Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 9.
- Részletek
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Megjelent ez a bizonyos KPMG-vizsgálat arról, hogy kifizetődő vállalkozás, beruházás volna-e a sávolyi motorversenypálya, amire az állam összesen 35 milliárd forintot szánna. Az Index mai összefoglalója szerint nem nagyon lehet támogatónak vagy egyértelműnek mondani ezt a beruházó által kért vizsgálatot. Sok sebből vérzik, vagy legalábbis rengeteg benne a bizonytalansági tényező. Ön szerint is ez a helyzet, vagy azért ennél jobb?
Suchman Tamás: - Három dolgot szeretnék helyesbíteni. Az egyik, hogy 15 milliárd forint hitelről és 10 év alatt évente 5 százalékkal emelkedő költségű jogdíjról van szó, mely jogdíjat minden verseny után, amit Magyarországon megrendeznek, a teniszbajnokságtól az úszó bajnokságig, fizetni kell. Ezeknek a jogdíjaknak az összegével egy számítás szerint általában megegyeznek azok az idegenforgalmi bevételek, vagy ezt meg is haladják, amelyek a rendezvények látogatottságából származnak. Vagyis ez nem olyan állami támogatás, amellyel szemben nincs ellentételezés, nem is állami támogatás, és nem is egyszerre kell fizetni.
- Vagyis csak a Magyar Fejlesztési Bank által nyújtandó 15 milliárd forintos hitelnek az esetleges bizonytalanságáról lehet beszélni.
- Nem csak. Ez tényleg sok pénz, viszont szeretném hangsúlyozni, hogy a KPMG-tanulmányt nem a befektető rendelte meg, hanem a Fejlesztési Bank. Minden bank megköveteli, hogy a hitelkérelem legyen alátámasztva magas színvonalú szakértői véleménnyel. Így történt itt is. Egyébként ez jó különféle döntések megalapozására. Azóta sok hónap eltelt. Ez egy folyamatos tárgyalás, amelyet magas szakmaisággal rendelkező jogi szakértői irodák is visznek, és a KPMG-tanulmány megjelenése óta a helyzet nagyon sok szempontból, legalább 11 pontban - ebből három meghatározó pontban - változott kedvezően.
- Mondjon egy-két példát!
- Például az ötéves versenyeztetési idő tíz évre tolódott ki, és tíz év alatt nagyobb a valószínűsége annak, hogy megtérüljön a beruházás. Emellett például azok a kísérő rendezvények, amelyek elképzelhetőek ezen a rendkívül korszerű pályán - a lelátóról egyszerre látni a pálya minden sarkát -, további bevételeket jelentenek magának a pályának. Gyakorlatilag kiegészítik a főversenyekkel kapcsolatos bevételeket. Gondban vagyok, mert már nem tudom, mit lehet mondani a titoktartás mellett. A lényeg az, hogy ezek pozitív elemek. Bizonyos utalás erre az a rengeteg jogi biztosíték, amely a magyar fél számára, a kormány számára, valamint a partner Turizmus Rt. számára pozitív biztosítékrendszert, erősítést jelent. Így a KPMG-tanulmány megalapozott tanulmány. Én fájlalom, hogy nem mindenki azzal foglalkozik, ami a dolga, mert közölni, hogy rossz a tanulmány, a média dolga, de elemezni, hogy miért rossz, az nem. Úgy gondolom, hogy a kockázatot nem nekik kellene felmérniük. Abba a szerepbe, amit itt felvállaltak, véleményem szerint nem fér bele, de szerintük nyilván belefér, hogy ezzel is foglalkozzanak.
- Igen, de nem tudom, hogy ez mennyire komoly, vagy mennyire hangsúlyos, vagy mennyire van alátámasztva. Mindenesetre az Index összefoglalója szerint körülbelül 250 napot kellene valamilyen rendezvénnyel kitölteni Sávolyon ahhoz, hogy kifizetődő legyen ez a beruházás. Kétszázötven rendezvény elég nehezen képzelhető el.
- Én ezzel a számmal nem szeretnék foglalkozni. Én azt tudom, hogy a dolgot komplexen kell nézni. Egy mondat nagyon fontos, én nem lobbistája vagyok ennek a projektnek, hanem a miniszterelnök által kinevezett és a jogi garanciáért felelős kormánytisztviselő. Kezdetben nem támogattam, mert féltettem a Kis-Balatont és a Balaton-törvény megjelenéséig nem is voltam a pártján, de amióta ezzel a megbízással rendelkezem, és ismerem a részleteket, valamint adatokat szereztem a másik 17 külföldi pályáról, látom azt, hogy ez Magyarországon is sikerülhetne. Azt is mondhatnám, megengedhetném magamnak, hogy fél évvel a választás előtt szegre akasztom az országot, jobb lenne nem hozni semmilyen döntést, mert bármilyen döntés vagy kezdeményezés történik - persze a választás után fél évvel is ez lesz -, akkor gyakorlatilag egy évig áll az ország. Azt tartom fontosnak, hogy jogszerűnek, törvényesnek és szabályosnak tartsa az ügyet az, aki ebben most személyi felelősséget kell hogy vállaljon egy adott döntési pillanatban, és ő nem más, mint Varga István gazdasági miniszter. Éppen azon dolgozik, hogy szakemberekkel egyeztesse ezeket a számokat. A másik, amit fontosnak tartok, hogy ilyen és hasonló turisztikai attrakciók teszik az idegenforgalmi látogatottságot a világon mindenütt kifizetődővé. Én azt szeretném, ha három, öt vagy akármennyi ilyen rendezvény lenne Magyarországon. Azt, hogy most ebben a politikailag hevült időszakban - pedig még nincs uborkaszezon - mindenki ezzel foglalkozik, nem tartom az ország presztízse szempontjából jó dolognak. Nekem meggyőződésem, hogy ha a nagy rendezvényeket meg tudják szervezni - a számokból ez látszik, vagyis ez nem egyszerű meggyőződés kérdése -, akkor ez a pálya kifizetődő. Meg kéne kérdezni Zalakaros, Kehidakustány, Nagykanizsa, Páhok, Hévíz, Keszthely, Tapolca, Marcali, Fonyód, Balatonboglár stb., szállodásait, hogy nem kellene-e az áprilistól szeptemberig tartó rendezvénysorozatot ebben a térségben megtartani azért, hogy a Balaton-parti szállodák ne két hónapig üzemeljenek.
- Abban, azt hiszem, nincs vita sem kettőnk között, sem a szélesebb közvéleményben, hogy a Balaton környékén kellenek új típusú, közönségvonzó, külföldieket is, magyarokat is odacsalogató rendezvények. Nem lehet csak a hagyományos idegenforgalomra berendezkedni. Ebben egyre kevésbé lennénk versenyképesek. Ugyanakkor a közpénzek okos elköltése is fontos. Ezért is kérdés az, hogy miközben Varga István sokadszorra nézi át, hogy mennyire megbízhatóak ezek a számok és tervek, a pénzügyminiszter állítólag azt mondja, hogy ő ezt nem támogatja. Kinek higgyen jobban a kormány, vagy például én?
- A pénzügyminiszterek általában ilyenek. Ilyennek születtek. Oszkó Péter, Veres János, Békesi László, mindenki. Fogják a pénzt. Nekem ezzel nincs gondom. A gazdasági miniszter felel az ország attraktivitásáért, azért, hogy ez egy kreatív ország legyen, hogy szabad legyen egyáltalán reklámot csinálni. Nekem mint BFT elnöknek szabad. A zamárdi strandon nemrég még csak párezer gyerek lézengett, most már, úgy tudom, hatvanezren vannak, és lassan elkelnek a jegyek. Kinőtték a zamárdi helyszínt. Nyilván ők is új helyszínt keresnek. A Balaton térsége dinamikusan fejlődik, pontosan azért, mert infrastrukturálisan sok mindent oda vittünk. Be fog indulni a sármelléki reptér, ott van a 7-es főút stb. Ezért nem szabad pesszimistán nekiállni, és persze a pénzt sem szabad szórni. Ennek megvannak a pénzügyi garanciái. Egyrészt az állam részéről, másrészt létrejön egy projekt, harmadrészt ki lett vasalva a befektetőből ötmilliárd, ami nyomban elveszne, és akkor üzemeltetné az állam ezt is, mint a Hungaroringet. Nem szeretném, csak mondom. A világban a pályák fele állami, a másik fele pedig magánkézben van. Szeretném, ha komolyan vennénk saját magunkat. Azokat a szakembereket, akiknek dönteniük kell az engedélyek jogszerűségéről, én felügyeltem, ez rendben van. Azoknak, akiknek el kell dönteni, hogy közép- és hosszú távon megtérül-e ez, az a Varga István által vezényelt társaság, döntsék el ők.
- Mikor? Mert állítólag ahhoz, hogy szeptemberben verseny legyen, napokon belül el kéne dönteni, hogy legyen-e vagy sem?
- Igen, ezzel nem akartam zsarolni Varga miniszter urat, aki rendkívül korrekt ebben az ügyben, de van egy technológiai sor. Tárgyaltam a fejlesztőkkel, építési szakemberekkel. Gondoljunk bele, hogy néhány hónap múlva dübörögni kéne a motoroknak, miközben most állnak a munkagépek. Ezért mondtam, hogy ha a döntés szerda 17 óráig nem születik meg, akkor irgum-burgum. Ha a közeljövőben nem lesz meg, ahogy a miniszter úr is fogalmazott, akkor már lehet engedélyt hozni, felelős ember egy hevenyészve összeállított ideiglenes dobogóra több tízezer, ne adj' isten százezer embert, a repedező betonra nemzetközi versenyt nem engedhet oda. Van, aminek lehet parancsolni, de azt, hogy hogyan süllyed a sávolyi tőzeg, és mikor fog megállapodni, mikor köt meg a beton és szilárdul meg a bitumen, nem tudjuk befolyásolni. Pedig mindent megteszünk érte.
- Szóval egy-két héten belül végleges döntést kell hozni?
- Ha egy-két héten belül nem kezdődik el, pontosabban nem folytatódik a beruházás, akkor sikerült egy torzót, Magyarország számára egy fiaskót teremteni, csak azért, mert nem volt elég bátorságunk a döntéshozatalhoz. Még egy dolgot szeretnék mondani. Ha november végén nem okoskodott volna mindenki, legfőképpen egynéhány tanácsadó, aki hülyeségeket beszélt, akkor alá lenne írva minden, épülne a pálya, örülne mindenki. Nézze meg Pécs esetét. Ma már senki nem gondolja, hogy hülyeséget csináltak, és nem lesznek kész, mert elkészültek az építkezések, és ilyenkor már nem érdekes. A probléma most van, hogy még nem kezdődött el, és ez természetesen fellendítette a politikai katasztrófaturizmust. Én ezt őszintén szólva nem nagyon szeretem. Döntést várok a minisztertől, felelős döntést. A nemet is ki kell tudni mondani. Egy nemzetközi szervezetnél meghirdetett versenynaptárnak nem lehetünk mi az elrontói. Aztán majd egyszer, néhány év vagy évtized múlva, kezdhetjük elölről.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő