A törvények szelleme
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2011. március 01. kedd, 05:03
- Lendvai L. Ferenc
Montesquieu óta tudjuk, hogy egy állam életében nem annyira a törvények betűje a fontos, mint inkább a törvények szelleme. Hiába áll fönn változatlan törvényekkel a monarchia, a köztársaság vagy akár az önkényuralom is, ha az őt éltető szellem, amit Montesquieu a kormányzat „vezérelvének” (az eredetiben: principe du gouvernement) nevez, eltűnik belőle. A monarchia nem lehet meg a lovagi becsület, az arisztokratikus vagy demokratikus köztársaság a polgári erény, az önkényuralom a zsarnoktól való félelem nélkül. Volt köztársasági elnökünk, a nagy alkotmánybíró föltehetőleg szintén erre gondolhatott, amikor a „láthatatlan alkotmányról” beszélt.
Ezért aztán nem sok örülnivaló van azon, ha „forradalmi” (értsd: a törvényes rendet fölforgató) kormányunk kegyesen hajlandó tudomásulvenni az Alkotmánybíróság ítéletét arról, hogy a köztisztviselők elbocsátását mégiscsak meg kell indokolnia. Legalábbis a jövőben, egészen pontosan május 31-től. Hogy az Alkotmánybíróság miért pont ezt a dátumot választotta, azon lehetne ugyan meditálni, az igazán érdekes azonban a kormányzat reagálása: igen, akkortól majd be fogják tartani a szabályt, addig azonban azt rúgnak ki indoklás nélkül, akit akarnak. A törvény betűjéhez igazodnak, szelleme nem érdekli őket.
De hát mi egyéb is lenne várható egy olyan kormányzattól, amely már megint önkényesen és visszamenőleges hatállyal akar törvénykezni? Ami voltaképpen nemcsak a jogállamiság elveinek, de a józan észnek is ellentmond. Bejelentették ugyanis – előbb a miniszterelnök az országgyűlésben, majd néhány nap múlva hűséges samesze egy sajtótájékoztatón, természetesen országgyűlési képviselők akaratát hírül adva –, hogy az ország eladósításában úgymond bűnös volt miniszterelnököt és pénzügyminisztereit felelősségre fogják vonni, s ha a mai jogszabályok ezt nem teszik lehetővé, hát majd hoznak új törvényt, mely azonban a régi cselekményekre is érvényes lesz. Ha a volt miniszterelnököt sem a rendőri túlkapások, sem a hírhedt telekcsere ügyében nem tudták eddig elkapni, hát nosza, itt az újabb kísérlet. A lényeg az, hogy akit a mostani miniszterelnök gyűlöl, azt börtönbe kell zárni. Tulajdonképpen becsületesebb lenne egyszerűen ezt az elvet törvénybe iktatni – na de hát a becsület…
No mercy for my enemies – flikr/namestartswithj89
És már itt a legújabb forradalmi törvényjavaslat: a jövőben lehessen börtönbe zárni 14 év alatti gyermekeket is! Tudomásom szerint utoljára a nagy Rettenetes József idején volt szokásban ilyesmi errefelé, mármint a földrajzilag Európához sorolt területen. Lehet, hogy rövidesen fölújítják majd Szent László drákói szigorúságú törvényeit is (úgymint kézlevágás stb.) a megátalkodott tolvajok ellen.
Nemrégiben kiváló alkotmányjogászok és politikai elemzők tanácskoztak az alkotmány és az alkotmányosság kérdéseiről. Ott az ország első számú elemzője azt mondta: a mostani csapdahelyzetből az lehet a kiút, ha az eredmények legitimálják az új alkotmányt, vagyis ha az ország belátható időn belül sikereket ér el, és megvalósul – ami egyébként nem valószínű – a mesebeli 7 százalékos gazdasági növekedés. De ez nem igaz. Nem akarok ködevő idealista lenni, s elismerem, hogy bizonyos kivételes esetekben a cél szentesítheti az eszközt. Ha ugyanis föltétlenül szükséges elérendő célról van szó, s ha csakugyan nincs semmilyen más eszköz az elérésére. Ám nem tudok róla, hogy a történelem ítélete legitimálta volna mondjuk Pinochet rémuralmát, bármennyire is a demokratikus erők hibái segítették hatalomra, s bármilyen gazdasági sikereket ért is el. A magyar jogállamiság lerombolása éppígy nem eszköz valamely magasabb cél eléréséhez: ez maga a cél, amelyet semmilyen – netán bekövetkező – gazdasági eredmény nem igazolhat.
