Kárhozatos bálványimádás
- Részletek
- Napi apró
- 2012. október 16. kedd, 02:52
- Huszár Ágnes
2013-ban fontos évfordulót ünnepelnek a református egyházak világszerte. 1563-ban, 450 évvel ezelőtt jelentette meg két heidelbergi professzor, Zacharias Ursinus és Caspar Olevanius a Heidelbergi Kátét. Ez a könyvecske a református egyház alapvető hittételeit tartalmazza a kor szokása szerint kérdés-felelet formában. A „helvét hitvallás” 129 kérdést és választ tartalmazó dokumentuma már 1577-ben megjelent magyarul. Huszár Dávid fordította először magyarra és jelentette meg saját kiadásában Pápán.
Az évfordulót a Magyarországi Református Egyház többek között azzal tiszteli meg, hogy a mai nyelvhasználathoz illesztett új fordításban, dísz- és kritikai kiadásban jelenteti meg a Kátét. Jelenleg az egyházban a D. Erdős József által készített fordítás dr. Victor János által átdolgozott változatát használják. Az újrafordítás – pusztán filológiai szempontból – üdvözlendő. A jelenleg használatos szöveg ugyanis a mai fiatal olvasók számára helyenként döcögősnek, régiesnek, avíttnak hat. A Káté kérdései és válaszai alapján készülnek fel a tizenhárom-tizennégy éves fiatalok a konfirmációra, amikor a gyülekezet előtt tesznek bizonyságot személyes hitbéli döntésükről. Fontos tehát a szöveget befogadóinak képességeihez illeszteni.
A Káté szövegének korszerűsítése nemes feladat, üdvözlendő lépés. El is készült, és 2012. május 24-én a Magyarországi Református Egyház Zsinata elé került. Itt robbant ki a vita a 80. kérdésre adott válasz fordítása körül. A kérdés így hangzik: „Mi különbség van az úrvacsora és a római katolikus mise között?” A válasz a javasolt új szöveg szerint ez: „A mise alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését, és ezért kárhozatos bálványimádás.” A fordítás készítői ehhez a válaszhoz egy lábjegyzetet javasoltak, amelyben utalnak a szöveg keletkezésének dátumára és megjegyzik, hogy a „kárhozatos bálványimádás” kitételt „mint római katolikus hittestvéreinket bántót” nem javasolják használni.
A zsinati ülésen ezután hosszas vita bontakozott ki a szövegjavaslatról – a reformatus.hu portálon meghallgatható az egész –, majd szavazásra került a sor. Ennek eredménye: a Zsinat 55:17 arányban elvetette a lábjegyzet-javaslatot. A kárpát-medencei reformátusság törvényhozó testülete, a Generális Konvent pedig június 18-i ülésén elfogadta a zsinati döntést.
A vita az új szövegváltozatról és az ökumenikus szellemiséggel való ellentétes voltáról nem zárult le, azóta is folyik a különféle protestáns fórumokon. A kommentek között vannak militáns, sőt durva hangvételűek, de mérsékeltek is, amelyek intenek attól, hogy a mai reformátusság a katolikussághoz – durván megbélyegezve ezt –, és nem a Szentíráshoz képest határozza meg saját identitását.
A vita legújabb állomásaként a Heti Válasz újságírója, Szőnyi Szilárd a Dunamelléki Egyházkerület püspökét, Bogárdi Szabó Istvánt kérdezte meg. Bogárdi Szabó az újságírói kérdésre – mennyiben sérült volna a református identitás, ha lábjegyzet kerül a katolikusokat sértő kitételhez, így válaszolt: „A szavazás tárgya az volt, hogy van-e teendőnk a mondattal, és a nemleges döntés után már nem volt miről tárgyalni.” Az ökumené szellemét firtató felvetésre pedig úgy reagált, hogy szerinte napjainkban „ökumenikus tél van, alig van teológiai gyümölcse a párbeszédnek, a felekezetközi kapcsolatok a társadalmi igazságosságra vagy a környezetvédelemre korlátozódnak. Ebben a helyzetben robbant bele a fordítás ügye, és sisteregtek fel az indulatok, sőt van, aki vallásháborút emleget.”
A Dunamelléki Egyházkerület püspöke nem látja indokoltnak a szöveg megváltoztatását, a zsinati és konventi döntés felülvizsgálatát. Filológiai szempontból igaza is van. Egy régi szöveget sértetlenül, csonkítások, aktualizálások nélkül kell az olvasók elé bocsátani.
De a Káté nemcsak kordokumentum, hanem napjainkban is használatos szöveg is. Ennek alapján alakítják ki a konfirmandusok és egyháztagok a maguk református identitását, s ennek alapján formálnak róla képet a kívülállók. És bár – mint Bogárdi püspök utal rá – a kritikai kiadás előszavában megmagyarázzák, történeti kontextusba helyezik a 80. kérdésre adott választ, a túlnyomó többség ezután is a puszta szöveget fogja olvasni. Egy huszonegyedik századi használatú szöveget pedig helyes lett volna az ökumenikus szellem jegyében korrigálni.
2013-ban a Magyarországi Református Egyház Zsinata új lelkészi elnököt választ. Csak remélhetjük, hogy egy megújult vezetőségű egyház a Káté szellemét, nemcsak betű szerinti jelentését fogja méltó módon képviselni az egész magyar társadalom előtt.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
