rss      tw      fb
Keres

Törékenységeink – Borbély Szilárd halálára




Vári György írt róla egy nagyon szép megemlékezést a Népszabadságban. Azt írta: „azt mondják, megszakadt a szíve”. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy talán nem lett öngyilkos.


Még a nyáron, miután elolvastam a Nincsteleneket, P. K. -nak mondtam, meg kellene neki írnom, hogy szeretem. Írd meg, mondta Kata. És magamban fogalmazgattam is, hogy én egy öregasszony vagyok, a szeretetem iránta szívből jövő, mert érzékeltem, hogy mennyire törékeny és sérülékeny, és hogy a szó valóságos értelmében azon kevesek közé tartozik, akik valóban jó emberek. Vári György írja: „Tudta a végtelenül kevés keresztény egyikeként…” Az a fajta kereszténység, amit ő képviselt és Pilinszky, hozzám, a zsidóhoz, a nem hívőhöz nagyon is közel állt. De végül is nem írtam neki, és nem mentem el a hétfői előadására a MÜPA-ba, mert fáradt voltam, és a MÜPA messze van.


Ezek az immár pótolhatatlan, jóvátehetetlen mulasztások.


Azok, akik most róla megemlékeznek, személyes veszteségként élik meg a halálát.


Így vagyok ezzel én is.