rss      tw      fb
Keres

 

Cserni János

1971-ben születtem Budapesten. Óvodába csak rövid ideig jártam. Az általános- és középiskolában eltöltött kis kitérő után 1995-ben végeztem a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán. 1997-ben neveztek ki bíróvá Vácra, de dolgoztam később az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalában és a Pesti Központi Kerületi Bíróságon is. 2002-től büntetőbíróként ítélkezem a Fővárosi Bíróságon. 2003-ban kommunikációszakos másoddiplomát szereztem, pár évig tanítottam a győri egyetem jogi karán és reformszellemű kollégáimmal együtt részt vettem egy új bírói egyesület létrehozásában.

Cikkeim – nem nagy számban – a bírósági reform témakörében jelentek meg. Egyéb írásaim a Magyar Köztársaság nevében születnek.

 

Régebbi és máshol megjelent írások:

Fej vagy írás

„Néhány éve került be a közbeszédbe (először Tamás Gáspár Miklós révén) a bírói kar rasszizmusa, homofóbiája és nőellenessége. A fasizálódás jeleit mutató mai magyar társadalomban a többség talán még kényes arra, hogy az igazságszolgáltatás mentes legyen ezen jelenségektől. Nem az a kérdés ugyanakkor, hogy a bírói kar rasszista, homofób vagy nőellenes-e, mert a kar egésze nyilvánvalóan nem az. A jogalkotás és az igazgatás szempontjából a kérdés úgy vetődik fel, hogy aki esetleg ilyen, az alkalmatlan a pályára, nem nevezhető ki bíróvá. Mármint ha kiderül.”

Reformerek, reformerők

„A bíróságok vezetőinek rá kell jönniük arra, hogy egyre kevésbé határozza meg az emberek gondolkodását a tartalom nélkülivé vált jobb- vagy baloldaliság hangsúlyozása, sokkal fontosabb számukra, hogy a jogviszonyok kiszámíthatóak legyenek. A bírósági vezető pozícióra törekvő személyeknek be kell látniuk ezzel együtt azt is, hogy a politikából kiábrándult társadalom ma már nem a szerint kívánja a bűncselekmények elkövetőinek megbüntetését, hogy jobbról vagy balról loptak-e, hanem hogy loptak-e.”

Rangok, ragok és sok egyéb

„Közepesen aktív újságírói munkával fél óra alatt fel lehetne deríteni egyébként azt is, hogy a jelenlegi összetételű OIT fennállásának eddigi öt éve alatt mely tagjai, tagjainak közvetlen munkatársai és rokonai kaptak a testülettől kitüntetéseket. A vezetői kinevezések beltenyészet-jellegének feltárása még ennyi időt sem venne igénybe.”

Lomnici Zoltánnal nincs esély érdemi párbeszédre

„Büntetőbíróként teljes mértékben egyetértek azzal a megállapítással, hogy ’világos különbséget kell tenni a kritika és a sértés között’. Ezzel együtt kétlem, hogy egyedül vagy egyáltalán a sértegetés lehet a cél, amikor egy (vagy több) újság azt kifogásolja, hogy a bíróság előbb tájékoztatja az elutasítást tartalmazó döntésről az ellenérdekű félhez közel álló médiumot, mint a feleket.”