Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. november 5.
- Részletek
- 2010. november 08. hétfő, 02:39
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései a 2010. november 5-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a kormány rendeletben nevezte meg a MAL Zrt-t, mint az iszapkatasztrófa felelősét. A kormány felszólította az igazságügyi minisztert, hogy indítson kártérítési eljárást a cég ellen a magyar állam nevében. Vizsgálat nélkül?
Ezzel összefüggésben mit szólnak ahhoz, hogy a kormány csak azoknak a károsultaknak ad kártérítést a vörösiszapömlés nyomán, akik lemondanak arról, hogy külön polgári perben érvényesítsék követeléseiket? Ezt is lehet?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy jobboldali jogászok tömegesen kérték a kormányzatot: ne korlátozza eredeti elképzelései szerint az Alkotmánybíróság működését? Állítólag ezért hajlandó a Fidesz bizonyos módosításokra, de vajon milyenekre? Közben Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes egy lengyel lapnak nyilatkozva azt mondta, hogy ő nem félti a magyar demokráciát attól, hogy az Alkotmánybíróság nem hozhat döntést - adóügyekben. A Gazeta Wyborczának arra a kérdésére, hogy a magyar és a brit jogrendet összehasonlítani demagógia, hiszen a két rendszer különböző jogi hagyományokból ered, Navracsics azt válaszolta: én vigyáznék annak sugalmazásával, hogy a beszélgetőpartnerem demagóg, mire a lengyel újságíró: én nem vádolom önt, csak próbálok viszonyulni az összehasonlításhoz, és Navracsics válasza: pár kérdésben talán nem értünk egyet, de adjuk meg egymásnak a kölcsönös tiszteletet!
Mi aztán a véleményük arról, hogy négy és félszázalékos minimálbéremelést javasolt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter? A szakszervezetek szerint azonban ily módon körülbelül háromszázezer forintig a keresők vesztenének az új adórendszeren.
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a jövő évi egészségügyi tervek alapján fizetnie kellene mindazoknak, akik nem a területileg illetékes kórházban szeretnék kezeltetni magukat? Mégiscsak visszatérnek az egészségügyi átalakítás bizonyos korábbi elemei?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Még egyszer a magasjövedelműek munkaadóinak járulékmentességéről
Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young Adóosztályának igazgatója
Bolgár György: - És természetgyógyász. Tudja, miért mondom, hogy természetgyógyász?
Vámosi-Nagy Szabolcs: - Igen, olvastam ma, mert ugye én a műsorát, miután nekem az általában munkaidőre esik, nem tudom meghallgatni, de ma a sajtómunkatársaim odaadták a szöveget. Úgyhogy most közreadom az adótanácsadói igazolványom számát: 375/1989, az adószakértői igazolványom száma 6552, továbbá az adószakértői bizottságnak hat évig voltam tagja.
- Csak azért volt kénytelen itt nekünk elmondani és bizonyítani, mert tegnap betelefonált hozzánk Angyal József okleveles adószakértő, aki elmondta, hogy Önnek még adóügyi végzettsége sincsen, nagyon jó természetgyógyász, lehet, hogy néhány szakorvosnál is jobb, na de azért hogy jön Ön egy okleveles adószakértőhöz. Ez mondjuk a dolog személyeskedés-része, a tartalmi része pedig az, hogy ugyanez az Angyal József néhány nappal ezelőtt az úgynevezett Adózóna című - gondolom, ez egy internetes portál...
-… Igen.
- ...ott írt egy olyan cikket, amelyből az következne, hogy a kormány egyfelől 200 milliárd forintot elvesz a bankoktól különadó formájában, de jórészt visszaadja ezt, mégpedig olyan bujtatott formában, hogy mintegy 170 milliárd forintnyi társadalombiztosítási járulékot nem szed be a magas fizetésűektől. Valahol 650 ezer forint havi fizetés fölött nem szedi be tőlük, mert afölött nem kellene már a tb-járulékot fizetni, és ezek a magas fizetésűek elsősorban a pénzügyi szektorban dolgoznak, vagyis a bankszektor jórészt visszakapja az elvett pénzt. Amikor Önt erről megkérdeztem két nappal ezelőtt, akkor azt mondta, hogy Ön nem látja nyomát a most beterjesztett költségvetési törvényben ennek, nem lehetetlen, hogy majd meglesz, de most még nem látja nyomát, Angyal József meg azt állítja, hogy de ott van, az adótörvényekben!
- Igen. Ugye itt arról van szó, hogy a munkavállalói, tehát az egyéni járuléknak van úgynevezett tb-felsőplafonja, ezt minden évben a költségvetési törvény határozza meg, a munkaadói járuléknál ilyen nincsen. Most valóban, ahogy említettem a műsorában is, a mostani, a saláta törvényjavaslat – ugye ez az adótörvényeket módosítani kívánó javaslat – tartalmaz egy olyan részt, hogy a munkaadói nyugdíjjárulékot is plafonírozni fogják, amelyet majd a költségvetési törvény határoz meg. Ez volt az 1376-os törvényjavaslat. Most ugye ilyenkor az ember átlapoz a költségvetési törvényjavaslatra, amely – hogy precíz legyek – az 1498-as számot viseli, s az 58. szakasza azt mondja, hogy a társadalombiztosítási törvény 24. szakaszának (2) bekezdése esetében napi 21 ezer forint ez a plafon. Ha megnézzük a tb-törvény 24. szakaszának (2) bekezdését, a foglalkoztatott járulékáról, vagyis az egyéni járulékról szól, tehát annak a maximumát szabályozta, és a költségvetési törvény tervezete ismereteim szerint a munkaadói járulékra jelenleg még nem tartalmaz plafont. Lehet, hogy közben tesznek bele, de ma még nincs benne!
- Mi van akkor, ha a költségvetési törvény mégsem fogja ezt szabályozni, nem fog ilyet betenni?
- Üres halmaz, van ilyen az adórendszerben elég sok!
- És az üres halmazból mi következik? Hiába van gyakorlatilag beígérve vagy megteremtve ennek a lehetősége, de ha egész konkrétan nem mondják ki, nem írják le, akkor mégsem fogják alkalmazni?
- Igen, így van. És feltételezem is, hogy így lesz. Bár én híve lennék annak, hogy ezt bevezessék, és nem a bankok miatt, hanem azért, mert az egész rendszer logikátlan. Tehát ahogy szó volt az Ön műsorában egy-két nappal ezelőtt erről, az egyéni járulékot plafonírozza, mert a nyugdíj is maximálva van, ez a kettő eddig korrekt. Azonban a munkaadói járulék, ahol korlátlanul levonják, tehát a 27 százalékból 19 százalék pont a nyugdíjjárulék, ez a szolidaritásnak ma egy elég extrém formája a nagy jövedelműek esetében. De nyilván ezt csak akkor lehet korlátozni, ha a költségvetés mozgástere ezt megengedi. Nekem az a gyanúm, hogy most olyan nagy mozgástér nincs erre!
- Tehát azt mondja, hogy még ha meg is van teremtve a lehetősége ennek, ezt most nem fogják kitölteni, marad üresen, mert ezt a 160-170 milliárd forintot nem akarja nélkülözni a költségvetés.
- Így van. És ha már itt tartunk, hadd hívjam fel arra a figyelmet, amit még eddig a sajtóban nem láttam, hogy a gazdasági bizottság által benyújtott, az adósaláta-törvényjavaslat módosító javaslatai között is a bizottság – nem egy ember, mert akkor azt könnyen lehet, hogy leszavazzák – a jelenleg 9,5 százalékos egyéni nyugdíjjárulékot, amit fizetünk a 17 százalék össz-társadalombiztosítási járulékból, most tíz százalékra fogják felemelni, tehát fél ponttal növelik.
- Nem vagyok ugyan adószakember, de ez nekem mint újságolvasónak és néha újságírónak új!
- Én naponta ránézek a parlament honlapjára, a kollégáim is, és mi észrevettük, hogy ez benne van.
- És ezt senki nem közölte, hogy van egy fél százalékos nyugdíjjárulék-emelés?
- Emelési szándék, nevezzük ezt ennek.
- Szándék, igen, még nincs elfogadva, természetesen.
- Nem tudom, hogy közölte volna bárki is, nem találkoztam vele, de elég egyértelműen azt mondja, hogy 9,5 százalék helyett tíz százalék.
- Ez összességében hány milliárdot jelent a tb-kasszának?
- Ezt én most nem tudom Önnek megmondani, nekem nincs efféle apparátusom.
- De azért ez már a százmilliárdosat közelítheti, nem? De nem, talán nem, 50-60-at.
- Én, ha nem is költségvetési szintű összeget tudok mondani, de az érdekes, hogy a személyi jövedelemadó csökkentése azt jelenti, hogy ha nem nyúlnak hozzá, akkor 15 millió forintig lett volna szuperbruttósítottan a 17 százalékos kulcs. Azt tudjuk, hogy 21,6 százalékos elvonást jelent, ehelyett jön a 16 százalékos kulcs, ami 20,3 százalékos elvonást jelent, tehát azt kell mondanom, hogy átlagosan - ez persze ugye emberenként másképp és másképp vetül, de átlagosan - 1,3 százalékpontos csökkentés lenne. Akkor most már ebből levonnám ezt a fél százalékpontot, és akkor azt mondom, hogy 0,8 százalékpontos köztehercsökkenés lesz, ha elfogadják ezt a tízszázalékos nyugdíjjárulékot.
- Ezt már nem Önnek kell mondania, csak én jegyzem meg itt félhangosan, hogy akkor ez „radikális” 0,8 százalékos csökkentésnek felel meg. De még nem fogadták el.
- De nagyon hangsúlyozom, hogy átlagosan, mert a gyerekeseknek azért ez többet jelent.
- Hogyne, az biztos. És mondjuk a magas keresetű háromgyerekes vagy annál több gyerekesnek meg egészen feltűnően sokkal többet jelent, ez kétségtelen.
- Így van, tehát gyakorlatilag ők nem fognak adót fizetni.
- Igen. Annyit mondjon meg még - ha már beszélgetünk itt egy közismert természetgyógyásszal és szakorvossal -, hogy ma Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter előterjesztette a szakszervezeteknek, érdekképviselőknek a 4,5 százalékos minimálbéremelési tervet. Ha ez így marad, ha ezt fogadnák el, akkor az új adórendszerrel együtt ez mit jelentene a munkavállalók számára? Egy reálbércsökkenést, mint ahogy a szakszervezetek állítják, vagy nagyjából változatlan marad minden, ahogy a miniszter állítja?
- Én azt gondolom, hogy a 4,5 százalékos minimálbéremelés a minimálbéres esetében legalizálja az adójóváírás-csökkentést, tehát nominális szinten pénzüknél maradnak.
- De lesz egy három százalékos infláció!
- Így van, ha az inflációt is nézzük, és a reálértékét számoljuk, akkor ez valószínűleg már nem igaz.
- És hogy az ennél magasabb szinteken mi történik, az meg attól függ, hogy el tudnak-e érni béremelést, mert lehet, hogy a minimálbért meg kell emelni, de a minimálbér fölött már nincs ilyen kötelezettség, legfeljebb valamiféle nyomás érvényesül. Vagy megadják azt az emelést, vagy nem.
- Ezt munkahelye válogatja. Én ismerek olyan munkahelyet, ahol a kollektív szerződés egyből azt írja, azt mondja ki, hogy a minimálbérváltozást a fölötte lévő bérkategóriákban is végre kell hajtani, de nyilván nincs minden munkahelyen kollektív szerződés, vagy ha van, nem mindegyik ezt tartalmazza.
- És a végeredmény ott is ugyanaz, hogy tudniillik, ha nincs bekalkulálva az áremelkedés, főleg ha az illetőnek nincsenek eltartott gyerekei, akkor nem érvényes rá ez az adókedvezmény?
- Változatlanul marad ugyanannyi a bére.
- Igen, változatlan marad a bére, illetve reálértékben csökken, ha nincs az infláció mértékében még ennek megfelelő plusz béremelés is.
- Ez előfordulhat, igen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Jobboldali Magyarország retardál jobboldali politikai képviselettel
Ungváry Rudolf, gépészmérnök, író, publicista
Bolgár György: - Ön nagyon jó szónok, nem akar politikai pályára lépni? Hiszen olyan nagy feltűnést keltett a Demokratikus Charta demonstrációján elmondott beszédével.
Ungváry Rudolf: - Eszemben sincs. Nekem van egy tisztességes foglalkozásom, ugyanis gépészmérnök is vagyok, és informatikai területen dolgozom, ebből élek meg. Most független ember vagyok, de ha politikus lennék, bizony nem lennék független!
- Komolyan mondja, hogy a gépészmérnöki végzettségéből él meg, informatikai területen?
- Persze, ebből élek már 1974 óta.
- De azóta Ön ismert író és publicista lett!
- Az a helyzet, hogy én kettős életet élek vagy hármasat, és ilyen értelemben a személyiségem egyik része író, a másik része pedig azzal foglalkozik, hogy valamiből meg is kell élnem, mert én úgy írok, hogy abból nem lehet megélni.
- A társadalom gépezetében is elromlott valami.
- Hát, ez aligha áll fönn, mert ez már romlott volt korábban is. Itt tulajdonképpen a magyar társadalom történelmi hagyományaiból következő, konzekvens folyamat zajlik le, amelyben a magyar társadalom többsége, a maga tulajdonképpen retrográd politikai lényével, magára talált, ennyi. Itt nem romlott el semmi, csak éppen nem is javulnak a dolgok.
- Azt akarja mondani, hogy a társadalom most találta meg azt a vezetést, amelyre rászolgált?
- Nagyjából igen. A társadalomnak az 50-60, ha nem 70 százaléka igényli ezt a jobboldaliasságot, paternalizmust és vezérelvet, és a nagy többségük azt hiszi, hogy a tekintély, az makulátlan. Ebben természetesen állandóan csalódnak, és akkor persze mindenkit elátkoznak, és amikor valaki mákonyt csempész a politikába, akkor nyomban bedőlnek neki. Hát ez játszódik le most, a szabadság állapotában!
- Lehet, hogy a magyar társadalomban van valamilyen vonzódás a vezér, a vezető, a jó király iránt. Végül is egyszerűbb az élet, ha helyettünk valaki mindent elintéz, mi meg rendesen megvagyunk. Azonban emellett mindig megjelenik az is, hogy hogyan lehetne kibújni a vezér, a vezető, a jó király, a pártfőtitkár ilyen-olyan intézkedései, előírásai, szabályai alól. Tehát mindig a kiskapukat kereste ez a társadalom, ami nem feltétlenül a vezérelvhez való hűségnek vagy a vezérelv szeretetének a jele.
- A kiskapuk keresése nem a szabadság keresése. A kiskapuk keresése azt jelenti, hogy gyakorlatilag belenyugszom abba, hogy nincs szabadság és korlátozzák a jogaimat, ezért megpróbálok úgy élni, ahogy lehet. Ez természetesen nem a magyar társadalom felelőssége teljesen, mert borzalmas történetünk volt egészen a török hódoltságtól kezdve. Ennek következtében pedig valóban mindenki megszokta, hogy a kiskaput, a feketegazdaságot, az adókerülést és a hamisításokat keresse, de ez még nem jelenti azt, hogy a magyar társadalom tulajdonképpen ne szeretné, ha van vezér. Éppen ellenkezőleg, ehhez asszimilálódott, és éppen ezért lett egy ilyen kiskapukat kereső társadalom.
- Azt akarja mondani, hogy a magyar társadalom nem igazán változott Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János óta? Hiszen azért a világ fejlődik, Magyarország is átalakul, rengeteg új hatás ér bennünket, kinyílt a világ fizikailag is, szellemileg is, és az interneten keresztül is rengeteg új dolog ér bennünket, tehát nem biztos, hogy ugyanúgy reagálunk a dolgokra társadalmi méretekben, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt.
- Természetesen óriási a fejlődés. A magyar társadalom általában demokratikus és liberális korszakokat mindig olyankor élt meg, amikor megszűnt egy elnyomó időszak. Ezek az átmeneti időszakok mindig rövid vagy hosszabb idő után véget érve egy visszarendeződést produkáltak. Azt figyelhetjük meg, hogy az átmeneti időszakok növekszenek. Például 1918-ban még csak néhány hónap, 1945 után már két év, és most húsz év volt ez az átmeneti időszak, amíg be nem következik most megint egy autoriter visszarendeződés. Azonban ezt a visszarendeződést ezúttal nem a külföld okozza, nem az kényszeríti ránk, hanem a magyar társadalom termelte ki magából, a maga többségével. Azonban van okunk a derűlátásra, mert 1918-ban lehet hogy csak tíz százalék volt az, aki a nyugat-európai polgári demokráciát igenelte volna, de 1945-ben talán már húsz százalék volt, és most pedig már talán harminc százalék. Én ezt óriási fejlődésnek tartom, és 20-50 év múlva nyilván a társadalom többsége már a demokráciát fogja választani, de ennek meg kell fizetni az árát.
- Nagyon optimistán hangzik, amit mond.
- Hosszú távra mindig derűlátó az ember.
- Ugyanakkor Keynes meg azt mondta, hogy hosszú távon mindannyian meghalunk.
- Ennek semmi jelentősége nincs, mert nincs megírva sehol, hogy pont a mi életünkben legyen egy társadalom tökéletes.
- Pedig olyan jól alakultak a dolgok. Talán az Ön nemzedékének egy kicsit kevésbé, mert ha jól tudom, egy kicsit idősebb, mint én. Azonban az enyémnek például jól alakultak, mert akkor kezdtünk az eszünkhöz térni, amikor a Kádár-rendszer föllazult, egyre elviselhetőbbé vált, aztán jött a rendszerváltás. Szóval mintha mindig egy kicsit javult volna a dolog, legalább a hatvanas évek elejétől, kisebb visszaesésekkel. Mintha kicsit bővült volna a lehetőségek tára a magyar társadalom szereplői számára, de akkor most ennyi előrelépés után hirtelen radikális visszarendeződés következik?
- A pártállami időszak teljesen megtévesztő volt. A pártállami kommunista korszak az egy baloldali értelmiségi csinálmány volt, amelynek fönntartását egy tatár, ázsiai diktatúra tette lehetővé. Ez a baloldalias jellege a rendszernek, amelyet mindvégig megőrzött, eltakarta a valódi magyarországi társadalompolitikai helyzetet és a valódi társadalompolitikai igényeket. Ezenkívül a Kádár-korszakban nagyon is tetszett már az emberek többségének a langyos állóvíz, az állam csöcsét szopó állapot, a frizsiderszocializmus világa, amelybe a magyar társadalom belekerült.
- Tehát Ön azt mondja, hogy a Kádár-féle langyos vagy puha diktatúra, a frizsiderszocializmussal – vagyis bizonyos fogyasztási cikkek megszerezhetőségével – együtt, végeredményben rosszabb volt, mint az NDK-s vagy a csehszlovák keményebb diktatúra, és ez okozza most részben a bajainkat?
- Nem ez okozza a bajainkat, mert az egy jelentéktelen különbség, hogy a Kádár-korszak Magyarországon kellemesebb volt, mint az NDK-ban. Itt egyszerűen arról van szó, hogy ez a pártállami korszak minden országban eltakarta a konkrét, tényleges társadalompolitikai várakozásokat, amelyek önmagukban mindig ugyanazok voltak. A magyar társadalom egészében nem tudott szembenézni saját történelmével annyira, mint ahogy ezt a német társadalom megtette, abban a pillanatban, amint szabaddá lett. Ők abban a pillanatban lassan, de fokozatosan rátaláltak a saját énjükre, azoknak a megpróbáltatásoknak a hatására, amelyek a demokráciában az embereket elkerülhetetlenül érik. Ezt meg lehet érteni különben, és ezt ki kell izzadni most a szabadság állapotában, kemény konfrontációval. Szembekerülnek a politikai erők, és minél hamarabb kezdenek világosan, nyíltan és keményen egymással szembe állni, annál hamarabb lesz ebből újra „énekes halott”.
- A 168 óra e heti számában Ön adott egy interjút, amelyben többször is megismétli, hogy ebből a mostani helyzetből csak a jobboldal tudja kivezetni az országot, akár Orbánnal szemben is. Tehát a jobboldali politika nagyon mélyre süllyedt itt az abszolút hatalomra való törekvés következtében, de csak jobboldalról remélhető változás. Ez valahogy úgy hangzik, mintha a Kádár-rendszerben csak belső reformokkal, csak baloldalról jöhetett volna változás, ami akkoriban természetesen a diktatúra miatt így is volt.
- Az a vicc, hogy a Kádár-korszakot egy külső nagyhatalom tartotta fenn, és csak ezért látszott úgy, hogy minden változás csak a Kádár-korszak legitimációja alapján játszódhat le. Ezt a jelenlegi politikai kurzust a magyar nép többségének az akarata tartja fönt, s ennek következtében nincs más választás, mint hogy ezzel ugyanez az erő birkózzék meg. A magyar baloldalnak nincs esélye labdába rúgni ebben a folyamatban, ezért a magyar jobboldalnak kell megosztódnia előbb-utóbb egy euroatlanti orientációjú jobboldallal. Ha ezt minél hamarabb meg tudják tenni, akkor jó lesz nekünk, ha később tudják megtenni, akkor pedig rosszabb lesz nekünk, és később lesz jobb a dolog.
- Azt kell mondanom, hogy ez elég realista helyzetértékelésnek tűnik, legalábbis a következő néhány évet tekintve. Bár lehet, hogy Ön pesszimistább, és ugye 20-30 vagy negyven évet említett, hogy azalatt változik majd meg a helyzet, de ehhez képest Ön a Demokratikus Charta tüntetésén mondott valamit nagyon halkan, hogy nehogy azt higgyék, hogy indulatból mondja. Most akkor én is halkan mondom, de meg kell ismételnem. Ön azt mondta, hogy a kurva anyját annak, aki az én magyarságomat kétségbe meri vonni. Miért ragadtatta magát egy olyan mégiscsak harsány kifejezésre, amit a mindennapi életben gyakran használunk, de mondjuk nagyközönség előtt nem? Hiszen ezzel kiteszi magát annak is, hogy a jobboldali média - vagyis az ellenfelei - hétről hétre, évről évre ezt fogják majd a nyakába varrni. Mondhatják majd, hogy Ungváry, aki képes volt ezt mondani.
- Az, hogy valaki azt volt képes mondani, hogy Budapest visszakerült Magyarországra, és képes volt úgy megszólítani a Parlament előtt az őt hallgató tömeget, hogy nemzettestvérek, az nem ezerszer nagyobb botrány, mint az, hogy ezt a politikai magatartásmódot elküldöm a kurva anyjába?
- Még egyszer megkérdezem azt, amit a beszélgetés elején, hogy Ungvári Rudolf gépészmérnök, író, publicista nem akar valahol a magyar közéletben, politikában, egy új centrumpárt vagy centrummozgalom politikusaként feltűnni és megnyilvánulni?
- Nézze, például Adenauer akkor vette át a német államban a kancellári stafétabotot, amikor már jóval hetven fölött volt. Tehát ilyen politikai pályafutások lehetségesek, én azonban nem áltatom magam, mert nem hiszem, hogy alkalmas vagyok arra, hogy úgy integráljak, ahogy ezt egy vezető politikusnak meg kell tudnia oldani. Éppen az a nagy probléma, hogy a magyar politikai életben nincs egy nyugodt, integráló, művelt és az európai polgári normákat valóban komolyan vevő politikus a jobboldalon. És ennek rettenetesen meg fogjuk fizetni az árát, mert szemben Lengyelországgal, ahol a II. világháború idején volt egy ellenkormány, a magyar politikai elit ugyanezt nem tudta kiizzadni. Ez arra utal, hogy a jobboldali politikai elit iszonyatosan gyenge, többségében retardált, és ennek következtében nagyon sokáig fog tartani, amíg tényleg kialakul egy mérvadó jobboldali erő, amely európai, és amely el tudja adni a mi lakosságunknak és mindenkinek azokat az elkerülhetetlen változtatásokat, amikkel fel tudunk zárkózni Európa nyugati részéhez.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Nem hívták meg
Bugár Béla, a szlovákiai Híd-Most Párt elnöke
Bolgár György: - Budapesten ma ülésezett a MÁÉRT értekezlet. Önöket nem hívták meg, mit szól hozzá?
Bugár Béla: - Hát nézze, biztos, hogy nem örülök neki. Elsősorban azért nem örülök, mert én úgy érzem, hogy azok az érvek, amelyek elhangzottak, pont arról szólnak, hogy a szlovákiai magyarok érdekeit egyedül mi képviseljük nemcsak a kormányban, hanem a szlovák parlamentben. Tehát eleve úgy érzem, hogy itt melléfogott a magyar kormány.
- Azt mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, akinek a hatáskörébe tartoznak a határon túli magyarok ügyei és az összes úgynevezett nemzetpolitikai kérdés, hogy korrekt partneri viszonyra törekednek az ön pártjával. Ez nem tűnik igazán barátinak. Korrekt, partneri viszonyra azokkal szoktak törekedni a nemzetközi diplomáciában és politikában, akikkel kifejezetten hűvös, konfliktusos az ember viszonya. Ön is valahogy így érzi? Én ezt éreztem ki belőle.
- Nézze, nekünk konfliktusunk nincs. A magyar kormány döntött úgy, illetve maga a miniszterelnök-helyettes, hogy csak etnikai, tehát mondjuk úgy, tiszta magyar pártokat kíván meghívni a MÁÉRT-ra. Ugyanakkor hozzátette, hogy olyanokat, akik a magyarság érdekeit képviselik. Ezért mondtam azt, hogy akkor nem értjük, mert egyedüliként a parlamentben és a kormányban mi képviseljük a magyarok érdekeit. Tehát akkor nem értjük, hogy minek esetleg ez a hűvös, ugyan lehet, hogy majd korrekt és az is lehet, hogy majd a jövőben partneri viszony, mert most még semmiféle viszonyról nem tudunk beszélni.
- Valószínűleg ön is tudja, én is tudom, a hallgatók is tudják, hogy annak tulajdonítható mindez, hogy az önök pártja nem etnikai alapon szerveződött. A nevében is benne van, a tagokból is, a képviselőikből is kiderül, hogy magyarok és szlovákok együttműködését akarják, az ellentétek, konfliktusok feloldását. Tehát valami olyan, valószínűleg a mai magyar kormány számára is elfogadható célt tűztek ki, hogy ha már egy ekkora nemzeti kisebbség él Szlovákiában, akkor azt saját szerveződésükben is kifejezik azáltal, hogy ne csak magyarok tudjanak harmonikusan együttműködni az ottani többséggel, és ne lássanak egymásban ellenséget és adjanak meg minden lehetőséget az ottani többség részéről az ottani kisebbségnek. A cél tehát világos, ezek szerint akkor a cél jó, de az eszköz nem?
- Megmondom őszintén, nem értem. Azért nem értem, mert a szlovákiai magyarok tízévente olyan negyven-negyvenötezerrel fogynak. Ha megnézzük az előző időszakot is, amikor kétszer az MKP kormányon volt, soha nem volt annyi képviselőnk, hogy egyedül dönthessünk, mindig együtt kellett működni a szlovákokkal. Most ha mi meg tudjuk erősíteni magát a pártot úgy, hogy együttműködünk a párton belül is és ezáltal több szavazatot tudunk begyűjteni és erősebb lesz a súlyunk a parlamentben és a kormányon belül is, akkor valószínűleg többet érünk el, mint ha mondjuk tíz-tíz százalék alatti párt volnánk állandóan. Tehát ebből a szempontból mondjuk ezt a fajta okoskodást én nem értem, de valószínűleg a magyar kormánynak is kell egy időszak, amíg megérti, hogy például az, hogy ma a kettős állampolgársággal kapcsolatban a törvénymódosítást, amit beterjesztettünk képviselői javaslatra, átengedték a második olvasatban a koalíciós partnereink, ez is arról szól, hogy többek között a szlovákiai magyarok érdekeit is képviseljük. Hiszen ez a törvény azt fejezi ki, hogy valójában senkit sem fognak anyagilag megbüntetni, sem pedig úgy, hogy egyszerűen kiveszik a szlovák állampolgári kötelékből, ha egy másik állam állampolgárságát fogja kérni. Vajon ez nem érdekképviselete többek között az itt élő szlovákiai magyaroknak?
- Ugye Önökkel szemben mindig azt hozzák föl, hogy hát igen, értek el eredményeket már az elmúlt hónapokban is, lásd az állampolgársági törvény, lásd a nyelvtörvény módosítása, de nem érték el azt a pontot, ami már ideálisnak nevezhető, legalábbis bizonyos magyar szempontokból, hogy miért nincs megsemmisítve teljesen a szlovák nyelvtörvény. És ezt az állampolgársági törvényt is lehetne tovább változtatni, nem érték el a maximumot. Lám erre vezet az, ha nem egy tisztán magyar párt képviseli a magyarok érdekeit.
- Nézze, erre én csak azt tudom mondani, hogy amikor tisztán magyar párt képviselte a magyarok érdekeit, akkor még ennyit sem értünk el a parlamentben, hiszen ez alatt a tisztán magyar párt képviselete alatt módosították úgy az államnyelvről szóló törvényt, hogy olyan dolgok is belekerültek, amelyeket most sikerült kiszedni a törvényből. Például azt, hogy a városi rendőröknek egymás között is az államnyelvet kell használni akkor is, ha például magyar nemzetiségűek, vagy más nemzetiségűek és az anyanyelvükön szeretnének beszélni. Ezt is kivettük a törvényből, és sorolhatnám. Tehát ezek, mondjuk úgy, különféle okok arra, hogy valamivel megmagyarázzák azt, hogy esetleg velünk nem kívánnak úgy együttműködni, mint a parlamenten kívüli Magyar Koalíció Pártjával.
- Ennek mégis Ön szerint mi lehet a mélyebb, személyi oka, hogy az MKP vezetésével ők inkább jóban vannak, mint önnel személy szerint, vagy esetleg valami egyéb politikai oka van, hogy az önök politikai iránya és nem a nemzetisége az, ami nem tetszik annyira a mostani a kormánynak?
- Nézze, nem tudom. Én leültem Semjén Zsolttal is, ő is elmondta, hogy korrekt, másfajta partneri viszonyra törekednek. Azóta nem történt semmi. És megmondom őszintén, nem is igen érdekel, és nem fogok utánajárni, hogy mi a valódi oka, egyszerűen tudomásul vesszük azt, ahogy a magyar kormány dönt. A mi választóink itt Szlovákiában vannak, és én akkor is a szlovákiai magyar választók érdekeit fogom képviselni, ha ez esetleg nem tetszik külföldön akár a magyar kormánynak, akár más politikai pártnak. Engem ezek az emberek juttattak oda, ahol vagyok és nekik tartozok felelősséggel.
- Ezen a mai MÁÉRT-értekezleten, tehát Magyar Állandó Értekezleten Semjén Zsolt azt is mondta, hogy a mi számunkra létfontosságú, meg feltételezem, a határon túli magyar nemzetiség számára is létfontosságú az asszimiláció megállítása. Ön is így gondolja, és ebben kétségtelenül van valami, sőt ez nagyon fontos megállapítás, hiszen mindannyiunknak érdeke, hogy megmaradjanak a magyar kisebbségek Szlovákiában, Erdélyben, a Vajdaságban, másutt, de nem az asszimilációt segíti-e elő, hogy például egy vegyes Híd-Most Párt alakul? Hiszen akkor nehezebb az identitást is megőrizni, ha az én képviseletem magyar-szlovák.
- Nézze, én azt hiszem, hogy ez pont fordítva van. Ugyanis meg kell nézni és, mondjuk úgy, fel kell térképezni azt, hogy a szlovákiai magyarok nagy része miért adja szlovák iskolába a gyermekeit akkor, amikor ugyanabban a faluban, ugyanabban a községben, városban van például magyar iskola is? És a többségüknél – és ez nem a mi pártunk felmérése, hanem a Fórum Intézet meg talán a Gramma Intézet felmérése – azt mutatta ki, hogy az első ok az, hogy a gyerek megtanuljon szlovákul. Kérem szépen, az egyedüli párt az épp a Híd pártja, amely a programjába vette, hogy a szlovák nyelvoktatást a nemzetiségi iskolákban második nyelv oktatásaként kell bevezetni. Ez hasonló megfogalmazásban bekerült a kormányprogramba, és most azon dolgozunk, hogy ezt a miniszter úr, az oktatásügyi miniszter úr be is vezesse. Tehát az azt jelenti, ha ezt az okot, ami miatt a magyarok többsége beadja például szlovák iskolába a gyerekét, sikerülne valahogy eltávolítanunk, tehát úgy éreznék, hogy a magyar iskolában is megtanul a gyerek tisztességesen szlovákul, akkor azt hiszem, rajtunk kívül senki annyira nem járul hozzá az asszimiláció lefékezéséhez, talán megállításához, mint mi.
- Igen, mert miközben segítenek megtartani a magyarok magyarságát és a nyelvtudást is megtartani, aközben segítik a beilleszkedésüket is azzal, hogy a szlovák nyelvet is megfelelő szinten tanítják. Ez biztos, hogy nagyon fontos gyakorlati előrelépés volna.
- Így van. Sőt, gondolja el, hogy az, aki különféle vezető vagy politikai állásba kerül, ha nem tud szlovák nyelven, akkor nem tud érvelni. Ha nem tud érvelni, akkor nem tudja képviselni azoknak az érdekét, akik őt oda juttatták. Tehát ez nekünk is elemi érdekünk, és amennyiben a szlovákiai magyarok úgy látják, hogy nekik ez probléma, hogy a magyar iskolákban - és most mindegy, hogy ez mennyire valós vagy valótlan állítás - nem tanulnak meg tisztességesen szlovákul a gyerekek, akkor mi megpróbálunk ezen segíteni. Mégpedig úgy, hogy nem csak betettük a kormányprogramba, hanem ezt be is fogjuk vezetni az Oktatásügyi Minisztérium keretein belül és nyújtunk egyfajta más lehetőséget a szlovákiai magyaroknak. Szerintem ezzel minimum lelassítható az asszimiláció.
- Még egy dolgot végezetül: ugyancsak Semjén Zsolt vezetett elő ezen az értekezleten, hogy összmagyar regisztert csinálnának, többek között nyomásgyakorlási céllal. Ezt Ön hogy értelmezi, mert számomra ez nem eléggé világos. Ha összeszámolnak minél több magyart akár Szlovákiában, akár Romániában, ezt bármiféle nyomásgyakorlásra lehet vagy értelmes volna fölhasználni?
- Én azt hiszem, hogy minimum nem ismerik ebben az esetben a szlovákiai magyarok mentalitását, ugyanis jövőre lesz a népszámlálás. Mi a népszámlálási kérdések közé betettünk egy olyat, hogy milyen nyelvet használ odahaza, mert ebből tudjuk meg, lehet, hogy neki az van beírva, hogy szlovák nemzetiségű, de otthon magyarul beszél, mert sajnos sokan vannak ilyenek is. Tehát nekünk nem nyomást kell gyakorolni, hanem fel kell mérni a szlovákiai magyarság valós súlyát itt Szlovákiában. Nyomásgyakorlással maximum azt fogjuk elérni, hogy egyesek azt fogják mondani, hogy a magyar kormány is most már inkább bennünket nyúz.