Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 6.

• Nyomtatás

Részletek

2010. július 08. csütörtök, 04:04

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. július 6-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy kész cirkusz lett abból a kormányrendeletből, amelynek értelmében a kormányzati intézményekben kötelező kifüggeszteni az úgynevezett nemzeti együttműködés nyilatkozatát. Amely egyebek között forradalomnak minősíti a legutóbbi választást, és azt állítja, hogy a magyar nép most nyerte vissza az önrendelkezését. A nyilatkozatot a Köztársasági Elnöki Hivatal és a bíróságok sem hajlandók kitenni. Véletlen tévedés, vagy az egész kormányzati gondolkodást jellemző lépés? Tehát lényegtelen, vagy nagyon is lényeges?

Másik témánk egy másik kormányhatározat, amely nekitámad az Emberi Jogok Európai Bíróságán hozott feszület-ítéletnek. A bírósági döntést, amely arról szól, hogy jogsértő az olasz iskolákban a feszület kötelező kihelyezése, a múlt héten Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettes már élesen bírálta egyik nyilatkozatában. De mint kiderült, nem magától, ugyanis erről egy budapesti kormányhatározat is született. Csak nem azért, mert esetleg ugyanerre készült a magyar kormány is?

Ezzel talán összefüggésben mit szólnak ahhoz, hogy megint buktathatnak a tanárok az általános iskola alsó tagozatán. Ettől lesz jobb az oktatás?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az egyik jobboldali lap szerint véget ért a szoborterror. Vagyis egy friss törvény értelmében a kerületi önkormányzatok olyan szobrot állíthatnak, amilyet akarnak. És így persze az engedély nélkül felállított turult sem kell lebontani, a jogerős bírósági ítélet ellenére.

És végül beszéljük meg, hogy a Lehet más a politika olyan jelöltet indít budapesti főpolgármesternek, akit az MSZP szinte biztosan nem fog támogatni. A védegyletes Jávor Benedeket. Kinek jó ez? Kiütéssel győz Tarlós?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Érdekes hír került a nyilvánosság elé tegnap. Tudniillik kiderült, hogy az államháztartás júniusi hiánya majdnem háromszáz milliárd forint volt, és ezzel az első félév végére az éves deficit előirányzat majdnem 119 százalékát érte el. Vagyis már majdnem egyötödével nagyobb a hiány, mint amit az előző, a Bajnai kormány egész évre tervezett. Ez, gondolom, meglepetésként érte még a szakembereket is, hiszen messze nem vártak ekkora hiányt. Önt, aki legalább május végéig elég közelről ismerte a számokat, mennyire érte meglepetésként?

Katona Tamás: - Részben meglepetésként ért. Szeretném jelezni, hogy nyilvánvalóan akkor tudunk állást foglalni, ha majd látjuk a részleteket. Ez egy rövid bejelentés volt, és pontosan kellene tudni, hogy mi történt.

- Nem tudni, hogy mi miért következett be.

- Igen. Ráadásul nem tudom, hogy meg fogjuk-e tudni, mert a Nemzetgazdasági Minisztérium néhány héttel ezelőtt bejelentette, hogy megszüntetik a havi államháztartási sajtótájékoztatókat.

- Vagyis bejelentik, hogy mennyi a hiány, csak nem mondják meg, hogy milyen folyamatok állnak e mögött és mire következtethetünk mindebből, ugye?

- Így van. Mi minden hónapban készítettünk egy részletes tájékoztatót. Ez olyan húsz-harmincoldalas volt, ott helyben kiosztottuk az újságíróknak, feltettük a honlapra. Tehát mindenki megítélhette ezeket a folyamatokat.

- Na de Önök eltitkolták a tényeket. Ezek szerint harminc oldalon titkolták el.

- Így van.

- Az új kormány viszont elmondja, hogy ennyi a hiány, csak azt nem tudjuk meg, hogy pontosan miért is.

- Ezért nehéz állást foglalni arról, hogy mi történt. Mindenesetre, amikor mi átadtuk a kormányzást, akkor 84 százalékon állt a hiány, ami gyakorlatilag megegyezett a 2002-essel.

- Igen, 1-2 százalékkal volt rosszabb, mint az. De a mostani minden eddiginél rosszabbnak látszik. Van-e valami olyan tendencia, amit előre is tudni lehetett? Miért ugrik meg júniusban ennyire a költségvetési hiány?

- Azt tudtuk, hogy júniusban emelkedik valamelyest. A június nem szokott szufficites lenni, az adóbevételek beérkezése miatt. Itt mindig azt kell nézni, hogy például mikor van negyedéves áfafizetés. Hogy mikor, milyen adóelőlegeket fizetnek. Tehát ez önmagában, hogy deficites, nem meglepetés, ennek a mértéke azonban igen.

- Lehet-e ilyenkor arra következtetni, hogy bizonyos állami kiadások valamiért megnövekedtek? Mondjuk elképzelhető-e, hogy az árvízi védekezés olyan azonnali költségvetési kiadásokkal járt, amelyek nem voltak bekalkulálva?

- Az kizárt dolog, mert vannak államháztartási folyamatok, amelyek szabályozottak. Ha például olyan kiadás merül fel, amely nincs benne a költségvetésben, akkor arra nyilván az általános tartalékból vagy más forrásból kell pénzt adni. Annak viszont nyilvános határozatban meg kellett volna jelennie.

- Szóval azt nem lehet úgy elbújtatni a hiányban, hogy arról ne szerezzenek tudomást, mert arról valahol kellett volna egy nyilvános határozatot közétenni?

- Így van. Van egy ilyen tendencia, hogy az államháztartás vitelét úgy akarják módosítani, hogy az átláthatóság csökkenjen. Meg is szólalt Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke, és helytelenítette azt a képviselői önálló indítványt, amely megnövelte a kormány mozgásterét az államháztartási törvény tekintetében. Például, hogy milyen hiánynövekedés esetén kell pótköltségvetést készíteni vagy egyáltalán költségvetést módosítani. Nagyon szigorú feltételeket határoztunk meg, ezt most a Fidesz fellazítja.

- De ez júniusban még nem történhetett meg.

- Nem, csak mondom, hogy ez a tendencia.

- Igen, azt sejtjük. Már sokan fel is hívták rá a figyelmet. Nem szocialista oldalról vagy az előző kormány oldaláról, hanem független szervezetek és külföldi megfigyelők részéről is. De akkor mi lehet ennek az oka, ha nem ez a váratlanul becsapó ítéletidő, árvíz, katasztrófa? Ha mondjuk a katasztrófavédelemnek szüksége van öt-tíz-huszonöt milliárd forintra, akkor azt mondja, hogy ezt csak úgy kaphatja meg, ha az általános tartalékból a kormány egy nyilvános határozattal felszabadít a számára ennyit pénzt.

- Így van.

- De ha nem jelenik meg ilyen határozat, akkor nem is szabadította fel, vagyis nem ronthatta a kiadási oldalt.

- Az nem. Tehát csak az lehet, hogy vagy az előirányzatokat csoportosították át, vagy gyorsabb ütemben költöttek, vagy bizonyos bevételeket nem számoltak el.

- Ez például hogy lehet? Mondjuk befolyik az államhoz tízmilliárd forint valahonnan, és az a szervezet vagy intézmény, amely ezért felelős, azt mondja, hogy én mégsem könyvelem el a júniusi bevételek között a befolyt tízmilliárd forintot, hanem átteszem majd júliusra vagy még későbbre?

- Azt nem hiszem. Az lehet, hogy mondjuk az Európai Unióból esedékes pénzt még nem számolták el, mert nem folyt be. Tehát ez számlára kerül.

- Tehát lehetséges, hogy vannak olyan pénzek, amelyek nem jelentéktelen összegűek és befolyhattak volna már júniusban is, de nem folytak be, hanem esetleg csak júliusban fognak. Ha nagyon igyekeztek volna, talán még be lehetett volna tenni júniusra, de nem feltétlenül így volt. És azt mondják, hogy semmi baj, majd akkor két hét múlva fog befolyni.

- Elképzelhető, de én azt valószínűsítem, hogy inkább a kiadások bizonyos részével szaladtak el. Tehát bizonyos kiadások túlfutottak, és azért van ez a nagy hiány.

- Milyen típusúak lehetnek ezek a kiadások? Nyilván vannak bérjellegűek, azok normálisan minden hónap elején mennek ki. Béremelés nem volt. Egy-egy minisztériumnak vagy állami szervnek a kiadását hogy lehet előrehozni? Milyen típusúak ezek?

- Bármilyen kiadást lehet teljesíteni valamilyen módon. Beruházás, felhalmozás, valamilyen nagyobb összegű szerződés kifizetése. Ha sok ilyet kifizetnek, akkor természetesen az már érzékelhető.

- Értem. Tehát lehet ezekkel a szó jó és rossz értelmében is játszani, hogy bizonyos dolgokat előbb teljesítünk, bizonyos dolgokat később. Ettől akár egyhavi deficit is jelentősen megváltozhat.

- Igen. Sok kicsi sokra megy. Én nem azt mondom, hogy játszanak vele, egyszerűen felgyorsítottak esetleg bizonyos kifizetéseket.

- Az ember azt is elképzelhetné, gondolom nem így van, de akár még az is beleférhet, hogy a júniusi deficit nagyon nagy lett bizonyos dolgok miatt, és majd júliusban meg augusztusban jelentősen javulhat?

- Júliusban biztos, mert ilyenkor az adóbevételek magasabbak.

- Akkor nem kínzom tovább ezzel, hiszen nyilvánvalóan részben a levegőbe kénytelen beszélni, ha nincsen konkrét adatok.

- Igen.

- Tehát csak arról tudunk beszélni, hogy elvileg milyen kiadási tételek lehetnek, amelyeket elköltöttek vagy nem. De hadd kérdezzem meg még valamiről, ami most egyre inkább úgy látszik, hogy a kormányzat első számú célja és célpontja, ez a bizonyos bankadó. Tudniillik, mintha ezen állna és bukna az idei költségvetés. Vagy sikerül behozni ezt a bizonyos kétszázmilliárdot, amelyet a kormány követel a bankoktól, biztosítóktól és pénzügyi lízing cégektől, vagy nem. Ugyanis a nemzetgazdasági miniszter azt mondta, hogy ebben nincs alku, ez így lesz és kész. Valóban ezen a kétszáz milliárdon múlna az idei költségvetés? Hiszen Önök úgy adták át az új kormánynak, hogy lehet tartani a 3,8 százalékos hiányt, de nem mondták, hogy ehhez viszont kéne kétszáz milliárdot behajtani a bankoktól.

- Nem is gondolom. Mi megjelöltük azt, hogy vannak kockázatok az idei költségvetés vitelében. Még részleteket is leírtunk, ezek a honlapon, ha nem törölték, fent vannak. Az átadás-átvételi dokumentációba is betettük. Tehát arról nem volt szó, hogy ehhez kellene kétszáz milliárd. Azt gondolom, hogy ez más miatt fontos a Fidesznek. De nyolc év hihetetlen populista politikája után nekik valamit kell mondani, hogy miért nem teljesíthetők az ígéretek. Még néhány hónappal ezelőtt is arról beszéltek, hogy az első dolguk lesz, hogy hatalmas adócsökkentéseket hajtanak végre. Most erről szó sincs.

- Most kis adó csökkentést terveznek erre az évre, de még ehhez is kell egy plusz bankadót kivetni?

- Nem nagyon terveznek adócsökkentést. Itt adóátrendezésről van szó. Most ugyan nem nyújtották be ebben a csomagban, de kijelentették és ugye a 29 pont része, hogy egykulcsos lesz a személyi jövedelemadó és megszűnik a minimálbér adómentessége és az adójóváírás. És azért mondtam, hogy ez adóátrendezés, mert 350 milliárd forintot takarítanak meg az adózók azáltal, hogy nem kerülnek a második kulcsba. Tehát azzal, hogy a felső kulcsot törlik és az első kulcs is alacsonyabb. Ugyanakkor az adójóváírás meg a minimálbér adómentessége az ugyanúgy 50 millió.

- Tehát a személyi jövedelemadón belül összességében nincs megtakarítás, hanem átrendezik a rosszabb keresetűek kárára.

- Igen. Ez egy klasszikus Robin Hood adó, csak fordítva. Tehát a szegényektől elveszik és odaadják a gazdagoknak. Más országban is teszi ezt jobboldali kormány, hogy a középosztályt vagy az a fölöttieket támogatja, csak ők nem szokták populizmussal leönteni az egészet.

- De ennek önmagában nulla a kihatása a költségvetésre.

- Ennek igen. Gyakorlatilag nulla.

- Ebben a félévben azonban ezt a bizonyos kis és középvállalati társasági adót csökkentik 19-ről 10 százalékra, ez a számítások szerint nagyjából olyan 70 milliárd forintos kiesés az államháztartásból. És még megszüntetnek néhány kis adót is, ez összesen néhány milliárd lehet. Lehet, hogy 10. Tehát mondjuk 80 milliárd kiesik. Akkor ennek az egyébként összgazdasági szempontból minimális adócsökkentésnek a támogatására próbálják kivetni a bankokra ezt a 200 milliárdot? Ebből próbálják ezt összehozni?

- Erre mondtam, hogy a kettő nincs arányban. Habár a 70 milliárdot jövőre be fogják hozni. Most egyébként nagyjából a kis- és középvállalkozások kétharmada veszteséges. Az egyharmada fizet valamilyen nyereségadót. Az ő nyereségadójuk valóban 10 százalékos lesz. Igen ám, de jövőre, amikor a minimálbér adómentessége megszűnik, nyilvánvalóan emelkedni fog a minimálbér. Hiszen, mondjuk 78 ezer forintos minimálbérből nem lehet 18 százalékot elvenni.

- Csak úgy, ha sokkal kevesebb marad a minimálbéres zsebében. Ezt nyilván nem fogják megtenni, éppen ezért emelkedik a minimálbér és ezzel a kis- és középvállalatok terhe.

- Egy ilyen drasztikus minimálbéremelés két dolgot jelent. 2001-ben megtapasztaltuk, amikor duplájára emelte a Fidesz-kormány, az akkori Orbán-Torgyán kormány a minimálbért, hogy azzal tönkretette a textilipart, a könnyűipart Magyarországon. Az alacsony képzettségűeknek amúgy is nagyon problémás a foglalkoztatása, ezt most még tovább nehezítik. De ezzel nyilvánvalóan az egész bérskálát egy kicsit feljebb nyomják az alsó szinteken, mert azt nem lehet tenni, hogy aki 87 ezret kap, annak felemelik, aki meg 90 ezret kap, az alá kerül. Vagyis az az egyharmada a kis- és középvállalkozásoknak, amelyik az idén esetleg nyereséges lesz, az jövőre veszteséges lesz, mert a bérköltségei megemelkednek.

- Vagyis azt mondja, hogy ez csak egy félévre hozott látszatintézkedés és a következményeket jövőre lehet majd megérezni.

- Igen, az önkormányzati választás után. Még valami. A bankokkal kapcsolatos politika az egy klasszikus voluntarista politika. Azt látjuk, hogy a bankoknak magas a nyeresége. Az önmagában helyes, hogy ezt csökkenteni kell. De ész nélkül, a következmények belátása nélkül nem szabad intézkedéseket hozni. Ennek legalább olyan kockázata lehet, mint az ominózus Kósa-Szijjártó-nyilatkozatnak. Elszállt a forint és nem tér vissza az eredeti állapotba. Csak emlékeztetőül, április végén 265 forint volt az euró.

- Így van, és 187 volt a svájci frank.

- Így van. És 1 millió 700 ezer olyan hiteles van, akinek deviza alapú a hitele és ebben a hónapban már garantáltan jóval többet fizet, mint mondjuk májusban. Ez, többek között, az új kormány politikájának a következménye.

- Tehát a bankokra kivetett ilyen súlyos és sehol a világon nem tapasztalható mértékű adó az ugyanígy a magyar gazdaságba vetett bizalmat csökkenti?

- Feltétlenül. Azt látni kell, hogy ezt senkivel nem egyeztették. Ez az adó, ha pontosan megnézzük, visszamenőleges hatályú, mert ugye csak akkor léphet hatályba, amikor már elfogadta a parlament. Ugye ezt a nem jogász képzettségű kormányszóvivő is összekeverte a múlt héten, hogy a kormánydöntés még azonnal nem hatályos.

- „Megszűntek az adók”, jelentette be, miközben még a törvényjavaslatot sem nyújtották be.

- Igen. Nyilvánvalóan ezt nem lehet megtenni. Úgy gondolom, hogy ezt a bankok minimum át fogják hárítani az ügyfelekre, vagy a másik komoly veszély, hogy csökkentik a hitelezési aktivitásukat, ami azt jelenti, hogy ezzel megint a gazdasági növekedést kockáztatjuk. Tehát, még egyszer mondom, nem az a probléma, hogy a bankok terheit növelni akarjuk, de az, hogy ezt ész nélkül tesszük, mindenképpen helytelen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Érdekes kormányhatározat jelent meg a napokban a Magyar Közlönyben, amelyben az Emberi Jogok Európai Bíróságának, az olaszországi állami iskolákkal kapcsolatos keresztállítási tilalomra vonatkozó ítéletével kapcsolatos aggályokról van szó. Ebben a magyar kormány azt állapítja meg, hogy aggodalommal értesült az bíróság döntéséről, amely megkérdőjelezi Olaszország jogát arra, hogy az állami iskolákban keresztet helyezzen el. Emellett a kormány kinyilvánítja az Apostoli Szentszékkel és Olaszországgal, valamint minden olyan állammal való szolidaritását, amely sérelmezi a bíróság vonatkozó határozatát. Szokásos dolog az, hogy egy kormány, konkrétabban a magyar kormány, határozatban mondjon ellent a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága bármely ítéletének?

Kardos Gábor: - Ebben az esetben a magyar kormány nincs egyedül. Ha jól emlékszem, hat vagy hét európai állam - például a szomszédból Ausztria vagy Lengyelország - tett hasonló jellegű nyilatkozatot. Egyébként ilyen a lehető legritkább esetben fordul elő. Az ügy nem tekinthető teljes mértékben lezártnak, mert lesz még egy fellebbviteli jellegű eljárás, a strasbourgi emberi jogi bíróság nagykamarája előtt.

- Vagyis lehet fellebbezni az ítélet ellen.

- Igen. Ezek a nyilatkozatok azonban természetesen nem tekinthetők ilyennek, hiszen ezt csak az olasz kormány tehette meg, és meg is tette.

- Nem tudom, hogy Ön olvasta-e az ítéletet és indoklását. Lényegében azt mondják ki, hogy nem szabad kötelezően kifüggeszteni a feszületet az olasz iskolákban, mert ez összeegyeztethetetlen az állam semlegességével és ez az állam túlhatalmának megnyilvánulása, tehát jogsértő. Ön lát ebben támadható vagy eséllyel megtámadható megállapítást?

- Ez a döntés indokolásában is és konklúziójában is a német alkotmánybíróság krucifix-ügyben hozott ítéletére hasonlít, amely szintén egy feszületállítási ügy volt. Bajorország miatt született ez az ítélet, ahol szintén hasonló jellegű gyakorlat uralkodott. Ebben az esetben, az olasz kormány arra hivatkozik, hogy ez a jelkép az államisággal szoros összefüggésben van, és tulajdonképpen az olaszság maga magában foglalja a keresztény vallási jelképek használatát. Ennek az érvelésnek az a lényege, hogy azon olaszok számára, akik nem tekintik magukat vallásosnak vagy esetleg más vallások követői, a tantermekben elhelyezett feszületek kulturális jelképek.

- Tehát azzal érvelnek, hogy ez egy vallási jelkép ugyan, mégis az is elfogadja őket a kulturális hagyomány részeként, aki nem vallásos. Vagyis senki nem fogja semmilyen módon sérelmesnek vagy valamiféle erőszakos beavatkozás jelképének tekinteni, és nem úgy értékelik, hogy kötelező vallásosnak lenni. Csak tudomásul veszik, hogy ez Olaszország hagyományainak része. Esetleg ez Magyarország hagyományainak is része?

- Legjobb tudomásom szerint Magyarországon nincs ilyen gyakorlat.

- Egyelőre nincs.

- Visszatérve a strasbourgi bírósághoz, ha az ő szemszögükből nézzük a kérdést, akkor a dolog úgy vetődik fel, hogy vajon ennek az ügynek az eldöntését, tehát a vallásszabadság és az állam-egyház viszonyának ezt a dimenzióját emelje-e európai szintű szabállyá vagy ne. Vagyis döntsön erről a kérdésről, vagy éljen azzal a lehetőséggel, amit a bíróság az elmúlt évtizedekben alakított ki, hogy bizonyos kérdésekben szándékosan megtartóztatja önmagát. Ilyenkor azt mondja, hogy ez a kérdés a helyi viszonyokra, kultúrára, hagyományokra, felfogásra van bízva, és nem szükséges feltétlenül európai szinten értelmezni a problémát. Ebben az ügyben, a kvázi első fok – hiszen ez szabályosan nem tekinthető olyannak, mint egy felsőfokú eljárás – európai szintre emelte a problémát, és a német alkotmánybíróság értelmezése alapján döntött. Ha a nagykamara megváltoztatja ezt a döntést, azzal a nemzeti jogalkotó illetve jogalkalmazó gyakorlatára hagyja ezt a kérdést.

- De ez az Olaszországra vonatkozó döntés akkor is megmarad? Hiszen gondolom egy olasz magánember perelte be az olasz államot, és ebben az ügyben foglalt állást a strasbourgi emberi jogi bíróság. Tehát ez lényegében, a konkrét ügyben csak Olaszországra vonatkozik.

- Ez természetesen Olaszországra vonatkozik, és az ügy mindig is rá fog vonatkozni. Hiszen a strasbourgi bíróság döntései konkrétak, és egy ország egy konkrét ügyben kerülhet elmarasztalásra. Az más kérdés, hogy általános gyakorlattá vált, hogy az ítéletek legfontosabb, értelmező megállapításait a többi európai állam is úgy tekinti, mint az adott dologhoz kapcsolódó jog helyes és európai szintű értelmezését.

- Azt lehet mondani, hogy valamiféle európai precedensnek tekintik?

- Valami ilyesminek, igen. Tulajdonképpen azért nem lehet teljes joggal precedensnek nevezni, mert maga a strasbourgi bíróság is később ezt megváltoztathatja. Egyébként zárójelben jegyezném meg, bár az ügy lényegéhez hozzátartozik, hogy az Amerikai Egyesült Államokban erről a kérdésről ellentmondásos bírói ítéletek születtek. Például az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága hozott olyan döntést, amely megtiltotta a tízparancsolat kifüggesztését, hasonló érvek alapján, mint amiket most a strasbourgi emberi jogi bíróság felhozott. Ugyanakkor tudunk olyan döntéséről is az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának, amelyben nem állapította meg az állam semlegességének és laicitásának sérelmét azzal kapcsolatban, hogy a képviselőházban a törvényalkotási ülésszakok imával kezdődnek. Minden ülésszak imával kezdődik, amihez tulajdonképpen lelkészeket kérnek fel, hogy segítsék a ház tagjait.

- Igen. Visszatérve a strasbourgi bíróságra, Ön szerint az ügy a nagykamara elé kerülhet, kvázi másodfokon?

- Így van, pontosan.

- Ez az elsőfokúnak nevezhető ítélet hány bíró bevonásával született? Valahol olvastam, hogy azért nem egy bíró dönt, hanem több.

- Hét bíró döntött.

- Tehát egy héttagú testület, amiben volt belga katolikus egyetemi professzor, török professzor és magyar is mellesleg, és egyhangú döntéssel hozták ők heten ezt az ítéletet.

- Ez így van.

- A nagykamarában hányan vannak?

- A nagykamara egy ennél nagyobb létszámú testület.

- Tehát az mondjuk a strasbourgi bíróság teljes testülete?

- Igen, kivéve azokat, akik tagjai valamelyik eljáró kamarának, vagyis benne vannak a hétszemélyes kamarákban. A többi ember együttese jelenti a nagykamarát, amely pontosan az ilyen elvi szempontból nagy jelentőségű és iránymutatónak tekinthető döntések meghozatalára vagy a korábbi, ilyen irányba mutató döntések jóváhagyására vagy megváltoztatására van kitalálva.

- Ezt majd figyelemmel fogjuk követni, de most szeretném egy másik kérdésben is kikérni a véleményét. Egy ma délutáni hír szerint Magyarország, illetve a külügyminisztérium megindította az eljárást az Európai Bizottságnál abban az ügyben, hogy Szlovákia tavaly augusztusban megakadályozta Sólyom László, köztársasági elnök belépését szlovák területre. Tehát az Európai Unió bizottságához fordultunk ebben az ügyben, amely úgy döntött, hogy Szlovákiának joga volt ezt megtenni. Mi a különbség a bizottsági, illetve a bírósági eljárás között? Egyáltalán a bizottságnak milyen testülete foglalkozik ezzel, és úgy értékelhető-e ez, mintha most első fokon született volna döntés? Bár ez nem bíróságon született, hanem egy másik testületben, most mi másodfokon egy magasabb testülethez fordulunk, hogy foglaljon állást ebben.

- Ez nem értékelhető ilyen módon. Arról van szó, hogy a konstrukció szerint olyan esetekben, amikor egy tagállam egy másik ellen fordul az uniós jog megsértése miatt, akkor lehetőséget adnak a bizottság számára, hogy állást foglaljon. Ugyanis el szeretnék kerülni vagy el szerették volna kerülni azt, hogy a közösségi jog végrehajtása kétoldalú veszekedésekbe torkolljon. Következésképpen ennek a jelentősége viszonylag korlátozott, ugyanakkor mutatja, hogy a bizottság jogi szakértői ezt az esetet úgy értékelték, hogy mivel egy államfő látogatásáról volt szó, az általános nemzetközi szabályokat kell alkalmazni, nem pedig az európai uniós jogot.

- Vagyis az emberek szabad áramlása az úgy általánosságban rendben van, de ha az a szabad mozgásban elvileg nem korlátozható ember történetesen államfő, akkor mégiscsak különleges szabályok érvényesek rá.

- Így van. Az a lényeg, hogy ez egy speciális eset-e vagy nem az.

- Mondjuk, ha egy szakasz katona menne át Szlovákiába, valamilyen szobor avatására, akkor valószínűleg ők együtt, egy szakasz katonaként szintén külön elbírálás alá esnének?

- Engedéllyel léphetnének csak át.

- Pedig ők is magyar állampolgárok, elvileg vonatkozik rájuk a szabad mozgás joga, de mégis engedéllyel mehetnének csak át.

- Igen. Egyébként a vitának a jogi része pontosan ekörül csúcsosodik ki, és ebben kell majd a luxemburgi uniós bíróságnak döntést hoznia. Tehát az a nagy kérdés, hogy ha valaki államfő, akkor a szabad mozgás joga háttérbe szorul-e az ő esetében vagy sem. Igazság szerint olyan jellegű jogvita, amely ilyen módon tette fel a kérdést, hogy ez a két jogrendszer, illetve a belőlük eredő szabályok pontosan hogyan viszonyulnak egymáshoz, még nem volt. Mivel az uniós jog értelmezésének tekintetében monopóliummal rendelkezik a luxemburgi bíróság, ezért megint egy olyan üggyel állunk szemben, amelynél nagyon érdekes lesz látni azt is, hogy pontosan milyen konklúziókra jutnak, és azt is, hogy milyen indokolás alapján rendezik el a kérdést. Tehát az én megítélésem szerint, ez egy nyitott ügy.

- Mindenesetre az új tagállamok segítenek finomítani az európai uniós jogot.

- Így van.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >