Bicskanyitogató – hétfői leltár
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. július 20. kedd, 03:59
- Mihancsik Zsófia
„Kíváncsian várom a hétfőt… Az érdekel, hogy ha ez tényleg bekövetkezik [a forint–euró-árfolyam tízforintos romlása], mit mondanak majd a Fidesz-vezérek és az al-ideológusok” – írtam vasárnap hajnalban (Vagy az IMF hazudik, vagy Matolcsy ). Most, kedd hajnalban megpróbálom elkészíteni a leltárt. Mert valóban megtörtént, amire az IMF-EU-delegáció és a magyar kormány tárgyalásának megszakadása után az MKB elemzője, Kondrát Zsolt számított: Nagyot esett a forint.
A leltár első és legfontosabb pontja
Sem Orbán Viktor, sem Matolcsy György nem jelent meg az Országgyűlés hétfői ülésén, a népképviseletet házában, hogy a saját választóiknak (akiktől a kétharmados biankó felhatalmazást kapták), illetve minden magyar állampolgárnak elmondják, mi történt a pénzükkel, azaz mi történt a múlt heti IMF–EU-tárgyalásokon, azaz szombaton miért szakította meg a tárgyalásokat és utazott el Magyarországról az IMF-EU-küldöttség, azaz miért zuhant megint a forint. Noha állítólag „az emberek” bízták meg őket, hogy intézzék az ország ügyeit, és Szijjártó miniszterelnöki biztos már két hete kihirdette, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése nyomán, az emberek akaratának megfelelő ütemben halad” a Nemzeti Együttműködés gazdasági rendszerének felépítése is. Az lenne tehát a legkevesebb, hogy megindokolják, miért bicsaklott meg a „megfelelő ütem”. Mert ugye azt még fideszes fejjel se feltételezhetjük, hogy az emberek akarata a 293 forintos euró lett volna, meg az, hogy a magyar kormány balfékségéről szóljon a világsajtó. Nem tették meg. Orbán a híradók kérdését – szokásos cinikus félmosolyával – azzal utasította el, hogy ez Matolcsy asztala, forduljanak hozzá. Matolcsy nyilatkozott a híradónak, és elmondta ugyanazt, amit szombat esti közleményében, de az új, nyilván sebtében kidolgozott „kommunikációs” (értsd: néphülyítő) stratégia jegyében már finoman érzékeltette, a nézeteltérések oka az, hogy a tárgyalópartnerek a magyar kormány „intézkedéseinek némelyikével” nem értenek egyet. Erre mondja a köznyelv, hogy bicskanyitogató. Ha eddig valaki nem értette volna vagy nem merte volna elhinni: tényleg mélyen lesajnálják a választóikat. Ez már Matolcsy szombat esti közleményéből is kiderült, amelyben siralmas porhintést művelt a magyar állampolgárok tájékoztatására szánt megnyilatkozásában. Orbán meg, a kormány feje, akinek engedélye és jóváhagyása nélkül évtizedek óta nyilvánvalóan pisszennie sem lehet egyetlen fideszes vezetőnek sem, tehát az IMF-tárgyaláson sem történhetett olyasmi, amit ne ő maga akart volna, legalábbis hagyott volna jóvá, aki kormányfőként egyszemélyben felelős (alkotmányjogilag is, politikailag is) minden egyes minisztere működéséért, aki lassan évtizede „konzultál az emberekkel”, bensőséges, szeretet és bizalom alapú viszonyt tart fenn velük, és nincs olyan megszólalása, amelyben ne a „magyar emberek érdekére” hivatkozna, arra sem méltatta a demokrácia sokat emlegetett tízmillió letéteményesét (a két-, három-, sőt négyharmadot), hogy egy megnyugtatónak szánt szót szóljon hozzájuk.
Második pont
Az IMF–EU és a magyar kormány közti véleményeltérés okát Matolcsy is, Lázár frakcióvezető is – az utóbbi parlamenti felszólalásában és sajtótájékoztatóján egyaránt –, Bencsik államtitkár is (azaz minden fideszes, aki hétfőn megszólalt az ügyben) két dologra próbálta leszűkíteni: a bankadóra és Simor András MNB-elnök fizetésére. A két, populista módon érvelhető témára. Mert melyik magyar polgár ne szeretné az átkozott bankokat a teljes nyereségüktől megfosztva látni, és melyik magyar polgár ne szeretné, ha minden fizetés az általa még belátható tartományba kerülne. Azt nem mondom, hogy az igazságos tartományba, mert tudjuk, a magyar nem azt szeretné, hogy neki is több legyen, hanem azt, hogy másnak se legyen több, mint amennyi neki van (lásd még: a mások tehene). Erre az érzületre nyugodtan és stabilan alapozhat egy demagóg, a felelősséget nem vállaló, a polgárok megtévesztését és indulati fűtését természetes hatalmi eszköznek tartó kormány. Erre tett rá két lapáttal Lázár frakcióvezető, amikor ma kétszer is elmondta ugyancsak bicskanyitogató mondatát: „A jegybankelnök úrnak el kell fogadnia, hogy maximum kétmillió forintot kereshet, és ha ezt nem sikerül lelkileg feldolgoznia, akkor van néhány millió ember, aki részletes, személyes tanácsadással, életviteli tanácsadással látja el." Azt pedig minden fideszes megszólaló hangsúlyozta, hogy a bankadó a megszorító csomag alternatívája. Lázár: "Nem látunk arra lehetőséget és módot, hogy az IMF kéréseinek eleget téve megsarcoljuk azokat az embereket, akiket az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása gatyára vetkőztetett." Matolcsy „a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában azt mondta: a kormány ragaszkodik a bankadó bevezetéséhez, mert az egy megszorító csomag egyetlen alternatívája.” Ugyanakkor Várhegyi Éva, a Pénzügykutató főmunkatársa hétfőn az MTI-nek elmondta, hogy nem önmagában a bankadóval van baja az IMF-nek, az EU-nak és a világnak: „Az a mértékű bankadó, amelyet Magyarországon bevezetni szándékozik a kormány, példa nélküli, ennek körülbelül a hetedét-tizedét szokták arányosan a banki mérlegfőösszegekre kivetni, ahol ezt az eszközt alkalmazzák.” „Ami azonban fontosabb, azt éppen a Költségvetési Tanács elemzése mutatta ki, hogy majdnem fél százalékponttal veti vissza a gazdasági növekedést egy ilyen mértékű bankadó, miközben az adó nagy részét át fogják hárítani az ügyfelekre, a lakosságra. Tehát ez is megszorítás.”* Ezt a néppel őszinte és bizalmas viszonyban álló Fidesz-kormány és Fidesz-frakció folyamatosan elfelejti megemlíteni. Nem csoda. Orbán, aki régóta trükkös megfogalmazások sorozataként – magyarul ügyes hazugságépítményként – gondolja el a politikáról a népnek szóló beszédet, nyilvánvalóan most is azon gondolkozik, hogyan lehet úgy lenyeletni a békát, hogy a békafaló még örüljön is a gusztustalan tápláléknak. A bankadó a gazdagok igazságos megsarcolása, mondják – miközben a személyi jövedelemadó-kulcsokat tekintve hamarosan azonos állami bánásmódnak örvendhet az is, aki havi százötven ezer, meg az is, aki havi tizenöt millió forintot keres. Mind a ketten megtarthatják jövedelmük 84 százalékát. „A közös felelősségvállaláson alapuló és a közteherviselést megvalósító gazdasági rendszer” jegyében, „úgy, ahogyan az emberek arról döntöttek” (Szijjártó). Másként fogalmazva: „végre húsz év után legyen egy olyan gazdaságpolitika, ahol azok viselik a terheket, akiknél van pénz. Extra profit után extra adó következik” (Lázár).
Arrogance
Harmadik pont
Az előző kormányok felelősségének emlegetésében hétfőn is bőven volt részünk. Ezzel két baj van. Az egyik, hogy a Fidesz semmi újat nem mond vele, noha a helyzet, amelynek magyarázatául szánják, új. Senki sem felejtette még el azt a négy, illetve nyolc évet, amelyben a Fidesz minden nap előadta az ország kirablásáról és becsődöltetéséről szóló mondókáját. És senki sem felejtette még el, remélem, az őszödi beszédet, amely arról szólt, hogy az a politika és politikusi magatartás, amellyel a szocialista párt a korábbi időszakokban kormányzott, nem tartható, és ha csak ennyire futja, nem szabad politikusnak állni. És senki sem felejtette el, remélem, azt a tényt, hogy Gyurcsány a maga utólagos értékeléseiben** is mindig számba vette a szocialista-szabad demokrata kormányok súlyos hibáit. Erről tehát, önmentegető szándékkal, nincs már mit mondania a Fidesznek (tárgyilagos elemzésekre, mint már többször leírtam, szerintem nagyon nagy szükség lenne, már csak azért is, hogy a szocialista párt és a baloldal ne tehesse meg, amit most művel, hogy onnan próbálja magát újraépíteni, ahol abbahagyta).
A másik baj az előző kormányok hibáinak a felemlegetésével az, hogy a Fidesz tudta, milyen helyzetben lévő országot vesz át, ha kormányzásra törekszik. Ha olyan profi módon fel volt készülve a kormányzásra, ahogy azt Orbán Viktor minden kormánybuktató kísérlete alkalmával, majd később minden kampánybeszédében elmondta, akkor nem készülhetett más helyzetre, mint erre, amit talált. Erre kellett (volna) a politikai-szakpolitikai megoldásait kidolgoznia. Ha csak annyira futotta, hogy brutálisan megadóztatják a bankokat, brutálisan visszanyesik a jegybankelnök fizetését, brutálisan keménykednek egyet az IMF-fel, az EU-val, a pénzpiacokkal, a befektetőkkel, a nemzetközi sajtóval, az egész világgal – legfeljebb még jobban elértéktelenedik a pénzünk, de majd kormányzásuk tizedik évében milyen hálásak leszünk nekik, mert addigra biztosan rendbe jönnek a dolgok –, akkor talán nem kellett volna ilyen hevesen kormányzásra törni. A kormányzáshoz ugyanis nem elég az uralomvágy és a hataloméhség, konkrét, kidolgozott tervek, koncepciók, szabályozási elképzelések is kellenek.
Namármost, és ez a negyedik pont
Lehet, hogy vannak ilyen tervei a Fidesznek. Még az is lehet, hogy komoly reformokba is belevág majd. Senki se tudja, senki se látta, senki nem számolt be eddig semmi ilyesmiről, legkevésbé maga Orbán. Lehet azonban, hogy az IMF meg az EU megismerkedhetett a tervekkel. Annyi bizonyos, hogy ha így volt is, akkor sem találták elégségesnek őket („…a magyar kormánynak az idén el kell kezdenie az államháztartási hiánycél tartására irányuló intézkedések végrehajtását, és ezt egyben olyan lehetőségnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a jövő évi költségvetési cél eléréséhez szükséges tartós szerkezeti intézkedések végrehajtását” – a Nemzetközi Valutaalap budapesti állandó irodájának vezetője a Reuters Insider TV-nek. A New York Times Keszey Ádámot, a Raiffeisen Bank budapesti makroközgazdászát idézi: „A szerkezeti reformok hiányáról van szó, különösen a költségvetés oldalán, ezért reagáltak így a piacok.”) De!
De. „A The Wall Street Journal megállapította: Magyarország nincs közvetlen nyomás alatt, a Nomura befektetői csoport értékelése szerint novemberig fedezni tudja pénzügyi kötelezettségeit. Budapest azonban nem biztos, hogy újra akarja kezdeni a tárgyalásokat az IMF-fel az októberi önkormányzati választások előtt.” „A Moody's várakozása szerint a hitelezők és Magyarország között a tárgyalások idén folytatódni fognak, és az őszi önkormányzati választások után születhet megállapodás.” Kovács Roland, az Equilor Befektetési Zrt. elemzője „a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy a befektetők is hamarosan rájönnek, a kormányzat csupán időt szeretne nyerni az október 3-ára kiírt önkormányzati választásokig, hogy ne az előtt kelljen bejelentenie a szükséges megszorító intézkedéseket. Azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy Magyarország tartani tudja az idei és a jövő évi hiánycélt a költségvetésben.” A JP Morgan bankcsoport londoni felzárkózó piaci elemzőinek hétfői kommentárja szerint „a Fidesz abban reménykedhetett, hogy sikerül az októberi önkormányzati választások utánig halasztani bármilyen további megszorító intézkedés bejelentését. Az erősödő piaci nyomás azonban rábírhatja a kormányt arra, hogy már a következő hetekben bejelentsen ilyen lépéseket.” És végül a The Wall Street Journal című amerikai üzleti napilap európai kiadása (WSJE): „Az októberi önkormányzati választások miatt némi időbe telhet, míg Magyarország új megállapodásra jut a nemzetközi hitelezőkkel… Az újság … ezt a feltételezést azzal támasztotta alá, hogy a Fidesz a megszorító intézkedések elleni kampány eredményeként került kormányra, és ’valószínűtlen, hogy olyan kiadáscsökkentést hajtana végre, illetve úgy módosítana a szociális jóléti programokon, amivel elidegeníthetné a választókat’.”
A politika természetét ismerő szakemberek, szervezetek higgadt, realista megállapításai. Én szívesen nevezném cinikusnak őket, ahogy mindig is annak tartottam azt a közgazdász beszéd- és gondolkodásmódot, amely az emberi sorsoktól, agyaktól és magatartásoktól függetlenül gondolkozik a gazdaságról.*** De isten neki, ők megtehetik, hogy választási időpontokkal is számolnak, mert sohasem állították, sőt, sulykolták, hogy Gyurcsány hazugságokkal, adathamisításokkal és elhallgatásokkal nyert választást 2006-ban. A mi életünk viszont, a Fidesz jóvoltából, ennek az állításnak gorombábbnál gorombább variációi közepette telt az elmúlt négy évben. És most tessék, azt írja, nem a magyar, hanem a világsajtó, hogy a második Orbán-kormány azért nem állapodik meg az IMF-fel meg az Európai Unióval, azért értékteleníti el az emberek pénzét, azért kockáztatja a százszor megígért gazdasági növekedést, azért játszik csiki-csuki 29 pontokat a magyarokkal, azért szít elképesztő demagógiákkal indulatokat, mert az önkormányzati választásokat is meg akarja nyerni. Majd utána előáll a farbával! Amikor a választó (a magyar ember) már tehetetlen. Nem büntethet az egyetlen eszközzel, amely a kezében van, a szavazócédulával.
A magyar polgárok számára ennél súlyosabb tanulsága nincs a most félbeszakadt tárgyalásoknak és a hétfői napnak. Még a 293 forintos euró is kismiska ehhez képest. Tessék felébredni! És legalább néha tessék a piacban bízni! Ha a JP Morgannek igaza van, legalább „az erősödő piaci nyomás rábírhatja a kormányt arra”, hogy ne hazug politikával csalja ki szeretett nemzete októberi szavazatait.
*Lásd ehhez például Bolgár György interjúit Katona Tamással, Veres Jánossal, Oszkó Péterrel.
** Lásd például: Gyurcsány-beszéd, 2010. március 19 és Röpirat a baloldalhoz, az MSZP-hez
*** „Azt hiszem, sok közgazdásznak végre el kellene döntenie: hülye országot akar, ahol az embereket sikerül elvakítani nacionalizmussal, ellenfélgyűlölettel és egyházakkal, viszont a mesterségesen létrehozott polgárháborús hangulat védernyője alatt hatékony gazdasági diktatúrát lehet megvalósítani, vagy a nehezebb utat tartja kívánatosnak, ahol a gazdaság együtt nő fel az emberi elmével és felelősségérzettel.” (Megjegyzések egy interjúhoz és egy közgazdász-magatartáshoz. Mozgó Világ, 2008. június – nem elérhető az újság honlapján)