azért nem tudnak, mert sosem tanultak meg tisztességesen magyarul, de az is lehet, hogy kínlódnak, hogyan mondhatnának semmit, úgy, mintha valamit mondanának. Vagy mindkettő együtt. Az ilyen fogalmazás többnyire mégis a szövegezők zavarodottságára és bizonytalanságára utal, ezen keresztül pedig arra, hogy borzasztóan igyekeznek elrejteni a gondolataikat és a céljaikat.
Ugyanezt a bizonytalanságot lehet kiolvasni abból a mondatból, amely a neonáci rohamosztagokkal, a képviselők megfogalmazásában „kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító egyenruhás csoportokkal” kapcsolatos bizottsági feladatokról szól. Ahogyan a sebtében összedobott Btk módosításban, úgy itt is mindent megtesznek a kormánypárti politikusok azért, nehogy nevén kelljen nevezni a problémát. Úgy vélik, meg is oldották ezt a dilemmát azzal, hogy külső jegyek alapján definiálják a vizsgálat tárgyát. Mellesleg ugyanezt tették a szocialisták vezette kormányok is. Elkeserítően szánalmas ennek a politikai garnitúrának az intellektuális színvonaltalansága. De térjünk vissza a szöveghez, amelyben a képviselők arra tettek kísérletet, hogy elszánt semmittevésüket egyértelműen fogalmazzák meg. Ez sikerült is nekik, céljuk ugyanis a „törvényes felszámolásának elősegítése” – azaz a majdani cselekvést akarják elősegíteni, ők maguk a világért sem tennének semmit. Éppígy nem jelent semmit „az egyenruhás bűnözés folyamatát […] feltáró” megfogalmazás, ez a folyamat ugyanis világosan előttünk áll. Aki figyelte a sajtót az elmúlt években, az nem feltárni akarja a folyamatot, hanem megállítani. Ugyanakkor elvállalna olyasmit, amit nemhogy egy bizottság, de még a parlament sem képes egy-egy törvénnyel vagy határozattal teljesíteni: meg akarja oldani (sic!) az „egyenruhás csoportok kialakulását kiváltó társadalmi jelenségeket”! Ezek a mondatok teljesen értelmetlenek, és arra utalnak, hogy az írói hazudnak. Ezt a zavaros bevezető szöveget arra szánták, hogy amennyire csak lehet, elrejtse a kormánypárti képviselők valódi céljait.
A bizottság feladatait kilenc pontban sorolják fel. Ebből mindössze egyetlenegy, a b) foglalkozik egyértelműen a valóságos problémával, vagyis azzal, hogy kik támogatják és szervezik a neonáci rohamosztagokat. Talán még ide lehetne sorolni az f) (ellenzéki pártok részt vettek-e a közrend megzavarásában?) és az ezzel szinte megegyező g) pontot (milyen felelősség terheli a képviselőcsoportokat?). Kizárólag abban az esetben sorolhatjuk ide ezeket, ha a Jobbik támadását vizsgálná a demokratikus rendszer maradványai ellen. A bizottság feladatait kijelölő egyéb pontokból azonban világosan kirajzolódik, hogy nem ezt fogja tenni, sokkal inkább fókuszál majd az LMP és az MSZP szerepére.
A valóságos kérdés – megítélésem szerint – az, hogy milyen forrásokból szerzik a neonáci rohamosztagok a működésükhöz szükséges pénzt, és milyen politikai célokat követnek. Már Lázár János is neonácinak nevezi a Jobbikot, ezzel a határozati javaslattal mégis a szélsőjobb kezére játszik a Fidesz.
Megvizsgálva a többi feladatot, világossá válik, hogy miért fogalmaztak olyan zavarosan Kocsis és Németh urak a bevezetőben. A feladatok többsége, hat vagy hét ugyanis éppen hogy nem a közbiztonság megteremtését (a javaslat a „fenntartani” szót használja, nem érdemes azonban fenntartani azt, ami most van a falvakban!) és főleg nem a félkatonai rohamosztagok (a szöveg szóhasználata szerint „egyenruhás bűnözők” – bár ezt inkább a rendőrökre és katonákra szokás használni) felszámolását célozza. A bizottság feladata egyértelműen annak bizonyítása, hogy Gyöngyöspatán nem volt mitől félniük a romáknak, ezért nem is volt mi elől menekülniük. Vagyis: az „egyenruhás bűnözők” nem fenyegették őket, és így nem is kelthettek bennük félelmet. Ez a feladatlista látens módon már előre felmenti a neonácikat és előre elítél mindenkit, aki fellép velük szemben.
Ezek a pontok ugyanazt a kérdést ismételgetik: miért menekültek a romák, és hogyan mert valaki segíteni nekik? Látható, hogy a bizottság valódi célja annak bizonyítása, hogy a „haza” ellenségei igaztalanul feketítették be az egyetlen, az igaz-magyar kormányt. A kormánypártoknak eszük ágában sincs szembenézni a cinkosságukkal és a tehetetlenségükkel! Egészen vicces, hogy az utolsó pontban aztán mégis arról írnak, hogy a bizottság feladata a „jogellenesen működő csoportok törvényes felszámolásának elősegítése” (sic!). Az MSZP és az LMP feladata az lenne, hogy leleplezze ezt az átverési kísérletet. Lehetőleg világosan és egyértelműen meg kellene fogalmazniuk, hogy a határozati javaslat már eleve tartalmazza az ítéletet. Azaz, a Fidesz politikusai belefogalmazták a témával kapcsolatos összes előítéletüket a bizottság feladataiba.
Preconception – flickr/paleotic
Felmerül a kérdés, miért van szüksége a kormánynak erre a redundanciára, vagyis miért mondja el legalább négyszer ugyanazt. A magyarázatot valószínűleg nem a fogalmazók szenilitásában leljük meg, és a Fidesz politikusait általában jellemző intellektuális toprongyosság sem tűnik elegendő magyarázatnak. Fidesz-fejjel gondolkodva ez egy úgynevezett „kiegyensúlyozott” szöveg. Az ilyen szövegek lényege, hogy a legnagyobb mértékben tegye lehetővé a kormánypártiak akaratának érvényesülését úgy, hogy elmondhassák, megadtak minden lehetőséget az ellenzéknek is. Technikailag azonban ez azt jelenti, hogy a bizottság üléseinek napirendjén több mint kétszer-háromszor annyi időt kell fordítani a „miért mentek nyaralni a romák?” kérdésére, mint arra, kik és miért igyekeznek destabilizálni a politikai viszonyokat, kik és miért akarják átvenni a közhatalmi szervezetektől a rendfenntartást, és vajon miféle forrásból származik a rohamosztagok és a Jobbik pénze. Ebből az következik, hogy a bizottságban részt vevő ellenzéknek esélye sem lesz arra, hogy a kormány és a Jobbik céljait feltárja. Megerősíti ezt a törekvést a bizottság összetétele is: 7 kormánypárti, 3 ellenzéki és 1 jobbikos. Annak, aki beül ebbe a bizottságba, tisztában kell ezzel lennie, és ehhez kell alakítania a taktikáját. A Fidesz célja az is, hogy az MSZP-t és az LMP-t összemossa a Jobbikkal. Arra fognak törekedni, hogy bizonyítsák, nem volt miért menekülni a faluból. Ez a Jobbik érdeke is, mégsem a Fidesz és a Jobbik érdek- és eszmeközössége fog megjelenni a sajtóban, ami egyre inkább egy-ügyű, hanem az, hogy a a Jobbik és az ellenzék közösen kelt zavart az országban.
A bizottság elnökét, a tervezet szerint, majd az orbánisták jelölik ki. Ez ellen tiltakozni kellene, és követelni azt, hogy vagy az LMP, vagy az MSZP adja az elnököt. E követelésnél fel fog merülni, hogy akkor akár a Jobbik is adhatná – a helyes válasz erre az lenne, hogy az nem különbözne a kormánypárti elnökléstől, hiszen mindkettő érdeke az, hogy elmaszatolja az ügyet és áthárítsa a felelősséget. Az ellenzéknek tehát a Jobbik és a kormány közös felelősségére kellene helyeznie a hangsúlyt, ezt kellene közösen képviselnie. Az ellenzéknek (LMP, MSZP) nincs semmi köze a két (szélső)jobboldali párt közötti viszályhoz, az ellenzék minden állampolgár, köztük a romák biztonságát és békességét kell hogy szem előtt tartsa. Az ellenzék számára elfogadhatatlanok a virtuális koncentrációs táborok, a magánszféra durva megsértése és a bármely polgár emberi méltóságának megsemmisítése – ahogyan ezt a rohamosztagok tették az általuk megszállt településeken.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
