Hogy mik lesznek! – 2010.04.24.
- Részletek
- 2010. április 24. szombat, 05:49
- Kelemen László
Az agymunka nem javítja a gondolkodást?
A Time tudományos rovatában megjelent meglepő – sőt megdöbbentő – írás szerint úgy tűnik, hogy nem igaz az a számos tapasztalati tényen alapuló korábbi elgondolás, amely szerint kemény munkával az izmainkhoz hasonlóan agyunkat is edzeni lehet.
A legnagyobb ilyen jellegű felmérés során, amelyet valaha is végeztek, brit kutatók a BBC segítségével hat hétig vizsgáltak 11 430 kísérleti alanyt, akiket három csoportba osztottak. A csoportoknak különböző szintű és jellegű agymunkát kellett végezniük. A kísérlet előtt és után elvégzett állapotfelmérésekből kiderült, hogy mindhárom csoportnak javult ugyan az általános "mentális fittsége", de csak elenyésző mértékben.
A kísérlet eredménye a kutatók szerint nem azt jelenti, hogy egy adott feladatra trenírozott agy nem lesz jobb abban a feladatban. Konkrét területeket tekintve egyre jobbak lehetünk például számok megjegyzésében, keresztrejtvényfejtésben, tanulásban és még egy sor dologban. Ám a kutatók szerint a kemény agymunka nem javítja általános kognitív képességeinket, ezért humbugnak tekintik azokat az internetes oldalakat, számítógépes játékokat és programokat, amelyeknek a célja a mentális képességek javítása.
forrás: Mindblog
Noha a résztvevők száma és a kísérletet végző intézmények reputációja meglehetősen impresszív, más kutatók erősen kételkednek következtetéseik helyességében. Korábbi vizsgálatokban ugyanis bebizonyosodott, hogy különféle agyi tréningek során számos agyterület struktúrája és aktivitása tartósan megváltoztatható, jelentősen növelhető bizonyos típusú szinapszisok és agyi receptorok száma, és többé-kevésbé javíthatók bizonyos konkrét és általánosabb agyi képességek is (Lásd még: Hogy mik lesznek! - 2010.01.08.). A számítógépes játékok bizonyos fajtáiról egyértelműen beigazolódott az is, hogy alacsonyabb szintű neurális képességek, például a reflexek javítására is alkalmasak, sőt, például akár az Alzheimer kór korai stádiumában is jótékony lehet az agymunka.
Egy elismert agykutatónak, a svéd Torkel Klingbergnek az a véleménye, hogy egyetlen negatív eredményből akarnak túl messzemenő következtetéseket levonni. Klinberg részletesen bírálja többek között a kísérlet módszertan hiányosságait és a minőségi kontroll hiányát is (a magam részéről szívből remélem, hogy az idő az ő igazát bizonyítja majd be).
A vándorsólyom hazatér
Az ausztrál The Age tudósítása szerint Júniusban várható annak a japán űrhajónak a hazaérkezése, amely az űrkutatás történetében először egy aszteroida anyagából hoz mintákat.
A 2003-ban felbocsátott Hayabusa (vándorsólyom) 2005-ben "szállt le" az Itokawa nevű égitestre – a csekély gravitáció miatt helyesebb azt mondani, hogy "kapcsolatba lépett vele". Ezután számos vizsgálatot végzett fedélzeti műszerei segítségével, majd talajmintát vett, hogy a holdmissziók után csaknem negyven évvel ismét más égitestről származó kőzetekkel örvendeztesse meg a tudósokat.
A Hayabusa – forrás: NASA/Akihiro Ikeshita
A kutatók azt remélik, hogy a minták tanulmányozása több szempontból is hasznos lesz – például némi fogalmat alkothatunk majd arról, hogy ha öreg Földünket célba venné egy hasonló kisbolygó, akkor mire számítsunk.
Az 510 kilogrammos űrhajó a tervek szerint Ausztráliában, a másfél Magyarországnyi Woomera Prohibited Area nevű lakatlan térségben ér majd földet.
A tetvek és a paleoantropológia
A tetvek nem mindenki számára kellemetlen és undorító rovarok, sőt, a Science News írása szerint különösen kedvelik őket azok a tudósok, akik az emberi ruházkodás kezdeteire próbálnak fényt deríteni. A fejtetű és a testet előnyben részesítő ruhatetű DNS-ének elemzésével arra a következtetésre jutottak, hogy a két faj fejlődési vonala mintegy 190 ezer éve ágazott el, és ennek nagy valószínűséggel az lehetett az oka, hogy eleink körülbelül akkor kezdtek el ruhát hordani. A ruhatetű ugyanis, mint neve is jelzi, kizárólag a ruházat ráncaiban él. Természetesen ez nem közvetlen bizonyíték, de az adat elég jól beleillik azokba a korábbi elképzelésekbe, amelyek szerint a ruhaviselés valamikor az elmúlt egymillió – 40 ezer év során jöhetett divatba.
A tetvek genetikai vizsgálata nem új ötlet, hiszen korábban is vizsgálták már a két faj mitokondriális – csak anyai ágon öröklődő – DNS-ét, és ezek az elemzések a fajok szétválását körülbelül 70 ezer évvel ezelőtti időpontban jelölték meg. A mostani vizsgálatoknál azonban a sejtmagban levő, lényegesen nagyobb méretű, ezért vélhetően jóval pontosabb eredményt adó úgynevezett nukleáris DNS-t vették górcső alá.
Kedves kis ruhatetvek – forrás: Marcel CP
A kérdés már csak az, hogy a 190 ezer évvel ezelőtti hominidák számára miért volt fontos az öltözködés, hiszen a mai ember ősei akkoriban jóformán még csak Afrikában éltek, jó meleg környezetben. A legvalószínűbb válasz az lehet, hogy eredetileg nem a modern ember ősei kezdtek el ruhában járni, hanem azok az emberelődök – 190 ezer évvel ezelőtt elsősorban a neandervölgyiek jöhettek szóba –, akik akkoriban már előszeretettel vándoroltak fel Európa hidegebb, északi területeire felé is.
(Az viszont továbbra is rejtély marad, hogy a mai ember ősei miként vették át a neandervölgyiektől a ruházkodás szokását és persze a ruhatetűt. Mindenesetre mindkettőt megörökölték, és ez ha nem is közvetlen, de elég erős bizonyíték a két hominida-féleség találkozására és valamilyen szintű kölcsönhatásra – lásd még: Hogy mik lesznek! - 2010.03.27., Neandervölgyi talányok, Rejtélyes emberelődök)
Egy lépéssel közelebb az agyimplantátumokhoz
A Wired egyik nemrégiben közzétett írása szerint University of Pennsylvania mérnökei olyan ultravékony selyem alapú elektronikai rendszer fejlesztettek ki, amely közvetlenül az agy felszínén is alkalmazható. A kutatók szerint a selyemmembránok elég vékonyak és hajlékonyak ahhoz, hogy az agy korábban elérhetetlen barázdáiban és területein is használni lehessen őket, ezért vélhetően nagy szerephez jutnak majd a talán nem is túl sokára megvalósuló kétirányú agy-számítógép kapcsolatok létrehozásában.
forrás: C. Conway és J. Rogers, Beckman Institute
A mindössze 2,5 mikron vastagságú (helyesebben vékonyságú) lemezeket ebben az a tulajdonságuk is segíti, hogy a kapillárishatás miatt automatikusan, szinte maguktól igyekeznek minél jobban beburkolni a velük érintkező szerves szöveteket, ezért nagyon kicsi nyíláson keresztül is az agyra helyezhetők. Az így létrejövő stabil érintkezés lehetősége természetesen nemcsak az agy, hanem más szervek esetében is komoly előnyökkel kecsegtet.
Wisconsin állami mikrobája
A New York Times beszámolója szerint Wisconsin állam szenátorai sürgős szükségét érzik annak, hogy a tejet megerjesztő Lactotcoccus lactist az állam baktériuma megtisztelő elnevezéssel illessék. Az indítványt Gary Hebl, ottani demokrata képviselő terjesztette be kollégái elé. Indoklása szerint a tejsavbaktérium megtisztelésével Wisconsin nemcsak az Egyesült Államok (szerintem az egész Föld) első olyan állama lesz, amely saját állami mikrobával büszkélkedhet, hanem a Lactococcus meg is érdemli a megbecsülést, mert dolgos kis jószág, és rengeteg hasznot hajt a tej megerjesztésével az állam sajtgyártásának.
A Lactococcus – forrás: University of Wisconsin - Madison
A hírek szerint a komoly kampánnyal megtámogatott indítványt mindössze egyetlen honatya ellenezte (Hebl szerint minden bizonnyal laktóz intoleranciában szenved), és mivel ellenjelölt baktérium nem pályázott e rendkívül fontos státusz betöltésére, ezért az indítványt 56:41 arányban el is fogadta Wisconsin szenátusa. Bokros teendőik azonban alig csökkentek, mert hamarosan dönteniük kell egy másik beterjesztésről, és meg kell nevezniük az "Állam Sajtos Ropija" cím majdani büszke viselőjét.