Galamus.hu - A Gyurcsány–HírTV-mérkőzés végeredményéről és a hazai sajtóról

A Gyurcsány–HírTV-mérkőzés végeredményéről és a hazai sajtóról

Nyomtatás

Részletek: 2012. június 09. szombat, 05:24; Szabó Zoltán

Legjobb, ha mindjárt az elején tisztázzuk: jelen sorok írója messzemenően elfogult Gyurcsány Ferenc iránt. Ennek a cikknek azonban mégsem elsősorban az a célja, hogy a közvéleményt heteken át izgalomban tartó szakdolgozat-ügyben tisztára mossa Gyurcsány Ferenc nevét – megítélésem szerint ezt megtette már a Pécsi Tudományegyetem vizsgálata. Két dologról azonban mégsem lenne szabad megfeledkezni. Egyrészt arról, hogy a HírTV egy koncepciós eljárás keretében próbálta a volt miniszterelnököt Schmitt Pálhoz hasonló plagizátornak beállítani, e célból pedig a hazugságnak, a csalásnak és a hamisításnak olyan arzenálját vetette be, ami, mint jogerős bírói ítéletek is tanúsítják, szellemében messze nem idegen a fideszes sajtótól, ám ilyen töménységben mégiscsak párját ritkítja. Másfelől pedig arról, hogy ebben az aljasságban cinkosa vagy legalábbis útitársa volt a HírTV-nek csaknem az egész magyar sajtó. Nemcsak azért, mert a jobboldali sajtóorgánumok a kezdeti sikertől vérszemet kapva azon versengtek, hogy melyikük tud képtelenebb, légből kapottabb rágalommal előállni Gyurcsány főiskolai éveire vonatkozóan. Nem is csak azért, mert a baloldali-liberális sajtó legnagyobb részének sem akarózott utánajárnia a tisztességtelen módszerek alkalmazásának ügyében már többször lelepleződött HírTV vádjainak; mákszemnyi kétely nélkül híresztelték a rágalmakat és dörögték, hogy Gyurcsány azonnal bizonyítsa be az ártatlanságát (!), vagy távozzék a közéletből, holott úgy, ahogyan az alábbiakban e sorok írója, bármelyikük górcső alá vehette volna az állítólagos bizonyítékokat, és leleplezhette volna őket. A legelkeserítőbb mégis az, hogy miközben a teljes magyar sajtó heteken át visszhangzott azoktól a vádaktól, amelyeket egyszerű, könnyen átlátható szemfényvesztéssel próbáltak kiagyalói alátámasztani, ugyanez a magyar sajtó minden érdeklődését elveszítette az ügy iránt, amint e rágalmak a legkisebb mértékben meginogni látszottak. Úgy tűnik, bárkit, bármikor, bármilyen mondvacsinált ürüggyel be lehet sározni, tönkre lehet tenni, és az érintettnek nincs módja ez ellen védekezni, mert a magyar sajtóban csak a botrányos vádakból lesz címlapsztori, a cáfolatuk már sem külön-külön, sem együttesen nem érdekel senkit. Gyurcsány Ferenc pedig nem az első és valószínűleg nem is az utolsó, csak a legismertebb és legbefolyásosabb áldozata ennek a kalózmódszernek.

Éppen ez az, ami az itt következő cikk megírására késztetett. Nem egy halott, és a sajtó által eltemetett, ügy föltámasztása a célom. A jegyzőkönyv, vagy ha úgy jobban tetszik, az utókor kedvéért kívánom megvilágítani, miért nélkülöz a vád minden alapot, és hogyan próbálták csalás, szemfényvesztés útján a valószínűség valamelyes látszatával fölruházni. Kétségbeesett tiltakozás ez a cikk, nem is elsősorban a HírTV módszerei, inkább a magyar sajtó közömbössége ellen, ami lehetővé tette, hogy a rágalmak heteken át mérgezzék a közéletet, ahelyett, hogy az első nap összeomlottak volna. Tiltakozni akkor is muszáj, ha nyilvánvalóan nem lesz semmi következménye: ellenkező esetben ugyanis, mint azt Martin Niemöller több mint hat évtizede fölismerte, előbb-utóbb nem marad senki, aki tiltakozhatna.

Dove of peace – flickr/rickwilk

Mindazonáltal a Gyurcsány iránti vállalt rokonszenvemet éppúgy igyekeztem félretenni az alábbi érvelés során, mint a HírTV módszereivel szembeni tagadhatatlan viszolygásomat. A tényeket, és csakis a vitathatatlan tényeket kívánom áttekinteni (kevesebb van belőlük, mint az ember első ránézésre gondolná) és belőlük logikus következtetéseket levonva számba venni, mi szól az egyik és mi a másik fél verziója mellett.

Kezdjük talán a végén. Tény, hogy a Pécsi Tudományegyetem által indított hivatalos vizsgálat kimondta: Gyurcsány Ferenc az államvizsgára bocsátás minden feltételének megfelelt, az ehhez szükséges valamennyi kötelezettségének eleget tett. Az egyetem ezzel hivatalosan is megcáfolta az azokban a hetekben napvilágot látott gyanúsítások nagy részét. A pecsiujsag.hu értesülését, miszerint nem is írt szakdolgozatot, illetve, hogy a két szakjára csak egy szakdolgozatot írt (amit Gyurcsány már korábban, indexét bemutatva megcáfolt). A Magyar Nemzet vádját, hogy Gyurcsány kihagyhatta a kötelező állattenyésztés-vizsgát, amit a vizsgálat mellett ugyancsak cáfolt az indexe is, amelyben ott szerepel mind a gyakorlati jegy, mind a kollokviumi érdemjegy állattenyésztésből. A Heti Válasz hírét, miszerint Gyurcsánynak mint KISZ-vezetőnek nem kellett fölvételi vizsgát tennie a közgazdasági karra, amikor leszögezte: Gyurcsány Ferenc tanulmányait az akkor hatályos előírásoknak megfelelően kezdte meg 1984 őszén a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán. (Fölvételi vizsgát egyetlen másoddiplomásnak sem kellett tennie, csak fölvételi beszélgetésen részt vennie, amit viszont Gyurcsány is megtett.) És bár a vizsgálat nem foglalkozott vele, de tény, hogy alig néhány órát élt a Magyar Nemzet szenzációsnak szánt leleplezése is arról, hogy „Párttársa diplomáztatta le Gyurcsányt”, ami – tekintve, hogy abban az időben a tanszékvezetők kétharmada párttag volt – kevéssé lenne meglepő, ráadásul a cikk állítását a témavezető személyéről Gyurcsány azonnal megcáfolta.

A megdőlt vádak mindegyike pontot érne Gyurcsány Ferencnek, minthogy azonban ennek a cikknek a tárgya csak a volt miniszterelnök és a HírTV viaskodása, a segédcsapatok vereségét nem vesszük számításba. Nem így a tanítási gyakorlat ügyét. A HírTV rejtett kamerával fölvéve, kitakart arccal mutatott egy férfit, állítólag annak az iskolának az igazgatóját, ahol Gyurcsánynak a kötelező tanítási gyakorlatát kellett volna elvégeznie, aki azt tanúsította, hogy Gyurcsány ennek a kötelezettségének nem tett eleget. Az illető már másnap, névvel és arccal megjelent az ATV-ben, és kijelentette: nem is tudott arról, hogy újságírók voltak, akik őt kérdezték, sem arról, hogy fölvételt készítenek, és egyáltalán nem azt nyilatkozta, amit a HírTV állít; a titokban fölvett mondatait valószínűleg összevágták. Nem mellesleg egyébként Gyurcsány indexében benne is van a két négyes jegy a tanítási gyakorlatról, végül pedig az egyetem vizsgálat hivatalosan is megcáfolta a vádat. Gyurcsány–HírTV: 1-0

Tény az is, hogy Gyurcsány Ferenc 1984-ben a PTE főiskolai karán ugyanazzal a címmel adott be szakdolgozatot, mint akkori sógora négy évvel korábban. Egy 1998 és 2006 között ezen a karon oktató művészettörténésztől viszont tudjuk, hogy szakdolgozati témákat a minősített oktatók javasoltak, a hallgatók pedig, kevés kivételtől eltekintve, erről az „étlapról” választottak. Az azonos témájú dolgozatok tehát nem kivételnek számítottak, ellenkezőleg, rendszerszerűen fordultak elő. Gyurcsány–HírTV: 2-0

A PTE egy másik oktatója ehhez azt teszi hozzá, hogy a listáról csak a témát választották a hallgatók, a címadás már az ő dolguk volt. Így az is érthetővé válik, hogy egyazon témában vannak azonos és eltérő című dolgozatok; az a hallgató, aki gondot fordított rá, önállóan adott címet dolgozatának, a lustábbak viszont a megnevezett témát választották címnek. Gyurcsány–HírTV: 3-0

Alátámasztja mindezt az atv.hu, amely több tucat azonos című vagy témájú, a PTE-n készült szakdolgozat adatait tette közzé honlapján. A pártelnökkel szolidáris polgárok jóvoltából a DK birtokában vannak hasonló gyűjtések más egyetemekről is. A DK elkezdte nyilvánosságra hozni ezeket az adatokat, jeléül annak, hogy mindez nem csak a PTE-n, hanem az egész magyar felsőoktatásban bevett gyakorlat volt, és az ma is. Az egyetem vizsgálata ezt most hivatalosan is megerősítette. Gyurcsány–HírTV: 4-0

Gyurcsány Ferenc viszont úgy emlékszik, ő nem listáról választotta szakdolgozatának tárgyát, hanem az inspirálta, hogy a Rozs család balatonfüredi házában sok forrásanyagot talált ehhez a témához. Rozs Szabolcs ezt vitatja: egykori sógora szerinte ott csak az ő szakdolgozatát találhatta, mást nem. Ne vizsgáljuk, melyikük szavahihetőbb. Hagyjuk figyelmen kívül a nol.hu-n május 3-án megjelent riportot, amelyben különböző helybéliek Rozs Szabolcsot úgy jellemzik, mint bohém alakot, aki minden étteremben és kávéházban törzsvendég, aki érdek nélkül nem tesz semmit, és aki vagy pénzért, vagy bosszúból vállal szerepet ebben az ügyben, belerángatva ráadásul az édesanyját is. Ne foglalkozzunk azzal, hogy a húga, Rozs Beatrix, a fideszes vezetésű pécsi önkormányzat hivatalában dolgozik, és a család okkal tarthat attól, hogy rajta torolják meg, ha ők nem működnek együtt Gyurcsány lejáratásában. (A VII. kerületi önkormányzat egyik dolgozója, aki a bíróság előtt nem volt hajlandó terhelő vallomást tenni e sorok írójára, napokon belül állás nélkül maradt.) Rögzítsük egyszerűen a tényt, hogy állítás áll szemben állítással, és adjuk ezt a menetet döntetlenre. Gyurcsány–HírTV: 5-1

Tegyük hozzá: minthogy a hallgató szabadon választhatott címet, bízvást föltételezhetünk Gyurcsányról annyit, hogy ha már sógora munkájával akart volna csalni, akkor az eredeti cím helyett, mondjuk „Szőlőtermesztés Veszprém megyében” címmel adja be szakdolgozatát. Gyurcsány–HírTV: 6-1

Tény továbbá, hogy Gyurcsány szakdolgozata nem lelhető föl az egyetemen. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a dolgozat 1990 és 2000 között tűnt el, valamint, hogy a HírTV korábbi értesülésével ellentétben évfolyamáról nem csak az övé hiányzik, hanem további kettő is elveszett. Nem tudni, hogyan. Éppen a HírTV jóvoltából tudjuk, hogy e munkákat nem őrizték különösebben. Az április 27-i riportban látjuk, hogy a szakdolgozatokat folyosói szekrényekben tárolják, s erről a dékán a riport 9. percének 35. másodpercében azt mondja: „egyszerű kulccsal nyithatók, tehát ha bárkinek gyűjtési mániája volt ezzel kapcsolatban…” 10:05-től pedig csaknem húsz másodpercen keresztül azt látjuk, hogyan válogathat, keresgélhet a stáb kedvére a diplomamunkák tömegében. Az a ki nem mondott, csak lebegtetett gyanú viszont ezzel megdőlt, hogy Schmitt Pál plágiumbotrányának kirobbanásakor Gyurcsány megijedt, és valamilyen módon gondoskodott egykori szakdolgozata egyetemen őrzött példányának eltüntetéséről. Gyurcsány– HírTV: 7-1

Az is tény viszont, és az egyetem ezt ki is mondta, hogy a dolgozat eltűnése a plágiumgyanúnak mind az igazolását, mind a cáfolatát lehetetlenné tette. Azt követően pedig, hogy a vizsgálat megállapította: a szakdolgozat több mint egy évtizede nincs az egyetemen, már az sem bizonyítana semmit, ha az a későbbiekben valamilyen rejtélyes módon fölbukkanna. Mechanikus írógépet és néhány ív harmincéves papírt szerezni ma sem lehetetlen, és csupán az ügy kezdete óta eltelt bő másfél hónap is elegendő volt arra, hogy valaki, Gyurcsány Ferenc neve alatt egy Rozs Szabolcséval tartalmilag megegyező, vagy attól merőben különböző harmincöt oldalas dolgozatot megírjon. Ez a menet tehát megint csak döntetlen. Gyurcsány–HírTV: 8-2

Ez a helyzet kiválóan alkalmas viszont a gyanúsításra. Bizonyítani nem kell, az ellenbizonyítás lehetetlen, elegendő tehát vádaskodni, a gyanúba kevert pedig magyarázkodjék, az egészből pár hónap után úgyis csak arra fog mindenki emlékezni, hogy az illetőnek „valami kabátlopási ügye volt”. Ennek az az egyetlen feltétele, hogy a volt miniszterelnök ne tudja azonnal előhúzni otthon őrzött példányát, amelyből kiderül: az köszönő viszonyban sincs azzal, amire a leleplezők hivatkoznak. Nyomást kell tehát gyakorolni rá, hogy keresse elő és mutassa be azt a dolgozatot. Ha fölnyúl a polcra és leveszi, akkor valami mással kell próbálkozni. Ám ha egy hétig hiába keresi, nem találja, vagy ha vállat von, és neki sem áll keresgélni, akkor ászt húztunk. Később már hiába is lobogtatná a szakdolgozat piszkozatát, mondván, hogy a pince takarítása közben véletlenül a kezébe akadt, nyugodtan meg lehet vádolni azzal, hogy az eltelt idő alatt íratta jó pénzért valakivel. És láss csodát: a nyomásgyakorlás be is indul. Még nemcsak plágiumról nincs szó, de a sógor azonos című munkájáról sem, amikor a Pécsi Újság című jobboldali portál fölröppenti a képtelen gyanút: anélkül kapott diplomát, hogy egyáltalán lett volna szakdolgozata. Gyurcsány–HírTV: 9-2

További tény, hogy a HírTV birtokában van Gyurcsány szakdolgozati bírálatának másolata. Igaz, nem árulják el, hogyan jutottak hozzá (az meg, hogy az egyetem oktatási igazgatója fideszes önkormányzati képviselő Pécsett, nyilván csak véletlen egybeesés), a hitelességét sem igazolta senki, de az egyetem közleményben tudatta, hogy az eredeti megvan, ezt az illetékes rektorhelyettes, később pedig a vizsgálat is megerősítette, úgyhogy sok értelme nem lenne manipulálni vele, mert ellenőrizhető. Gyurcsány–HírTV: 9-3

A HírTV azt állítja, hogy ismeri Rozs Szabolcs értekezését. Annak hiteles példánya azonban nincs a birtokukban, sőt, az április 27-i riport forgatásakor még úgy tudják, az egyetemen sincs meg. A riportban 10:04-nél ezt halljuk: „Hiába keresték, sajnos a négy évvel korábbi, Rozs Szabolcs-féle dolgozatot sem találják a Földrajz-tanszéken, sem a folyosói, sem az üveges szekrényben, hiába néztünk át több száz dolgozatot… A férfi WC-ben található beépített szekrényben sem találjuk, pedig itt is tárolnak szakdolgozatot.” A dolgozatot a vizsgálóbizottság csak május 3-án kezdi keresni, és rövidesen meg is találja, ám a HírTV-nek nem adják ki. Amit tehát a HírTV ismer, arról csak ők, esetleg Rozs Szabolcs állítja, hogy az Rozs dolgozata. Mutogatnak egy diplomamunkának látszó tárgyat a riport 14. percében, rajta „Rozs Szabolcs 1980”, de az aranyozás feltűnően csillog ahhoz képest, hogy 32 éves. Ezt a kötetet viszont a továbbiakban egyáltalán nem látjuk. A riporter csak egy csomó papírlapot tart a kezében 13:02-nél, és az MTI Hírcentrum által készített riportban az exanyós is csak egy műanyag dossziét mutogat, benne papírlapokkal. Ezt hasonlítják össze Gyurcsány dolgozatának bírálatával. Gyurcsány–HírTV: 10-3

A HírTV április 29-i riportjában aztán nem tényekkel szembesülünk, hanem a riporter szuggesztív hangon tett kijelentéseivel, amit az állítólagos szakdolgozatról ügyes kamerakezeléssel készített vágóképek hivatottak illusztrálni. A bírálat szerint Gyurcsány dolgozata „lírai hangú bevezetéssel” kezdődik, és a riporter ugyanezt állítja a másik munkáról is, ám a képernyőn egy pillanatra bevágott oldalon nem igazán lírai szöveg olvasható: „…a Badacsonyőrstől Fűzfőig terjedő 1,5-2 km széles felvidéki táj, magába foglalva a Tihanyi félszigetet is…”. Gyurcsány–HírTV: 11-3

A bírálat szerint Gyurcsány dolgozata 35 oldal, de címével ellentétben csak szőlészettel foglalkozik. A riport 14:25-nél azt állítja: „Rozs a 35. oldalon kezd foglalkozni a borászattal.” A képernyőn az állítólagos szakdolgozat „– 35 –” jelzésű oldalát látjuk, ahol új fejezet kezdődik „A szőlő- és bortermelés fejlesztésének néhány kérdése a három borvidéken” címmel. Ilyeneket olvashatunk: „A MÉM adatai szerint 1978-ban Veszprém megye 292797 ha mezőgazdasági területéből 10011 ha a szőlő, s így a szőlőterület 3,4 százalékot képvisel. Ez több, mint az országos arány, amely szerint a szőlőterület a mezőgazdasági területnek 2.95 százaléka.” Lejjebb, ugyanezen az oldalon adatsort olvashatunk „A megye szőlőterületeinek megoszlása borvidékek szerint” címmel. Nem úgy tűnik, mintha ez már a borászatra vonatkozó fejtegetés volna. Sőt. Amikor a műsor készítői korábban meg akarták győzni a nézőt, hogy ők csakugyan Rozs Szabolcs szakdolgozatát tartják kezükben, végigpörgették a gépírásos lapokat, és közben egy pillanatra óvatlanul megmutatták a 40. oldalt is. Itt a következő töredékek olvashatók: „…területen helyezkedik… mennyiség fokozására irányuló… termelési költségek itt a legalacsonyabbak… az ilyen területeken folyó művelés… költséget figyelembe véve azonban, az alacsony… lejtős területek szőlői és borai elmaradnak… területeken termelt szőlők cukorfoka…”. Vagyis nem csak a 35., de még a 40. oldal is a szőlészetről szól, nem a borászatról. Gyurcsány–HírTV: 12-3.

14:50-nél a riporter azt állítja, hogy a bírálat szerint a termelési korszakok adatai csak 1978-ig szerepelnek Gyurcsány dolgozatában – és Rozséban is. Az előbbi kijelentés azonban nem igaz, a bírálat ugyanis így folytatódik: „Egy-egy vonatkozik csak az azóta eltelt időszakra…” – tehát vonatkozik. A riport itt azt próbálja belénk beszélni, hogy a bírálatban nem az olvasható, amit látunk, hanem az, ami az ő értelmezésüket támasztja alá. Gyurcsány–HírTV 13:3.

A bírálat szerint Gyurcsány a 11-12. oldalon ellentmondásosan ír a Balaton vízének mikroklímát befolyásoló hatásáról. 15:45-nél a riport a 11. oldalt mutatja, de a bemutatott részen inkább általános klimatikai fejtegetés olvasható (nagyon elmosódottan), nem a Balaton mikroklímát befolyásoló hatása. A következő megmutatott oldalon (szintén alig olvashatóan) már igen, de itt az oldalszám nem látszik: az „1” után következő számjegy éppúgy lehet „3”, „7” vagy „8”, mint „2”. Gyurcsány–HírTV: 14-3.

Ráadásul a HírTV ezen a ponton úgy tesz, mintha megmutatná a bekötött szakdolgozati példányt a 11-12. oldalon kinyitva (bár a 12-es jelzés itt sem olvasható). Vegyük le most a polcról az első kezünkbe akadó könyvet, és próbáljuk a 11-12 oldalon kinyitni! Rögtön látni fogjuk, hogy ez nem megy, a 11. és a 12. oldal minden könyvben ugyanannak a lapnak a két oldalán helyezkedik el… Gyurcsány–HírTV: 15-3.

A bírálat így fogalmaz: „A csapadék mennyiségéről nem kaphatunk teljes képet, ha a nyári csapadékmennyiség nem szerepel. [13. old.] A nyári csapadék mennyisége a vegetációs idő alatti növényi fejlődést, és ezen keresztül a hozamot nagymértékben befolyásolja.” (betűhív másolat – Sz. Z.).

16:09-nél a riport megmutatja Rozs állítólagos dolgozatának 13. oldalát. Némi nehézség árán kiolvasható az alábbi néhány mondat:

„A Balatonmenti területeken az évenkénti átlagos csapadékmennyiség 600-700 mm (Bacsó 1953), míg a Balatontól északra fekvő középhegység területén 600-800 mm.

(Bacsó 1966). Az egyes vészakok csapadékmennyisége 6télen 100-125 mm, tavasszal 150-175 mm, ősszel 175-200 mm (Hajósy 1940).

A csapadékeloszlás sokkal változatosabb és bizonyos években kedvezőtlen eloszlást mutat. Különösen gyakoriak voltak a nyárvégi csapadékszegény hónapok, mely bizonyos mértékig magyarázatát adja a termésmennyiségek és minőségek fajtákon belüli változó alakulásának.” (elütésekkel együtt betűhív másolat – Sz. Z.). Vagyis a Rozs Szabolcsnak tulajdonított dolgozatban tényleg nem szerepel nyári csapadékmennyiség, de a bírálatban foglaltakkal ellentétben teljes képet ad a csapadék mennyiségéről, hiszen közli az éves adatokat (amelyekből persze a nyári is kiszámítható, hacsak nem tud valaki egy ötödik évszakot is megnevezni). Ráadásul kifejezetten említést tesz a nyári csapadékmennyiség, valamint a hozam és a minőség között fennálló összefüggésről. Lehetséges tehát, hogy Gyurcsány a csapadékmennyiségre vonatkozó adatait nem a meteorológiai adatbázisból, hanem sógora szakdolgozatából írta ki, de maga a bírálat nem vonatkozhat arra a dolgozatra, amit a HírTV Rozs Szabolcséként mutat be. Gyurcsány–HírTV: 17-3.

A bírálat kifogásolja, hogy a dolgozat a 29. oldalon nem mondja meg, mire lesznek rezisztensek a telepíteni tervezett fajták. 16:52-nél a riport megmutatja a 29. oldalt, de – noha az (alig-alig) olvasható szöveg csakugyan foglalkozik szőlőtelepítéssel is – ott a „rezisztens” szó elő sem fordul. Ezután ugrik a kép, és egy jól olvasható mondatot látunk, ahol a „rezisztens” szó már tényleg szerepel, de nem rezisztens fajták telepítési tervére vonatkozóan, azt pedig, hogy ez ugyanaz az oldal, megint csak a riporter hangalámondásából tudjuk. Gyurcsány–HírTV: 18-3.

Amikor tehát a Pécsi Tudományegyetem sípszava véget vetett a mérkőzésnek, az eredményjelző 17-3-at mutatott. A mérkőzést azonban csak kevesen kísérték figyelemmel, a végeredményről legtöbben a tudósítóktól tájékozódtak. És mivel nem csak a jobb-, de a baloldali és a liberális média is jórészt arról tájékoztatott, függetlenítve magát az eredményjelző táblától, hogy a HírTV föltörölte Gyurcsánnyal a padlót, a közönség nagy része ezt el is hitte. Torokszorító volt látni, ahogy a balliberális véleményformálók, a „Nincs kettős mérce!” Fidesz sugallta jelszavának jegyében mintha Schmitt megbuktatásáért vezekeltek volna azzal, hogy asszisztáltak a Gyurcsány ellen megkísérelt újabb karaktergyilkossághoz. Holott a valóság ennél sokkal prózaibb: Gyurcsány nemcsak a jobboldalon, de az ellenzékben is sokaknak kényelmetlen. Sokan tekintik őt az ellenzéki egység legfőbb akadályának, pedig csak egyesek ambíciójának áll az útjában. Az ő számukra valóságos mennyei ajándék volt ez a szakdolgozat-ügy, amellyel a Fidesz, így remélték, elvégzi a piszkos munkát, és eltakarítja az útból azt, akiről tudják, hogy tisztességes versenyben fölébe kerekedni a maguk erejéből nem lennének képesek. A baloldali-liberális média számos orgánuma pedig készséggel szolgálta ki ezt az igényt.

Szabó Zoltán a Demokratikus Koalíció elnökségének tagja

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!