Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. április 19.
- Részletek
- 2010. április 20. kedd, 05:33
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Bolgár György: - Mit szól ahhoz, hogy a Népszabadság azt írja nagy betűkkel, hogy Lendvai lemond a második forduló után? Ha ezt olvassa, azt gondolja, hogy jaj, ez a Népszabadság is okoz nekem még egy kis fejfájást, vagy azt, hogy nem baj, megírták előre, ez a legkisebb bajom?
Lendvai Ildikó: - Az elsőt gondolom természetesen. Tudom, hogy ilyenkor a lapoknak általában a személyi kérdések izgalmasabbak, mint a politikaiak. De itt vagyunk egy választási csata közepén. Egy olyan választási csata közepén, amiben én nem érzek még mindent lefutottnak.
- Mondjuk, hogy a választási csata utolsó harmadában vagyunk, és ez a szó minden értelmében igaz.
- Igen, pontosan. Az már lefutott ügy, hogy ki kormányoz, ez világos. Az MSZP elvesztette a kormányzás lehetőségét. De az még nem lefutott ügy, hogy mekkora egyetlen oldal, egyetlen párt teljhatalma. Emiatt muszáj mindenkitől megértést kérnem, ez most mindennél fontosabb. Fontosabb annál, hogy ki mikor lesz vagy nem lesz az MSZP pártelnöke. Fontosabb annál, hogy mikor lesz az MSZP-ben tisztújítás. Természetesen lesz valamikor a választások után, egy rendes menetrendben. De most foglalkozzon mindenki azzal, ami igazán a dolga, ami a választókra tartozik, ami nem egy párt belügye, hanem azt hiszem, hogy mindnyájunk ügye. Amikor az utolsó evezőcsapásokkal kell belehúzni hajót, akkor szerintem mindenki a maga helyén tegye a dolgát, akár hajóskapitány, fedélzetmester vagy matróz, nem tudom eldönteni most hirtelenjében, hogy rám melyik tisztség illik. A lényeg, hogy azon a poszton, ahol vagyok, a lehető legtöbbet kell tennem, amit tudok. És majd utána megbeszéljük, hogy ki, hol legyen a hajón, és hogy tudunk jól továbbhajózni annak az egymillió, az egyéni jelöltjeinkre leadott szavazatokkal együtt egymillió százezer, embernek a képviseletében, aki most ránk figyel. Szerintem ezek az emberek nem azt figyelik, hogy ki, mikor mond le vagy nem mond le. Hanem azt, hogy mit tudunk még együtt tenni, hogy a legrosszabbat elkerüljük.
- Az a baj, hogy nagyjából a Duna egyik mellékágán fognak hajózni, miközben a nagy hajók mennek a főágon. De ez még egy kicsit távolabbi jövő. A mostani utolsó kampánynapokat nézve azt látom, hogy próbálkoztak az LMP-vel és kudarcot vallottak. Annyira, hogy a Lehet Más a Politika már az OVB-nél is panaszt tett Önök ellen, hogy megpróbálják őket valamilyen módon bevonni a kampányukba, azzal a szlogennel, hogy lehet más a politika, ha megakadályozzuk Orbán teljhatalmát. Nézőpont kérdése, hogy ez szellemes vagy nem teljesen tisztességes.
- Ez körülbelül így van. Visszatérnék erre a szóképre a Duna mellékágával kapcsolatban. Természetesen nem mi kormányzunk, ennyiben nem mi vezetjük a vezérhajót. De egyet azért ne felejtsünk el. Én vagyok az utolsó, aki kisebbíteni akarja ennek a választási eredménynek a súlyát, de a Fidesz és a KDNP most épp annyi szavazatot kapott, mint a legutóbbi választáson az MSZP és az SZDSZ együtt. És nem gondolom, hogy ők az után kizárólag mellékágon hajóztak vagy holmi mocsárba belesüppedtek, és semmi közük nem volt ahhoz, hogy merre menjen az ország. Ezt azért ne felejtsük el. És ne felejtsük el azt sem, hogy amikor a Fidesz azt mondja, hogy ő az egész nemzet, és a második fordulóban az dől el, hogy mekkora a nemzeti egység, akkor az urnához járulók ötvenkét százalékáról beszél. Ez nagyon sok, főleg az MSZP húsz százalékához képest, de hol van ez a teljes nemzettől? Éppen ezért gondolom, hogy nekünk mindent meg kell tenni, hogy az a mellékág ne valamilyen sehová sem vezető csatorna legyen, hanem igenis figyelhessenek arra, hogy ott hova lehet haladni. Főleg azok, akik nincsenek benne ebben az ötvenkét százalékban.
- Igen, a teljes nemzettől ez nagyon messze van. Egészen pontosan a szavazásra jogosultak egyharmada szavazott a Fideszre. Ezt mind nem árt számításba venni.
- De ez nem változtat azon, hogy ők kormányoznak.
- Ezen a szomorú tényen nem változtat. Sőt azon sem, hogy ha a Jobbik majdnem tizenhét százaléka az Önöké lenne, vagy lett volna, akkor az MSZP valószínűleg sokkal erősebb pártként, vagyis sokkal több mandátummal tudna szembeszállni a Fidesz kormányzattal, amikor kell, és nem szembe szállni, amikor nem kell.
- Most annyi mandátummal fogunk szembe szállni, amennyi van, illetve amennyit még most elérünk a két forduló között. És most térnék vissza az LMP-re vonatkozó kérdésre. Én még nem hirdetnék abban végeredményt, hogy az LMP-vel kapcsolatos stratégiánk kudarcot vallott. Mi egyetlen percig sem fordultunk az LMP-hez mint párthoz. Nem azért, mert nem szeretjük vagy szeretjük őket, majd kiderül, hogy milyenek. Mi azokhoz a választókhoz fordultunk, akik a még nyitott körzetekben élnek, és az LMP-re, az MDF-re vagy valamilyen kis pártra szavaztak. Ez körülbelül ötszázezer ember. Ők mind különböző elképzelésekkel járultak az urnához, de az biztos, hogy egyikőjük sem akarta a Fidesz teljhatalmát, különben rájuk szavaztak volna. Ezekhez a szavazókhoz szerintem érdemes szólnunk, hiszen ők nem sakkfigurák a pártok sakktábláin, ahogy a baloldali szavazók sem azok. Őket érdemes arra kérnünk, hogy gondolják meg, most vajon az-e a legfontosabb, hogy az ellenzéknek, vagyis az MSZP-nek, legyen ellenzéke. Az MSZP már ellenzékben van, már nem kell megfosztani a kormányhatalomtól. Ezért gondolják meg, hogy esetleg van-e egy fontosabb szempont. Például ennek a bizonyos teljhatalomnak a megakadályozása.
- Tehát ezért próbáltak a „lehet más a politika” szavakkal és pártnévvel játszani, a szó teljesen pozitív értelmében, hogy megértsék az LMP-s szavazók, hogy még ha nem is szeretik az MSZP-t, de ők sem akarhatják, hogy kétharmados többsége legyen a Fidesznek.
- Erről van szó. Senkitől nem kérjük, hogy szeressen minket. Sokak szemében talán nem is vagyunk méltóak rá, és én is tudok sok dolgot mondani, amit lehet kritizálni bennünk. Azt kérjük, pragmatikusan fogalmazva, hogy használjanak minket. Használják arra az MSZP-s jelölteket, hogy megakadályozzák a teljhatalmat. Ezt a baloldali szavazóknak is mondom, hozzájuk legalább ekkora felelősséggel szólunk. Ők pedig használják az LMP-s jelöltet, függetlenül attól, hogy esetleg vannak kérdőjeleik az LMP mibenlétével kapcsolatban, használják arra, hogy ne teljhatalom legyen. Hiszen akkor lehet más a politika, a most alakuló kormányhatalomhoz képest, ha abba mindenkinek van beleszólása. Ne szeressenek belénk, de erre használjanak minket. Örülnék, ha majd később belénk is szeretnének, de most természetesen nem ez van soron.
- A „beleszeretnének” szóról eszembe jutott, amiket a Népszabadság írt, ebben a meglehetősen hosszú cikkben. Az ők feltételezései vagy értesülései szerint, legkésőbb az önkormányzati választások után teljes tisztújítás és irányváltás következik, és talán már a parlamenti választások után lenne az elnökválasztás, Ön lemondana, illetve az MSZP esetleg nevet is változtatna. Volna ennek valami értelme? Ön hallott már erről?
- Nem. A névváltoztatás ötletét először a Népszabadságban olvastam. Ettől még lehet, hogy ők jobban értesültek, mint én. Én nem azt mondom, hogy feltétlenül az ördögtől való, ha egy párt a névváltoztatáson gondolkodik, de mi egyenlőre nem gondolkodtunk rajta. Azon sokkal inkább, hogy mi az, amiben az MSZP-nek mindenképpen változnia kell. Ez persze új személyeket is jelent. Az biztos, hogy az önkormányzati választások előtt vagy után lesz egy tisztújítás. Valamikor abban az idősávban, az biztos. Ez nyilvánvaló. Aztán, hogy ezen belül milyen menetrend a legmegfelelőbb, azt nyilván nagyon hamar ki fogjuk találni. De ami talán ennél is fontosabb, hogy mi az, amit szimbolizálnia kell egy tisztújításnak. Az pedig néhány tényleg jelentős változás. Nem feltétlenül a névváltozás, megmondom őszintén, nekem ez eddig álmomban sem jutott eszembe. Viszont a saját programunkat, a saját felfogásunkat aktualizálni kell az ellenzéki létre. Mindenképpen lesz egy kongresszus május végén, június elején, hiszen a választások és egy ekkora helyzetváltozás után, önkritikusabban egy ekkora bizalomvesztés után, ez egy rendes pártban elkerülhetetlen. Ezen a kongresszuson meg kell vitatnunk és ki kell hirdetnünk az új ellenzéki politizálás céljait. Nem lesznek ezek vadonatújak az egy-két hónapja készült kormányprogramunkhoz képest, de nyilván a más helyzetben képviselhető tételeket is meg kell határoznunk benne. Arra is szükség van, hogy elkezdjünk azon dolgozni, hogyan alakuljon át szervezésében és működésében ez a párt. Három célt biztosan tudok, amihez szervezeti eszközöket is hozzá kell rendelni. Az egyik, hogy nyitottabbá váljunk. Nyilván nem a magunk polgári köreit akarjuk létrehozni, nem ez a mi modellünk. De a társadalmi kapcsolatainknak egy nyitottabb, a baloldalon túlnyúló és a demokratikus választóközönséget is elérő formáját kell kialakítanunk, ez biztos. Ez az első feladat.
- Valamilyen módon egyszerre modernebb és hagyományosabb körökben kellene gondolkodniuk. Nem kifejezetten pártkörökben, mert azok lehet, hogy elidegenítik az embereket, hanem jobban beágyazott és ugyanakkor modern dolgokban.
- Így van, ebben vannak hagyományos elemek is, hiszen a régi szocdem pártok körül ezer ilyen partnermozgalom virágzott, a kulturális mozgalmaktól a nőmozgalmakig. De nyilván modern tartalommal megtöltve képzeljük el ezeket. És van két másik feladat is, ami az MSZP két joggal kritizált, meglévő hibájának javítását célozza. Az egyik, hogy sokkal inkább teljesítményelvű és teljesítménykényszeres legyen a párt. Pontosan lehessen tudni, hogy kinek mi a dolga, és akkor léphessen feljebb valaki a párt hierarchiájában, ha teljesítette a dolgát. És van egy harmadik feladat, amit először kellett volna mondanom, mert engem ez bánt legjobban. Nevezetesen az, hogy hogyan tudna az MSZP sokkal jobb önvédelmi mechanizmusokat kiépíteni a haszonlesőkkel, a politikából pénzt csinálni akarókkal vagy a pénzből politikai hatalmat csinálni akarókkal szemben. Kicsit akasztófahumorral mondom, hogy persze ellenzékben az ilyen emberekkel kevesebb a baj, mert úgy húznak majd el, hogy a talaj csak úgy porzik.
- Mert máshol lesz a pénz.
- Igen, meg a közvetlen kormányhatalom is. Mindenesetre az MSZP-nek fel kell készülnie arra, hogy soha többet ilyen veszély ne érhesse, ne fröccsenhessen rá ilyen sár.
- Három ismert újságírótól szeretnék idézni egy-egy véleményt, ha már a Népszabadsággal kezdtük. Kóczián Péter, nem szocialista szimpatizáns, ismert újságíró azt írja, hogy az MSZP-t egyben kell tartani. Szerinte nem fog szétszakadni a párt, hanem a jelenlegi MSZP újul majd meg előbb vagy utóbb. Tótavé Árpád, aki az Indexen megjelenő, markáns, éles hangvételű jegyzeteiről ismert, azt mondta Orosz József kollégámnak, hogy Gyurcsány az egyetlen, akiben megvan a megújulás és a megújítás lehetősége, tehát színre kell lépnie. Lengyel László pedig azt írta a hvg.hu-n, hogy az MSZP-t újjá kell szervezni, Gyurcsány nélkül, ráadásul összekötötte Gyurcsány nevével a kalandorpolitika szót. Ebből a három érdekes és fontos véleményből mit von le Ön, aki a párt élén áll?
- Végre egyszer én választhatok újságírók közül, és nem ők választanak minket. Hozzám legközelebb most Kóczián Péter véleménye áll. Abban biztos vagyok, hogy megújulni csak „valami” tud. Tehát az nem recept, hogy előbb tördeljük szét az MSZP-t személyek vagy irányzatok mentén, és ezzel hagyjuk, hogy a Jobbik mégiscsak az ellenzék legnagyobb ereje legyen, aztán nézzük meg kísérleti laboratóriumban, hogy melyik tud jobban megújulni. Ez a halál. Ebben az egyben tartott, de mindenki termékeny gondolata alapján részben megújított MSZP-ben, szerintem mindenkinek van helye. Ez nem egy kizárólag Gyurcsány által vezethető MSZP, de nem is egy gyurcsánytalanított MSZP. Hiszen éppen azt tartom a lényegnek, hogy az MSZP egyben maradjon, nemcsak személyi értelemben, hanem gondolati értelemben is. Hiszen az MSZP nem hagyhatja el a saját progresszív és reformmúltját és elkötelezettségét - ezt szoktuk egyébként Gyurcsány Ferenc nevével fémjelezni -, mert ezért érdemes a jövő pártjának tekinteni. De nyilván nem hagyhatja el azt a szociális, szolidáris, baloldali elkötelezettségét sem, ami a hagyományos baloldali választóbázishoz köti. Az MSZP előtt két veszély is áll, két módon válhat törpepárttá. Az egyik, ha csak egy modernista, reformista, urbánus, liberális értelmiségi párttá válik. Csak és kizárólag ilyenné válik, és a hagyományos baloldali bázist elveszíti.
- Az öt-hat százalék.
- Igen. Fontos öt-hat százalék, jól érezném magamat azokban a beszélgetésekben, amelyek ebben az öt-hat százalékban folynak. Csakhogy ebből soha nem lesz meghatározó párt. A másik veszély az, ha az MSZP leragad a legszűkebb bázisán, és megvárja, amíg a baloldali szavazói elfogynak. Ennek következtében, ha nem is azonnal válna törpepárttá, de a modernizáció íze, szaga, vonzereje, politikai szexepilje nélkül egy lassan leépülő párt lenne. Az MSZP-nek jövője akkor van, ha mind a kettőt tudja teljesíteni. Ha valamiképpen újra megtanulja a baloldaliságot is, de nem felejti el a saját reformista énjét sem. Tehát senkire sem mondanám, aki ezt a reformista vonást jelképezi, hogy csak ő a megfelelő, de azt sem, hogy menjen arrébb.