Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 12.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. október 14. csütörtök, 04:23
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Arra volnék kíváncsi, hogyan számoltok ti, vagy hogy számolsz te, amikor valakinek a feltételezett vagyonáról írsz ebben a száz leggazdagabb magyar című kiadványban? Ugye a mostani vörösiszap-katasztrófa nyomán szinte minden újság, minden híradás beszámolt arról, hogy a három tulajdonos 40-30-30 százalékos tulajdonos egyaránt a száz leggazdagabb magyar között van, huszonvalahány meg tizenvalahány milliárd forintos vagyonnal. De miután a két 30 százalékos tulajdonos becsült vagyona egyforma, meg körülbelül olyan arányban áll a huszonvalahány milliárdoséval, mint a 30 a 40 százalékkal, ebből az ember arra következtet, hogy nyilván a tulajdonukban lévő cég vagyonát becsültétek fel és azt adtátok meg az ő vagyonukként. Ez körülbelül így megy?
Szakonyi Péter: - Valóban, ez körülbelül így van. Azokban az országokban, ahol nem húszéves az újabb kori kapitalizmus, hanem 100-200 éves, ott sokkal nehezebb a számítás, hiszen ott vannak öröklött vagyonok, műkincsek, szigetek, házak, tehát ott egy picivel nehezebb.
- Magánbefektetések, tehát nem a fő tevékenységhez kapcsolódó befektetések, ugye?
- Amik jó esetben elérhetik a teljes vagyon felét is, tehát az elődök által felhalmozott vagyon. A magyar új burzsoázia, hadd nevezzem így, 20-25 éves vagyoni háttérrel rendelkezik, és ahogy mondod, az ő vagyonuk döntő többsége az a cég vagy vállalkozás, amit vezetnek, amit tulajdonolnak.
- A magyar közvélemény meg azt gondolja, hogy na kérem szépen, itt egy katasztrófa, ehhez a céghez kötődik, fizessenek a sokmilliárdos vagyonú gazdagok. De abban a pillanatban, ha az ajkai timföldgyár leállna – most azt halljuk, hogy újra fogják indítani – vagy elveszítené a piacait, vagy csődbe menne, mert olyan mértékű kártérítési kötelezettség terhelné és piacra kerülne, de senkit nem érdekelne, akkor lehet, hogy ez a huszonvalahány milliárdos vagyon egyik pillanatról a másikra nulla volna, vagy éppen mínusz?
- Ez könnyen meglehet. Én is egy kicsit megrökönyödve olvastam azokat a híradásokat, amik úgy szóltak, hogy mellényzsebükből kifizethetnék a környezeti károkat. Hát valóban mellényzsebükből kifizethetnék, ha akkora mellényzsebük lenne és a mellényzsebükben lennének milliárdok, de nem ott vannak, a vagyonuk döntő többsége, mint arról az elmúlt percekben beszéltünk, a cégben testesül meg. A cég értéke pedig, ahogy mondod is, egy részben az ott levő berendezésekből, különböző nyersanyagokból tevődik össze és jó részben abból, hogy piaca van ezeknek a termékeknek. Ugye a Magyar Alumíniumipari Zrt., amiről itt beszélünk napok óta, ez az európai, sőt a világ alumíniumtermelésének nagyon jelentős részét teszi ki. Tehát az az érték, amit meg tudtak menteni, át tudtak menteni a korábbi trösztből, a szocialista időkben hatalmassá növesztett trösztből, az most személyes vagyonként is jelentkezik. Tehát ezt mozgósítani, akár egy ilyen katasztrófa során bekövetkezett károk enyhítésére fordítani, borzasztóan nehéz, mert a cég értékét nagyon sok minden határozza meg, és ily módon a vagyon is csökkenhet adott esetben. Ennek a cégnek például nincs piaca, ha elveszti a megrendeléseit. Tehát ez egy nagyon-nagyon komoly érvágást jelenthet a cégnek és természetesen a tulajdonosoknak is.
- Ugye ha valamilyen okból kifolyólag leállna hosszabb időre a termelés, akkor az mégsem egy olyan hiányiparág, ahol ne volnának új jelentkezők, ne tudnák ugyanezt a termékskálát kibocsájtani és eladni Nyugat-Európában. Ezért aztán tulajdonképpen nincs is pótolhatatlan helye a magyar alumíniumiparnak, főleg a magyar bauxitbányászatnak nem.
- Az már nem nagyon van, sőt.
- Egyrészt nem nagyon van, másrészt, ami van még az viszonylag rossz minőségű bauxit. Ennek a cégnek is boszniai bányája van, meg talán montenegrói.
- És Szlovénia a harmadik helyszín.
- Igen, ott azt hiszem nem bánya, hanem valami egyéb üzem van. De a dolog lényege az, hogy abban a pillanatban, hogy a cég valamilyen módon nehéz piaci helyzetbe kerül és ezért az értéke is, akkor egyik pillanatról a másikra összezsugorodhat. Beleszámít egyébként nyilván a magánvagyonba még paradox módon az a zagytározó is, amelynek a könyv szerinti értéke nyilván nem két fillér, mégis tönkrement és ezt a mostani katasztrófát okozta. De ez is hozzátartozik a vagyonhoz.
- Pontosan, teljesen így van, ahogy mondod, hiszen egy egész vertikumnak az értékét mutatja meg az a szám, amit mi figyelembe veszünk ilyen esetekben, tehát amikor egy vagyont vagy vagyonnagyságot számolunk, a cég saját tőkéjében ez mind jelentkezik. A cég saját tőkéjét vesszük alapul, hogy az első kérdésedre hivatkozzak, a magánvagyonok megállapításánál is, hiszen a cég saját tőkéjében minden benne van, mondjuk a logótól a zagytározóig, amit említettél.
- Ha az elmúlt évekre visszatekintünk és néhány korábban nagyon gazdagnak tartott magyarra gondolunk, például a Transelektro tulajdonosa volt az egyik leggazdagabbnak tartott üzletember évekkel ezelőtt, most már sehol nincs, gondolom, a száz leggazdagabb magyar között, mert a Transelektro tönkrement, és az a nagy gazdagság, ami egy céghez kötődött, egyik pillanatról a másikra semmivé vált. Ezek a magyar nagy vagyonosok gyakorlatilag annak függvényében számítanak gazdag embernek vagy éppen nem gazdagnak, hogy a cégük megél-e a piacon vagy sem, és ha nem él meg, ha összecsuklik, akkor az ő gazdagságuk is, bár valószínűleg nem fognak éhen halni, de semmivé válik, legalábbis a szó milliárdos értelmében.
- Így van, szétporladhatnak ezek a vagyonok. Székely Pétert említetted, a Transelektro többségi tulajdonosát, de tucatnyi olyan milliárdos volt az elmúlt tíz év alatt, amióta ez a kiadvány a piacon van, akik valamilyen ok miatt, sokszor egészen pici kis nüánsz miatt mentek tönkre. Nem ilyen szörnyű természeti katasztrófa miatt, hanem például amiatt, hogy bebukott az egyik üzemük és az magával rántotta a következőt, a bankok nem hitelezték tovább, és egyszer csak ott állt, hogy egy több milliárdos vagyon jó részben eltűnt. Nem azért, mert a pasas ellopta volna a saját vagyonát, hanem azért, mert felszámolás sorsára jutott az egyik cég, a dominó effektus beindult és magával söpörte az egész vállalatbirodalmat.
- Vagyis akkor kezeljük értékén ezt a sorrendet is, vagy a magyar gazdagokat is. Nem minden milliárd annyi milliárd, mint amennyinek látszik.
- Mondhatjuk így is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
