A közjogi silányság jelentősége
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2010. november 16. kedd, 03:35
- Fleck Zoltán
Az alkotmányokkal foglalkozó szakirodalomban jól ismert, hogy az alkotmányoknak a hatalom szervezeti elosztásán túl jelentős szimbolikus funkciói is vannak. Valahogy kifejezik a nemzet egységét, lehetőséget adnak az állampolgári identitás és büszkeség kialakulására vagy megerősödésére. Úgy tűnik, büszkeségre nem lesz okunk, de az alkotmányozás közben alakulnak a közösség határai, gyorsan kikerülhet belőle mindenki, aki gondolkodik.
Mára meglehetősen világossá vált, hogy a jelenlegi jobboldali kormányzat, visszaélve kétharmados parlamenti többségével, a jogállam lebontásába kezdett. Máshol is történt már ilyen a második világháború óta, igaz Európán kívül. Ezekből a tapasztalatokból is lehet tudni, hogy az ilyen folyamatokat nem nagyon lehet lefékezni, kordában tartani, viszonylag gyors összeomláshoz vezetnek. Mármint a jogállam összeomlásához, mert a diktatórikus rezsimek akár tartósak is lehetnek. Magyarország esetében nyilvánvalóan az a kérdés, hogy két évtizeddel a rendszerváltás után lehetséges-e stabilizálni egy nem jogállami rezsimet. Persze az is kérdés, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak folyamatai közül mely elemek vezettek a bukáshoz, illetve miért nem sikerült a demokrácia stabilizálása. De most forduljunk a jövő felé: gondolkodjunk el a nem jogállami rezsim stabilitásán! Sokakkal ellentétben én nem tulajdonítanék nagy jelentőséget annak, hogy néhány konzervatív professzor nemtetszését fejezte ki az Alkotmánybíróság tönkretétele miatt, sőt azt sem gondolom megrendítő erejűnek, hogy a hatályos alkotmány mellett érveltek. Egyrészt vannak más professzorok, akiket bármilyen autoriter rezsim mellé oda lehet állítani, vagy majd lesznek, csak idő és ár kérdése. Másrészt a most finnyáskodó nagytekintélyű uraknak is van némi felelősségük a mostani helyzet kialakulásában.
Már az irracionális büntetőpolitika törvénybe iktatásának időszakában, közvetlenül a hatalomátvétel után sokan tapasztalhatták, hogy a szakma véleménye teljesen érdektelen, az illetékes állami uraknak szemük sem rezdült attól, hogy tudósok, gyakorlati szakemberek egyöntetűen hülyeségnek, károsnak és vacak színvonalúnak mondták dédelgetett szellemi termékeiket. Magabiztosságukat a nép akarata alapozza meg.
Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy továbbra is lehet a szakszerűség minimuma körül törvénykezni, és még az alatt alkotmányozni. Nincs az a tekintély, amely ettől eltántoríthatná azt a hatalmat, amely a legfőbb tekintélynek kizárólag önmagát tartja. Nagyon könnyen lehet érvelni az elméleti jogászok, karosszéktudósok, a való élettől távoli szempontok ellen, az emberek akaratára alapozott populista alapokon. Már kezdetben világos volt, hogy a szakértelem, a szakmai viták feleslegesek, sőt visszaszorításukkal lehet hatékonyan elérni a politikai célokat. Ahogy az alkotmányos kétségek jogállami intézményesülését, az alkotmánybíróságot is taccsra kell tenni ahhoz, hogy akadályok nélkül alakítsanak a közjogi berendezkedés és a jogosultságok rendszerein. A szakmai műhelyek, érvek, megfontolások mellőzése is szükséges egy gyors és a hatalom céljainak mindenben megfelelő alkotmány összetákolásához. Hiába közismert, hogy a nép alkotmánya nem azt jelenti, hogy félretesszük a szakértelmet és a szakmai érveket – nem valószínű, hogy a hatalom megrendülne a szakmabeliek ellenkezésétől. Sőt, éppen ez a lényeg: már megszabadultak a tehertől, nem kell még a konzervatív közjogászokkal sem vitatkozni, a felhatalmazás teljes, hiszen a néptől ered. A szakmai elemek mindig lassítják, bonyolulttá teszik a döntéseket, érvelni kell, alternatívákat kell kidolgozni, kompromisszumokat kell kötni. Ilyen képessége a jelenlegi kormányzó erőnek nincs, ilyen úton nem tudna alkotmányozni. A konzervatív jogtudósok kemény szavai ugyan kellemetlen perceket okozhattak az éppen ott lévő politikusnak, de alapvetően inkább használnak a hatalmon levőknek: ezentúl nem kell törődni a véleményükkel, ők sem értik a nép szavát, meg nem tudják, hogy nagy tervekhez bátorság kell.
Disgusting Water – flickr/BrotheMagneto
A silányság fontos tényező; az alkotmányozási folyamatban megjelenő szövegek minősége lehet elborzasztó, de éppen ebben rejlik lényegük. Nem lehet velük vitatkozni, nem lehet a részleteiket megkérdőjelezni, nem lehet legalább részben elfogadni és továbbgondolni. Csak elutasítani lehet őket, egészükben és határozottan. Ezzel azonban a finnyáskodó ki is lépett az alkotmányozás körüli vitákból, ami nagy jótétemény egy autoriter politikai többség számára. A félelmet még csak le lehet győzni, az undort nehezebb. (Demokratának lenni annyi, mint nem undorodni?) Ez egy olyan csapda, amely gondosan elő van készítve, a szakma lerázása nem véletlen: a politikai szándék éppen az, hogy húzzanak vissza az elefántcsonttornyaikba, és örüljenek, ha ezeket a tornyokat nem rombolják le.
A silányság azonban a bürokratikus hatékonyságot is apasztja. A korábban is sok hibával működő jogalkotás minőségének radikális csökkenése rövid távon is a jogállam felszámolásához vezet. Ez a silányság másik politikai funkciója.