A tigris szárnyai - Hommage à Han Fei-cï (i.e. 280–233)
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2011. június 30. csütörtök, 06:10
Végre egy nagyhatalom, amelyik megérti Magyarország kormányát! Nincsenek kifogásai, nincsenek kétségei, de nem is nagyon érdekli, miféle belpolitikát csinál a magyar kormány. Az egyetértés szinte tökéletes volt Ven Csia-pao kínai és Orbán Viktor magyar miniszterelnök között, legalábbis tökéletesnek látszott. Ez nagyon örvendetes, mert régen lehetett ilyen élménye a magyar, s talán a kínai kormányfőnek is. A gazdasági megállapodások és ígéretek is kecsegtetőek, nagyszerűek és helyesek. Már régóta tudható, hogy ez az évszázad Kínáé lesz, és úgy helyes, ha ezt tudomásul vesszük. Ám engem nem ezek a közhelyek érdekelnek. Pénzen kívül valami mást is hozhatott magával a kínai miniszterelnök. A Fidesz vezérei hónapok óta emlegetik a keleti szelet, talán abban bíznak, hogy az magával ragadhatja és a magasba emelheti őket. „Mert úgy van az, hogyha az íj gyenge, és a nyíl mégis magasra száll, akkor a szél ragadta magával…” (1) No de hagyjuk a nyilakat, amelyekkel úgyis túl sok gondunk akadt az elmúlt évszázadban. Sokkal szebbek és könnyebben is repíti a szél a (papír)sárkányokat, és azok jobban is illenek Kínához.
Országunk miniszterelnöke igencsak szereti a képes beszédet, a baj csak az, hogy rossz mesterei voltak, a dakoták ebben a műfajban alaposan lemaradnak a kínaiak mögött – hogy más példákat most ne hozzak. A hatalom mibenléte és gyakorlásának módja azóta fontos kérdés, mióta birtoklóinak módjuk van egész népeket tönkretenni vele. Mitől lesz jó a kormányzás, és mitől lesz felfordulás egy országban? Azaz, mi repíti az égig a sárkányt, vagy a gilisztát? Han Fei-cï tudta, és ebben kár lenne vitatkozni vele, hogy „akik a világot kormányozzák, nemigen emelkednek túl a közepességen”. Ha pedig ez valóban így van, akkor nem ők maguk teszik jóvá a kormányzást – bár az is kétségtelen, hogy nagyon szeretnek ezzel hízelegni maguknak.
„A repülő sárkány a felhőkön lovagol, a felszálló kígyó a ködökön kóborol; de mihelyt a felhők szétoszlanak, és a ködök feltisztulnak, a sárkány és a kígyó ugyanolyanná válik, mint a földi giliszta vagy a fekete hangya, hiszen elvesztették azt, ami hordozta őket” – idézi Sen-cï szavait Han Fei-cï. A felhők és a ködök bárkit megtartanak, még azt is, aki középszerűbb a középszerűnél. Van, aki szerint elég a kormányzáshoz az erő és a hivatali pozícióból eredő méltóság, ezek képesek megtartani az égen a sárkányt, és általuk bármely földi giliszta sárkánnyá lehet. Elég lenne hát csak hatalmat szerezni, elfoglalni a hivatalokat, kierőszakolni bármit, amit csak akarunk és máris kész a jó kormányzás receptje? Nincs hát szükség kiváló és tisztességes emberekre, teljesen elég az erőre támaszkodni?
Mások viszont azt mondják, hogy ez lehetetlen, hiszen „bárhogy duzzadjanak is a felhők, a giliszta sosem lesz képes meglovagolni őket”, merthogy a képességei igen szerények. Vagyis, ha valaki igen szerény képességekkel jut nagy hatalom birtokába, akkor felfordulásba döntheti az országot. Bizony igaza van annak, ki úgy véli, hogy „aki tanítását abban az állításban foglalja össze, hogy a hatalmi helyzet elegendő az égalatti jó kormányzásához, az bölcsességével csak a sekélyességig ér el.” A hatalom és az erő a bölcsesség és a tisztesség nélkül csak pusztítani és felfordulást kelteni képes. Akik így kormányoznak, azok értelmetlenül „kimerítik a nép erejét”, és mivel tartanak a nép ellenállásától, megfélemlítik, erőszakkal fenyegetik, és igyekeznek megtörni az erejét.
2010 Chinese New Year – flickr/Beverly and Pack
Vajon a keleti szél gilisztából csinál-e sárkányt, hogy az a felhőkön lovagolhasson, vagy a bölcs kormányzás használja ki a kínálkozó lehetőségeket? Abban az esetben, ha – miként azt egyre többen gondolják a mi országunkban – a kormányzás arra méltatlanok kezében van, akkor sokkal rosszabb lehetőség is van. Ha a keleti szél méltatlanokat emel a felhőkig, az olyan, mintha szárnyakat adnánk a tigrisnek. De „nem szabad a tigrisnek még szárnyat is adni, hiszen akkor repülve fog behatolni a falvakba, úgy ragadja el az embereket és falja fel őket.” Vajon mit sodor magával a keleti szél?
(1) Han Fei-cï: A erő-helyzet elvének bírálata, Tőkei Ferenc: Kínai filozófia. Ókor. Második kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
