9/11
- Részletek
- Napi apró
- 2011. szeptember 12. hétfő, 04:40
- Mihancsik Zsófia
Tartsanak bár giccseslelkűnek vagy érzelgősnek, én nem tudtam nem elszorult torokkal végignézni a CNN szeptember 11-ei, egész délután tartó közvetítését. Aki elvesztett már fontos embert az életéből, tudja, hogy tíz év után sem múlik a gyász. Még ha nincs is minden nap az emberrel. De 2001. szeptember 11-ének éppen azért van emléknapja, mert kell egy kitüntetett nap, amikor az ember foghatja a hozzátartozója fényképét, és elmehet, vele együtt, hasonló fényképes emberek közé. Hogy nőjön és persze enyhüljön a gyász. Hogy megsimogathasson egy bronzba foglalt nevet a Ground Zero körül emelt mellvéden, hogy megmutathassa a gyerekének, aki akkor még csak kétéves volt, az apja nevét és a sok-sok embert, aki mind miatta jött el.
Mourning – yahoo.com
Nem lehet nem gondolni arra a lelkiállapotra, amely a World Trade Center felső emeletén tartózkodókat azonnal hatalmába keríthette – már ha túlélték a becsapódást –, és hamarosan az alsóbb emeleteken lévőkön is úrrá lett. Hogy búcsúzni kell az élettől. Vége. Nincs esély a menekülésre. Nem lehet eldönteni, ki volt a bátrabb: az, aki ugrott, vagy az, aki megvárta, míg megfojtja a füst vagy maguk alá temetik a romok.
Nem lehet nem döbbenettel és nem iszonyodva nézni, tíz év után sem, a jól ismert képeket. A lángokat, a megsebzett épületeket, az iszonyatos porfelhőt, amely szürke réteggel vonta be az életben maradtakat éppúgy, mint a galambokat a közeli utcákon, a becsapódás után iszonyatos távolságra repülő anyagszilánkok tömegét, aztán a leomló épületet.
Mert az az épület nemcsak Amerika büszkesége és szimbóluma volt, hanem az emberi teljesítményé is. Még akkor is, ha ez a teljesítmény nem számolt mások pusztító és ördögi teljesítményével, és nem úgy tervezett, hogy a tető alatt becsapódó iszonyatos erő ne olvassza szét az egész épületet.
yahoo.com
Felfoghatatlan, hogy vallási tévhitekkel fertőzött emberek embertársaikkal teli repülőgépeket vezetnek neki emberekkel teli épületeknek. Hogy az emberiség egyik legfantasztikusabb találmányát, a repülőgépet megint ölésre használják. Csak most éppen egy olyan világban, békében, ahol a majdani áldozatok felkészülni sem tudtak arra, ami a sorsuk lett. Úgy szálltak be a gépbe, ahogy évtizedek óta megszokták, úgy mentek fel a nyolcvanadik emeletre, ahogy évek óta tették. Aztán meghaltak. És tudták, hogy meg fognak halni. Az előző esti családi vacsorából minden átmenet nélkül jutottak el a rettenetes halál küszöbéig.
Oslo óta valóban tudjuk, hogy nemcsak barna bőrű fanatikusok ölnek ártatlanokat és gyanútlanokat tömegesen, kíméletlenül és válogatás nélkül. Tehát azt is tudnunk kellene, nekünk is, itt, Magyarországon, hogy ha egy gyűlöletvezérelt ideológia elszabadul, ha magához vonzza a fanatikusait, ha szabadon kiépíti a szervezeteit és hálózatait, megteremti a saját ethoszát, előbb-utóbb eljut oda, ahová a 19 al-kaidás és az oslói tömeggyilkos eljutott. És ahová a debreceni gyilkosok eljutottak, akik úgy gondolták, vannak emberek, akiket szabadon le lehet szedni puskával vagy molotovkoktéllal.
Van azonban egy nagy különbség az iszlám fanatikusok és az oslói tömeggyilkos közt. A közegük. Amerika és Norvégia a maga áldozataira emlékezve ébren tartja a gyászt, és a gyásszal együtt a gyűlölet kézzelfogható, minden pillanatban mindenki számára átélhető következményét. Óv és elrettent a gyűlöletideológiáktól és a belőlük következő barbárságtól. Ezzel szemben az iszlám fanatikusai és számos politikai rendszere szerte a világon dicsőségként éli meg és életi meg a népével, ma is, a tömeggyilkosságokat.
Magyarország e tekintetben is hungarikum. Fel sem kapja a fejét, ha éjjel gyerekekre vadásznak gazemberek, és még az emlékezetéből is igyekszik kitörölni a kellemetlen incidenst, nemhogy megkerülhetetlen mérföldkövet csinálna belőle. Hogy észrevennie se kelljen az összefüggést, amely saját gyűlöletprófétái, saját gyűlölettől fertőzött lelke és az út közt van, amelyre nem kevés polgára már rálépett. Ki tettlegesen, ki még csak verbálisan és a tettlegességre való lelki-gondolati felkészülésben.
Magyarországon csak a gyűlöletnek van ethosza és összetartó ereje. A gyásznak, a humánumnak, a szolidaritásnak és persze a felháborodásnak nincs. És nem is lesz, ha Amerika nemzetet összeforrasztó és ethoszteremtő nagy emlékezéséről nekünk csak az jut eszünkbe, hogy „ne a körülöttünk, másokban és magunkban lapuló potenciális rosszra koncentráljunk”, hanem inkább „emeljük fel tekintetünket arra, aki a jó, aki az irgalom és a békesség forrása”, mert „van élő, éltető remény”, Jézus Krisztus. És ha az európai és amerikai döntéshozók figyelmét arra hívjuk fel, hogy „a mostani és a következő nemzedékek jövője érdekében tegyenek meg mindent a nyugati, keresztény gyökerű civilizáció értékeinek megvédéséért”.
A világ és az emberiség bajainak csak evilági megoldásai vannak. Az az ország, amely arra akarja rávenni a polgárait, hogy ellenideológiák, hitek és felsőbbrendű hatalmak megerősítésében lássák a társadalom önvédelmi képességeinek és saját emberségüknek a megerősítését, csak a kiszolgáltatottságukat növeli. A gyűlöletnek és a közönynek. És az evilági rossz hatalmaknak.
(Mihancsik Zsófia)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
